A német és francia politikai felfordulás rámutat Európa mély válságára. Kontinensünk emellett politikai megosztottsággal és a szomszédságában tapasztalható súlyos geopolitikai instabilitással néz szembe.
Trump ante portas
Németország a recesszió második évét éli, és az események példátlan fordulatával összeomlott a közlekedési lámpás kormánykoalíció, ami politikai vákuumot teremtett Berlinben. A politikai és pénzügyi bizonytalanságokkal küszködő Franciaország szintén ködös jövő elé néz. Amikor az EU-nak határozott vezetésre lenne szüksége, a francia-német motor nem képes lendületet adni az EU stabilizációs és integrációs törekvéseinek.
Fotó: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson
Donald Trump közelgő második hivatali idejével a transzatlanti szövetség, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti esetleges kereskedelmi háborúk tovább ronthatják a helyzetet. Az EU számára az Egyesült Államok a legnagyobb exportpiac és egyben legfontosabb stratégiai szövetségese. Ha Trump végigviszi a vámokat, az Európa legrosszabb rémálma lehet, és az legsúlyosabban Németországot, Európa gazdasági motorját érintené.
A közelgő pénzügyi válság elkerülése érdekében fontos, hogy az EU a belső megosztottság és széttagoltság ellenére együtt maradjon. Az Egyesült Királyság új munkáspárti kormánya a London és Brüsszel közötti politikai kapcsolatok újbóli helyreállítására és újrateremtésére irányuló erőfeszítéseivel erős jelzést ad az Unió és a világ számára, hogy a neo-szuverenista indíttatású Brexit történelmi léptékű brit „poli-válsághoz” vezetett. Erősebb EU-ra van tehát szükség ahhoz, hogy az európai országok az USA és a felemelkedő Ázsia léptékével versenyezhessenek, mivel ezek továbbra is sokkal nagyobb növekedési motornak számítanak, mint Európa.
Biztonsági válság
Az EU büszke történelmi küldetésére, mint békeprojektre, amely most veszélybe került. Miközben államai (még) békében élnek, a szomszédságában háború dúl, ami feltárta Európa védelmi struktúrájának korlátait. Világossá vált, hogy Európa nem biztonságos, ha Ukrajna nem biztonságos. Bár az EU következetes volt az Ukrajnának nyújtott rendíthetetlen humanitárius támogatásában – amely a konfliktus során több mint 100 milliárd eurót meghaladó pénzügyi segélycsomagokban nyilvánult meg –, Budapest különutas és Moszkva-barát politikája súlyos nyugati kritikákat vont maga után.
Az európai erőfeszítések gyakran lassúak, széttöredezettek – néha mindkettő együtt –, amelyek kritikusan aláássák Európa kollektív biztonságát. Bár a tagállamok Ukrajna támogatása során fokozták védelmi termelésüket, az EU elmulasztotta azt a célt, hogy 2024 márciusáig egymillió tüzérségi lövedéket szállítson Ukrajnának. Miközben jelentős politikai akarat mutatkozik az ipari védelmi kapacitás növelésére, a gazdasági és kormányzási nyomás számos tagállamban akadályozza a kollektív biztonsági célok megvalósítását.
Mivel az európai védelmi képességekre óriási nyomás nehezedik, a tagállami vezetők sürgősen össze kívánnak állítani egy átfogó, 500 milliárd eurós katonai támogatási csomagot a régió védelmi blokkjának közös finanszírozása révén, ami lehetővé teszi az európai stratégiai autonómiát. Legfőbb ideje, hogy az EU a régió elsődleges biztonsági szereplőjének szerepébe lépjen, különösen egy olyan környezetben, ahol az USA-ra támaszkodás bizonytalanná vált.
Vezetési válság
Európa az elmúlt három évben fokozatosan vezetési válságba került. Ez a hírszerzés kudarcával kezdődött, amely megelőzte Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai invázióját.
A párttérkép széttöredezettsége továbbra is tartós probléma Európában. Amint azt Németország esetében is láthatjuk, a törékeny koalíciók és az euroszkeptikus AfD átütő sikerei Kelet-Németországban megzavarja a hatékony kormányzást.
Fotó: MTI/EPA/PAP/Marcin Bielecki
Lengyel felmentő sereg
A francia-német motor meghibásodása miatt az EU ötödik legnagyobb gazdaságában, Lengyelországban egy harmadik vezetési modell van kialakulóban. Tekintettel az ország méretére és gazdasági dinamizmusára, Lengyelország számára már jó ideje adott a lehetőség, hogy „a súlyánál jóval nagyobb befolyásra tegyen szert”.
Varsó jelentős újra-fegyverkezést indított, amely az országot Európa egyik vezető katonai hatalmává teszi. Lengyelország GDP-jének jövőre már 4,7 százalékát költi védelemre. Varsó emellett GDP-jének 0,7 százalékát fordította Ukrajnára, és több mint 24 milliárd dollárt költött az egymillió ukrán menekültre, akiket az ország befogadott.
A lengyel kormány novemberben hazai vállalatokkal kötött üzleteket robbanóanyagok gyártására, rámutatva, hogy Lengyelországnak világos és megvalósítható elképzelése van az Oroszországgal szembeni jövőbeli elrettentésre, ami egyben jól példázza a lengyel ambíciókat a blokkban betöltött vezető szerepre.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
