Gazdasági katasztrófa és véres erőszak felé tart Dél-Afrika?

A május 29-ei országos választások eredménye megszüntette az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) 30 éve tartó parlamenti többségét. A párt csupán a szavazatok 40,2 százalékát szerezte meg, míg az ellenzéki Demokratikus Szövetség (DA) 21,8 százalékot, a nemrég alakult uMkhonto weSizwe (Nemzet Lándzsája vagy rövidítve MK) Párt 14,6 százalékot és a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) 9,5 százalékot.

A dél-afrikai választási eredmények három lehetőséget kínálnak a kormányzásra: mindegyik veszélyekkel terhelt. Dél-Afrikában nincs mélyen gyökerező koalíciós kultúra. Volt néhány koalíció tartományi és önkormányzati szinten, de ezek többsége igen instabil volt - írja a The Conversation.

Ez azt jelenti, hogy az országnak meg kell tanulnia a koalíciós politikát, ami a legjobb körülmények között is tele van konfliktusokkal, de  a dél-afrikai gazdaság nincs jó állapotban.

Dél-Afrika egy főre eső bruttó hazai terméke (GDP) csökken, magas és növekvő munkanélküliséggel, szegénységgel és egyenlőtlenséggel küzd, a kormány mélyen eladósodott, és sokan támogatások segítségével élnek. A növekvő társadalmi feszültségek esetleg véres erőszakba is torkollhatnak.

Katasztrófába vezető koalíció a szakadárokkal?

Az egyik lehetséges kormányzási megoldás, hogy a többség elérése érdekében az ANC a Julius Malema vezette radikális Gazdasági Szabadságharcosokkal, és az egykori elnök, Jacob Zuma uMkhonto weSizwe (MK) pártjával lép koalícióra. Harminc év ígéretei után, hogy az ANC jobb életet biztosít mindenkinek, milliók érzik magukat szegénységben élve kirekesztettnek. Választási eredményeivel Zuma és Malema bebizonyították, hogy képesek voltak kihasználni ezt az elégedetlenséget.

Az egykori ANC-tagok elégedetlensége, akik csatlakoztak a Gazdasági Szabadságharcosokhoz és az uMkhonto weSizwe-hez, megnehezíti a lehetséhges koalíciók kialakítását a politikai baloldalon. Ha mégis sikerülne, akkor a gazdasági következmények valószínűleg nagyon negatívak lennének, mivel e pártok nem barátai az üzleti életnek. Egy ilyen baloldali koalíció valószínűleg a befektetők elidegenedéséhez, a gazdasági növekedés további csökkenéséhez és következésképpen a munkahelyek elvesztéséhez vezetne.

Egy az ANC , a Gazdasági Szabadságharcosok és az uMkhonto weSizwe közötti koalíció valószínűleg gazdasági katasztrófa lenne. Vagy az ANC teljesíti az összes ígéretét, amit egy ilyen koalíció magával hoz, ami költségvetésileg megfizethetetlen és gazdaságilag kontraproduktív lenne, vagy ha megpróbálja kordában tartani a költségvetési kiadásokat, és ezért nem teljesíti az ígéreteit, akkor a koalíció szétesik, és további instabilitást okoz.

Az ANC-ben azonban vannak józan vezetők, akik nem szeretnének erre az útra lépni.

Koalíció az „ellenséggel”?

A második lehetőség, hogy az ANC a legnagyobb ellenzéki párttal, a Demokratikus Szövetséggel lép koalícióra. Azonban a politikai jobboldalon sem lenne könnyebb az ANC és a Demokratikus Szövetség közötti koalíció kialakítása, különösen tekintettel a kormány szerepéről és a gazdasági és társadalmi kihívások leküzdéséről vallott jelentős filozófiai különbségeikre. Még ha sikerülne is egy ilyen koalíciót összehozniuk, az súlyos instabilitást okozna.

Egy koalíció a Demokratikus Szövetséggel két formát ölthet. Az egyik egy valódi koalíció lenne az ANC és a második legnagyobb párt között, esetleg más kisebb pártokkal, például az Inkatha Szabadság Párttal kiegészítve. Ez utóbbi párt, amely 3,9 százalékot ért el a választásokon, már be is jelentkezett, hogy szívesen lépne koalícióra az ANC-vel és a Demokratikus Szövetséggel, de ez utóbbi pártok ezt nem erősítették még meg.

Azonban egy olyan párt számára, mint a Demokratikus Szövetség, komoly veszélyt jelentene a koalíció, ha a következő öt évben a dolgok rosszul alakulnának, mivel ekkor „bűnrészesnek" tekintenék, és a következő választáson szavazatokat veszítene. Ha mégis belemenne egy ilyen koalícióba, akkor a kormány gazdaságpolitikája kissé piacbarátibb irányba fordulna, és valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektetne a takarékosságra és a kormányzati hatékonyságra.

De a piacbarát intézkedéseknek a végrehajtása - egy vonakodó partnerrel - nehéz és időigényes lenne. A Demokratikus Szövetség részéről előbb-utóbb jelentkező frusztráció valószínűleg a koalíció végét okozná.

Egy ilyen, a az ANC és a Demokratikus Szövetség közötti, koalíció eleve instabil lenne, mert a pártok filozófiai szempontból meglehetősen távol állnak egymástól. A külpolitika csak egy példa erre.

