Brüsszel és Kigali 2024 februárjában írt alá egy szándéknyilatkozatot (MoU) a fenntartható nyersanyag-ellátási láncokról. Az EU hozzáférést kap olyan nyersanyagforrásokhoz, mint az ón, a volfrám, az arany, a nióbium, valamint a potenciális lítium- és ritkaföldfém-készletek. Ruanda a világ legnagyobb tantálkitermelője – ez a ritkaföldfém többek között vegyipari berendezésekben hasznosul. Az EU 900 millió eurót biztosít Ruandának a nyersanyag-kitermelési infrastruktúra, az egészségügyi ellátás és az éghajlati ellenállóképesség fejlesztésére — írja a The Guardian.
Az összeget a Global Gateway, az EU 300 milliárd eurós válasza Kína Övezet és Út kezdeményezésére finanszírozza, amely világszerte infrastrukturális projekteket támogat.
Fotó: miniszterelnok.hu
Kongó nem nézi jó szemmel
A megállapodás aláírását követően Félix Tshisekedi demokratikus kongói elnök feldühödve „rendkívül rossz ízlésű provokációnak” nevezte azt.
Tshisekedi azzal vádolja Ruandát, hogy kifosztja a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) erőforrásait, és több ENSZ-jelentés szerint Ruanda az M23 nevű csoportot használja ásványok kitermelésére és exportálására. Ruanda tagadja ezt, és azt állítja, hogy kelet-kongói jelenlétének fő célja az 1994-es népirtáshoz köthető fegyveres csoportok felszámolása.
Az Egyesült Államok kormánya szintén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy fegyveres csoportok részesülnek a kongói ásványok – többek között az arany és a tantál – illegális kereskedelméből. Az amerikai nagykövetség a KDK-ban közölte: „Jelentős mennyiségű kongói ásványt szállítanak kereskedők – fegyveres csoportok és biztonsági szolgálatok támogatásával – Ruandába és Ugandába, ahonnan azokat nemzetközi vásárlóknak adják el.” Hozzátették: „Sok esetben ezek az ásványok közvetlenül vagy közvetve fegyveres csoportokat támogatnak.”
Az ENSZ szerint Ruanda „de facto ellenőrzést” gyakorol az M23 lázadók felett, akik jól felszereltek és kiképzettek.
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
