Donald Trump belenyúlt a darázsfészekbe: „Az erőszak mára talán soha nem látott mértékeket öltött”

Donald Trump újraválasztási ígéretei közt központi szerepet kapott az erőteljes drogpolitika bevezetése, lényegében hadat üzent az Egyesült Államokba szabadon áramló drogoknak, és elődjénél lényegesen keményebben lépett fel a drogkartellek ellen is, hiszen terrorszervezetekké nyilvánította azokat. A szigor annyiban nem tűnik indokolatlannak, hogy valóban nem valami fényes droghelyzetet örökölt elődjétől. Az amerikai járványügyi központ (CDC) adatai szerint Joe Biden elnöksége alatt a következőképpen alakultak a túladagolások:

• 2021: 107 941 haláleset,
• 2022: 107 941 haláleset,
• 2023: 105 007 haláleset,
• 2024 (október 1-jéig): 86 900 haláleset.

Tennivaló tehát akad bőven, arról ugyanis egyelőre nem lehet beszélni, hogy Trump pillanatok alatt leszámolt volna a drogkereskedelemmel. Azóta, hogy visszatért a Fehér Házba már több, drogügyekhez kapcsolódó incidens is történt: például január végén gyaníthatóan kartelltagok lőttek rá amerikai határőrökre a déli határ közelében, míg a közvetlenül a határon fekvő Nuevo Laredo városában február elején a mexikói biztonsági erők keveredtek tűzharcba bűnbandákkal.

Mindezek fényében aligha meglepő, hogy a Pentagon márciusban a USS Gravely haditengerészeti rombolót is kivezényelte a texasi-mexikói határhoz, ezzel is nyomatékot adva a drogkartellek elleni küzdelemnek.

Évtizedes traumák

Az amerikai droghelyzet háttere messzebbre vezet. Ennek megértéséhez kértük Lénárt András Latin-Amerika szakértő, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Hispanisztika Tanszékének docensének segítségét. A szakértő arra vonatkozó kérdésünkre, hogy az eddigi drogpolitikának, köztük az 1971-ben még Richard Nixon által, az azóta elhíresült „War On Drugs”-intézkedéseknek milyen hatásai voltak a latin-amerikai drogkereskedelem alakulására, úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok Latin-Amerikára vonatkozó, az 1990-es évek elejétől a 2010-es évekig alkalmazott drogpolitikája – mindent egybevetve – inkább a szándékaival ellentétes hatást váltott ki.

Miközben valóban meggyengített néhány kisebb kartellt és segített modernizálni az érintett országok fegyveres testületeinek egy részét, ezzel párhuzamosan növelte a régióban az erőszakot, a korrupciót és a társadalmi egyenlőtlenséget. Bár az Egyesült Államok fő célja a kábítószertermelés és -kereskedelem visszaszorítása volt, a gyakorlatban sok esetben éppen az említett területek felett ellenőrzést gyakorló fegyveres hálózatok megerősödéséhez vezetett. Kolumbia és Mexikó álltak az intézkedések fókuszában, itt egyszerre próbálták csökkenteni az előállított és az Egyesült Államokba küldött drog mennyiségét, felszámolni a hálózatokat irányító kartelleket és terrorszervezeteket, támogatni a helyi mezőgazdaság fejlődését, hogy ne legyen szükségük a kábítószerek alapját képező termények vetésére, valamint fejleszteni kívánták az ország gazdaságát, hogy a lakosok másból is megélhessenek. Lénárt András kiemelte, a termőföldek ellen bevetett módszerek (például mérgező anyagok permetezése, felégetés) negatív spirálba taszították a paraszti és őslakos közösségek megélhetési lehetőségeit, mert nem kínáltak számukra megfelelő alternatívákat. Ennek következtében egyre súlyosbodott a vidéki lakosság gazdasági helyzete, sokan közülük ismét a régi növények (koka, mák) termesztése felé fordultak.

Emlékeztetett, az amerikai és a helyi kormányok közösen vették fel a harcot a különböző terrorcsoportokkal és egyéb kormányellenes fegyveresekkel szemben is. Az eszközökben nem válogattak, az emberi jogok tiszteletben tartása szóba sem került, így az erőszak felszámolása ürügyén sokszor soha nem látott brutalitás szabadult el. Természetesen – összhangban az Amerika-közi kapcsolatok mindenkori célrendszerével – a történteket alárendelték az amerikai gazdasági és politikai érdekeknek is. A kartellek vezetőinek meggyilkolása vagy bebörtönzése hatalmi harcokhoz és erőszakhullámhoz vezetett, például Kolumbiában Pablo Escobar halálát és Mexikóban a jelentős drogbárók elfogását követően. A szakértő rendkívül sötét képet fest a helyzetről:

„Az erőszak mára talán soha nem látott mértékeket öltött, elsősorban Mexikóban, ahol a legveszélyesebb államokban mindennaposak az emberrablások és a tömeges és brutális kivégzések, amelyek a helyi lakosokat és a turistákat sem kímélik. Amennyiben egy latin-amerikai országban sikerült csökkenteni a kábítószerek termelésének és kereskedelmének volumenét, az valójában csak azt eredményezte, hogy az előállítás helye és a szállítás útvonala máshová helyeződött át. Például amikor Kolumbiában átmenetileg enyhült a probléma, a termesztés és a kereskedelem egy része áttevődött a közeli Peruba, Ecuadorba és Bolíviába.”

