Donald Trump már vakarhatná a fejét, de inkább veri a mellét

Az Egyesült Államokban más szelek fújnak, a Joe Biden-féle, tulajdonképpen nem sok vizet zavaró demokrata politikának leáldozott azután, hogy január 20-án beiktatták Donald Trumpot. A második ciklusára érkező elnök pedig azonnal belevetette magát a munkába, belekapott a nemzetközi béketeremtésbe, tömeges deportálásokat indított, leépítette az egyebek mellett a diverzitást támogató programokat, szétszedte Amerika nemzetközi támogatási rendszerét, a USAID-et, ráadásul vámháborút robbantott ki – ennek eredménye többek közt a Kínával szembeni 145 százalékos vám is.

Mindezek fényében egyáltalán nem véletlen, hogy geopolitikai szakírónk, Káncz Csaba az első 100 napot értékelő írásában így foglalta össze Trump tevékenységét:

„Második hivatali idejének első 100 napja az amerikai történelem legdestabilizálóbb napjai közé tartozik: a közvetlen támadások villámgyors sorozata, amely megdöbbentette ellenfeleit, globális partnereit és még sok támogatóját is.”

Nő a tét

Egy amerikai elnök első 100 napja nemcsak azért fontos, mert az ekkor történő intézkedések alapozzák meg részben, hogy merre tart az azt követő években az Egyesült Államok, hanem mert közvetlen visszajelzést kapnak a választók is arról, hogy valóban azt csinálja-e az új adminisztráció, amiért megválasztották.

Bár a tényleges elnökválasztásig még évek vannak hátra, lassan a félidős választásokra már gondolnia kell Trumpnak – itt az ő széke nem lesz veszélyben, ám ha túlságosan népszerűtlenné válik, a választók azzal jelezhetnek neki vissza, hogy demokrata jelölteket szavaznak be a Capitoliumba. Ennek egy olyan megosztó vezető esetében, mint Trump, rossz vége lehet, hiszen a 220-213-as képviselőházi, valamint a szenátusi 53-47-es többség elvesztése lényegében teljes biztossággal megakadályozná tervei végrehajtásában.

Már látszanak a nehézségek

A RealClearPolling közvéleménykutató-aggregátor adatai alapján úgy tűnik, hogy 2025 áprilisának végén Trumpnak – csakúgy, mint 2017-ben – népszerűségi problémája van. Az akkori adatok szerint a közvéleménykutatások eredményei alapján 2017. április 30-án a következőképpen alakult az elnök megítélése:

• nem kedvező véleménnyel van az elnök tevékenységéről: 53,5 százalék
• ellenzi az elnök tevékenységét: 52 százalék
• kedvező véleménnyel van az elnök tevékenységéről: 43 százalék
• támogatja az elnök tevékenységét: 42,8 százalék

Ha a cikkünk írásakor elérhető, április 29-i, legfrissebb adatokat nézzük, ugyanezek a mutatók így alakultak:

• nem kedvező véleménnyel van az elnök tevékenységéről: 52,5 százalék
• ellenzi az elnök tevékenységét: 51,3 százalék
• kedvező véleménnyel van az elnök tevékenységéről: 45,2 százalék
• támogatja az elnök tevékenységét: 45,1 százalék

Önmagában már ezek a számok is mutatják, hogy nincsen minden rendben, hiszen január 31-én, a beiktatás után a két legfontosabb mutató még egészen máshogy nézett ki: az amerikaiak 49,9 százaléka támogatta Trump tevékenységét, és mindössze 44,7 százalék ellenezte kifejezetten. Az eltelt közel három hónapban kezdeti számai tehát lényegében megcserélődtek, a megítélésének romlása pedig egyre meredekebbnek tűnik.

Joe Biden felett ekkor még ragyogott a nap

Számait látva Trump elődjének teljesítményével sem tudja vigasztalni magát, hiszen Joe Biden problémái később kezdődtek – elnökségének 100. napján, azaz 2021, április 30-án az amerikaiak többsége még jó véleménnyel volt róla: 53,5 százalék támogatta tevékenységét, és 42,2 százalék volt az ellenzők aránya.

Recseg a gépezet, de mit tesz az elnök?

Kedden, az elnökség századik napján Trump természetesen megünnepelte azt, beszéde azonban inkább a kampányrendezvényein megszokott stílusra hajazott, régi sérelmek felemlegetésével, és rengeteg személyeskedéssel.

Beszéde során többször is kifigurázta demokrata elődjét, sokszor egészen durva módon: egyebek kétségbe vonta szellemi képességeit, és még azt is szóvá tette, hogyan fest fürdőruhában; de azt a vádat is ismét elővette, hogy valójában ő nyerte a 2020-as választást, ismét hangoztatva a Capitolium január 6-i ostromához vezető csalásvádat.

Szintén központi szerepet kapott a kampánykedvenc bevándorlás is, az elnök büszkén beszélt a tömeges kitoloncolásokról, és megvédte a Salvadorba irányuló deportációkat is: ezeket az elmúlt hetekben politikai riválisai és jogvédő csoportok is élesen kritizálták.

Az azért végül kiderült, hogy a romló számok elérték az elnöki irodát is, hiszen Trump a számára kedvezőtlen közvélemény-kutatásokat és sajtóbeszámolókat is élesen bírálta – az azonban árulkodó, hogy tulajdonképpen kampánybeszédet mondott egy higgadt, józan elnöki összefoglaló helyett.