Külső támogatás - megállapodással

Az ANC és a Demokratikus Szövetség közötti egy másfajta, lazább koalíció is elképzelhető egy bizalmi megállapodás megkötésével. Az ANC vezetője lenne az elnök és ő nevezné ki a kabinetet ANC-tagokkal, míg a Demokratikus Szövetség nevezné ki a házelnököt vagy az alelnököt, és a parlamenti bizottságok elnökeit. Valószínűleg megállapodás is születne arról, hogy a Demokratikus Szövetség támogatja a költségvetést, és nem nyújt be bizalmatlansági indítványt az ANC-kötődésű elnök ellen.

Az is lehet, hogy kisebbségi kormányzást választanak

A harmadik lehetőség, az ANC kisebbségi kormányzása, mint amire példát láthatunk Kanadában és számos európai országban.

Egy kisebbségi kormány nagyon instabil lenne, mivel szinte lehetetlen lenne bármit is keresztülvinni a parlamenten.

Mindhárom lehetőség nehézségekkel és veszélyekkel jár. Ez az instabilitás nem kedvez a befektetéseknek. Az üzletemberek most inkább a pálya szélén állnak és figyelnek, hogyan alakulnak a koalíciós tárgyalások.

A választások előtti várakozásokkal az alábbi cikkünkben foglalkoztunk:

Mit szeretnének a nagybefektetők?

A választások után Dion George, aki a Demokratikus Szövetség (DA) gazdaságpolitikáját felügyeli, azt mondta a BBC-nek, hogy a politikai pártoknak „félre kell tenniük mélyen gyökerező ideológiai nézeteiket”, hogy újra növekedésbe fordítsák a gazdaságot.

A Demokratikus Szövetség vezető politikusa arra figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül feljavítani a gazdaságot, az „erőszakba torkollhat, amit senki sem akar”.

Az országban közel nyolcmillió ember munkanélküli, ami 32,9 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ez a világ egyik legmagasabb értéke, amit az ENSZ jelentésében „időzített bombának” neveztek. A 15 és 34 év közötti korosztályban a munkanélküliségi ráta pedig még magasabb, 45,5 százalék.

A statisztikai hivatal nemrég közölte, hogy a folyamatos áramkimaradások miatt, amelyek megnehezítik a vállalkozások működését, a gazdaság az év első három hónapjában zsugorodott, különösen a feldolgozóipar, a bányászat és az építőipar szenvedett. Tavaly Dél-Afrika gazdasága csupán 0,6 százalékkal nőtt.

Több mint 24,5 millió ember, vagyis a lakosság 39 százaléka kap valamilyen pénzügyi támogatást a kormánytól. Ez az egyik oka annak, hogy az államadósság az ország éves bevételének 74 százalékára nőtt. Az IMF áprilisban arra figyelmeztetett, hogy „határozott intézkedésekre van szükség a kiadások csökkentéséhez”.

Dél-Afrika pénzügyminisztériuma is arra hívta fel a figyelmet, hogy „az adósságszolgálati költségek fojtogatják a gazdaságot és a közfinanszírozást”. Jelenleg ezek teszik ki az összes kormányzati kiadás 20 százalékát, többet, mint az alapfokú oktatás, a szociális védelem vagy az egészségügy.

„Sok kisvállalkozás valóban bezárt” az energiaellátás széleskörű problémái, valamint az állami közlekedési és vízhálózatok miatt – mondja Busisiwe Mavuso, a befolyásos Business Leadership South Africa lobbicsoport igazgatója.

A központi bank szerint a külföldi befektetések egyharmaddal csökkentek tavaly, tekintettel a kereskedelem nehézségeire. A francia BNP Paribas bank és a brit olajóriás Shell azok közé a nagy külföldi nevek közé tartoznak, amelyek kivonulnak Dél-Afrikából. Egy nemrégiben meghiúsult felvásárlási ajánlat során az ausztrál BHP is világossá tette, hogy nem kívánja megszerezni az Anglo-American dél-afrikai eszközeit.

Az áramellátási problémák miatt a Demokratikus Szövetség gazdaságpolitikusa Dion George szerint „valószínűleg” fontos, hogy a kormány kölcsönt vegyen fel az ország megbénult energiahálózatának, vasútjainak és kikötőinek megjavításához, de nem ez a legjobb megoldás. Egy másik lehetőség szerinte az, hogy „megváltoztatjuk a modellt, és bevonjuk a magánszektort”, ami csökkentené a kormány pénzügyi terheit.

Mivel a jobbközép Demokratikus Szövetség a szavazatok 22 százalékát szerezte meg, mindenképp lehet némi befolyása a jövőbeni politikára, és elérheti, hogy a munkajogi szabályokat, például a minimálbérre vonatkozó szabályokat enyhítsék a foglalkoztatás növelése érdekében.

„A munkavállalókat kiszorították a piacról, a munkáltatók nem hajlandóak az embereket a (magas) minimálbér szintjén foglalkoztatni” – mondja George. Fehérek vezette pártja azt javasolja, hogy a minimálbér-követelmény alól mentesítsék azokat a 18-35 éveseket, akik két éve munkanélküliek.

De pont ez az a fajta politika az, amely a Demokratikus Szövetséget szembeállítja Dél-Afrika szakszervezeteivel, amelyek az ANC fontos szövetségesei. A szakszervezetek figyelmeztették az ANC-t, hogy ne kössön megállapodást a Demokratikus Szövetséggel. Ezzel szemben George kijelentette, hogy „vissza kell fogni a szakszervezetek erejét a gazdaságunkban”.

„Döntéseket kell hozni” ahhoz, hogy a gazdaság újra növekedésnek induljon, „mert ha ezt nem tesszük meg... végül mentőcsomagra szorulunk, olyan gazdaságunk lesz, amely nem növekszik. És természetesen, isten ments, hogy erőszakba torkolljon mindez, amit senki sem akar - mondta a második legnagyobb párt képviselője.”