Nem érdekük

Lénárt András szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy az esetek többségében a latin-amerikai országoknak nem is érdeke felszámolni a drogkereskedelmet. Pontosabban: a központi kormánynak az lenne, de a régiók és a társadalom egy részének nem, olyan hatalmas bevétele származik belőle. Mexikó bizonyos államaiban, például az Amerikával határos területek egy részén, az „Amexikának” is nevezett határsávban egyes statisztikák beleszámítják a GDP-be a drogkereskedelemből származó profitot is, annyira gyökeresen beleépült a mindennapokba és a régió fenntartásába.  

Kolumbia, Mexikó vagy az andoki országok vidéki területein gyakran a drogkereskedői csoportok biztosítják a foglalkoztatást, a szolgáltatásokat és az infrastruktúrát, helyettesítve az államot, amely magára hagyta a nélkülözőket – tette hozzá.

A legnagyobb hatalommal bíró kartellek tehát nemcsak kábítószerrel kereskednek, hanem az állam szerepét is betöltik a közösségekben, gyakran megélhetést és biztonságot, túlélést kínálnak – emelte ki a Latin-Amerika szakértő. Ez pedig a társadalom részéről természetszerűleg lojalitást, hálát, de mindenképpen függőségi viszonyt hoz létre. Nem véletlen, hogy a kartellek vezetőire sok helyen hősként tekintettek és tekintenek ma is: a legismertebb a kolumbiai Pablo Escobar példája, akit Medellínben csodálat övezett, mert családok ezrei neki köszönhették, hogy hozzáférésük volt az oktatáshoz, egészségügyhöz és az alapvető infrastruktúrához. A drogkartellek azt is ki tudják használni, hogy a szegényebb vagy fegyveres harcok által sújtott régiókban a nélkülöző fiatalok, köztük nagy számban kiskorúak, szinte bármilyen munkát elvállalnának, amivel segíthetnek a családjukon.

A kínálat sem csökkent

Nem csökkent a kábítószerek Egyesült Államokba áramlásának mértéke sem, mivel a kereslet folyamatosan nőtt, a kínálat pedig ehhez alkalmazkodott. A latin-amerikai bűnszervezetek számára továbbra is a drogkereskedelem a legjövedelmezőbb üzletág, legyen szó akár Amerikáról, akár Európáról.

Az új démon: a fentanil

Donald Trump drogellenes intézkedéseinek központjában a rendkívül halálos fentanil áll. Ez a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) honlapján elérhető tájékoztatás szerint egy olyan szintetikus opioid, amelyet általában krónikus, súlyos fájdalomban szenvedő vagy műtétet követő súlyos fájdalomban szenvedő betegek kezelésére használnak. A fentanil a morfiumhoz hasonló, de körülbelül százszor erősebb, gyakran más drogokkal, így heroinnal és kokainnal is keverik, sokszor a fogyasztók sincsenek tisztában azzal, hogy fentanilt vittek be a szervezetükbe, így pedig még inkább megnő a túladagolás veszélye.

Lénárt András szerint bár Donald Trump Kanadát is a fő veszélyforrások közé sorolja, ahonnan beáramlik Amerikába a fentanil, az innen érkező mennyiség valójában elenyészőnek mondható a Mexikóból beszivárgóhoz képest.

Jó üzlet a kartelleknek

A szakértő kiemelte, bár fentanil és más szintetikus kábítószerek mellett természetesen továbbra is jelen vannak a klasszikusnak mondható drogok is, a növekvő népszerűségük miatt az újabbak kerülnek reflektorfénybe, mivel ezeknek könnyebb az előállítása és a célhelyre juttatása is. A koka, a mák vagy a marihuána termesztéséhez kiterjedt földterületekre van szükség távol a hatóságok ellenőrzésétől, majd kezdetleges laboratóriumokra a feldolgozásukhoz; a szintetikus kábítószerek előállításához csak jobban felszerelt laboratóriumok és különböző adalékanyagok kellenek, így kevésbé vannak földrajzi helyhez kötve. Ezáltal a hatóságoknak még a korábbiaknál is nehezebb a nyomukra akadniuk, most már gyakorlatilag bárhol felbukkanhatnak a droglaborok.

Hozzátette, a szintetikus kábítószerekhez jóval nagyobb tudású személyek kellenek: a kartellek mexikói és amerikai egyetemekről is toboroznak vegyészhallgatókat hatalmas összegekért cserébe, akik egymás között csak „ösztöndíj-kiegészítésként” tekintenek az ebből származó bevételükre. A szintetikus anyagok szállítása jóval könnyebb, kisebb kockázatot jelent elrejteni más szállítmányok közé. Az előállítás költsége is alacsonyabb, így jobban megéri ezekkel kereskedni, mint a hagyományos drogokkal.

