Brüsszel és Kigali 2024 februárjában írt alá egy szándéknyilatkozatot (MoU) a fenntartható nyersanyag-ellátási láncokról. Az EU hozzáférést kap olyan nyersanyagforrásokhoz, mint az ón, a volfrám, az arany, a nióbium, valamint a potenciális lítium- és ritkaföldfém-készletek. Ruanda a világ legnagyobb tantálkitermelője – ez a ritkaföldfém többek között vegyipari berendezésekben hasznosul. Az EU 900 millió eurót biztosít Ruandának a nyersanyag-kitermelési infrastruktúra, az egészségügyi ellátás és az éghajlati ellenállóképesség fejlesztésére — írja a The Guardian.
Az összeget a Global Gateway, az EU 300 milliárd eurós válasza Kína Övezet és Út kezdeményezésére finanszírozza, amely világszerte infrastrukturális projekteket támogat.
Fotó: miniszterelnok.hu
Kongó nem nézi jó szemmel
A megállapodás aláírását követően Félix Tshisekedi demokratikus kongói elnök feldühödve „rendkívül rossz ízlésű provokációnak” nevezte azt.
Tshisekedi azzal vádolja Ruandát, hogy kifosztja a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) erőforrásait, és több ENSZ-jelentés szerint Ruanda az M23 nevű csoportot használja ásványok kitermelésére és exportálására. Ruanda tagadja ezt, és azt állítja, hogy kelet-kongói jelenlétének fő célja az 1994-es népirtáshoz köthető fegyveres csoportok felszámolása.
Az Egyesült Államok kormánya szintén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy fegyveres csoportok részesülnek a kongói ásványok – többek között az arany és a tantál – illegális kereskedelméből. Az amerikai nagykövetség a KDK-ban közölte: „Jelentős mennyiségű kongói ásványt szállítanak kereskedők – fegyveres csoportok és biztonsági szolgálatok támogatásával – Ruandába és Ugandába, ahonnan azokat nemzetközi vásárlóknak adják el.” Hozzátették: „Sok esetben ezek az ásványok közvetlenül vagy közvetve fegyveres csoportokat támogatnak.”
Az ENSZ szerint Ruanda „de facto ellenőrzést” gyakorol az M23 lázadók felett, akik jól felszereltek és kiképzettek.
A kisebbségi tulajdonos kivásárlását a tőzsde honlapján jelentették be.