Lénárt kiemelte, elsősorban a Mexikóból érkező fentanil vált a legkeresettebbé az Egyesült Államokban, amelynek hatása akár ötvenszerese lehet a heroinénak, ezáltal a túladagolásból eredő halálesetek száma is megsokszorozódott. A kartellek számára megéri a kockázat, mivel a hatása miatt erőteljesebb az általa kialakított függőség is, és ez biztosítja, hogy a felhasználóknak folyamatosan szükségük legyen az utánpótlásra. Kijelentette:

„Nem túlzás azt mondani, hogy Amerikában soha nem látott drogveszély alakult ki, valóságos fentaniljárvány. Ezt tehát a hatóságok helyesen ismerték fel, és ilyen értelemben Donald Trump diagnózisa is valós alapokon nyugszik – az más kérdés, hogyan kívánja kezelni a helyzetet.”

Lénárt András szerint a Donald Trump által bejelentett intézkedésektől egyelőre nem várható közvetlen hatás az Egyesült Államokba érkező kábítószerek esetében. Trump valóban próbál megszabadulni az országában élő illegálisan érkezett és büntetett előéletű bevándorlóktól, de ez nem feltétlenül vezet oda, hogy a drogkereskedelem- és fogyasztás látványosan csökkenjen – tette hozzá. Az elmúlt hetekben tömegesen deportáltak Salvador hírhedt börtönébe olyan latin-amerikaiakat, akiket kábítószeres múlttal vádolnak – köztük a venezuelai Tren de Aragua bűnszervezet tagjait –, de a drogokhoz kapcsolódó érintettségükre általában semmilyen bizonyítékot nem mutattak – tette hozzá.

A szakértő szerint az Egyesült Államokba érkező kábítószerek helyzete egy ennél jóval komplexebb összképet ad. Mint mondta, az országban élő latin-amerikai kartelltagok és egyéb, szintén latino bandák természetesen megkönnyítik a szer bejutását és terjesztését, de széleskörű együttműködés áll fenn az amerikai partnereikkel is. A határ amerikai oldalán élő sokadik generációs vagy még csak nem is latin-amerikai származású szervezett bűnözői csoportok, drogterjesztéssel foglalkozó hálózatok és egyének számára is létfontosságú, hogy ne történjen gyökeres változás. Kiemelte:

bár Trump a mexikói kartelleket most terrorista csoportoknak nyilvánította, jól tudjuk, hogy a működésükhöz szükséges fegyvereket általában az Egyesült Államokból vásárolják, részben azoktól a fegyvergyártóktól, amelyek egyébként a jelenlegi elnök támogatói.

Droglogisztika

A már említett „Amexika” nevű határterületen pedig bizonyos városok vagy negyedek gyakorlatilag a kábítószerek átjuttatására szakosodtak, szinte teljes iparágak jöttek létre ebből a célból. A hatóságok továbbra sem tudják megakadályozni, hogy a kábítószer az országba lépjen, nem is tesznek meg mindent ennek érdekében. Ha deportálják is azokat, akiket a drogkartellek tagjainak vagy helyi képviselőinek tartanak, a helyükre lépnek új csoportok, nem feltétlenül illegálisan az országban tartózkodók. Összességében Lénárt András így értékelte a helyzetet:

„Rövid- és középtávon tehát az Egyesült Államokat sújtó drogproblémára és a kartellek működésére sem tartom nagy csapásnak az elmúlt hetek és hónapok intézkedéseit, mert az egyre növekvő kereslet miatt továbbra is megtalálják a módját annak, hogy az üzlet fennmaradjon és akár még bővüljön is. Az elmúlt évtizedek alapján azt mondhatjuk, hogy a kartellek és a hozzájuk kapcsolódó hálózatok mindig kreatívabbak, mint az ellenük fellépő kormányok és hatóságok, a macska-egér harcból az egér rendszerint megerősödve kerül ki.”

Magyarországon is előkerült a téma

Miközben a fentanil járványszerű terjedését az Egyesült Államokban nehezen lehet tagadni, a kérdés egyre inkább reflektorfénybe kerül Magyarországon is – a kormány is bejelentette, hogy külön foglalkozik a kérdéssel. Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos a napokban posztolt arról, hogy a kormány már tárgyal egy olyan kábítószerrel kapcsolatos szigorító törvénycsomagról, amely hamarosan a parlament elé kerülhet majd.

A magyar kormányzati intézkedések mibenléte cikkünk írásakor tehát még nem ismert, az azonban a fentebb említett példákból is látszik, hogy a Trump által bedobott színtiszta szigor aligha vezet célra – alapvető, a társadalomba és a gazdasági berendezkedésbe mélyen beleépült problémákat kellene megoldani a droghelyzet kezelésére Amerikában. Lehet, hogy Magyarországon is meg kéne fogadni ezt a példát.