Milyen lesz az amerikai gazdaságpolitika 2025. január huszadika után? Ezt a trillió dolláros kérdést kezdtük vizsgálni az első részben.
A mára megismert elemek: nagyarányú vámemelés barát és versenytárs számára egyaránt, bár eltérő (alku tárgyát képező?) mértékben; nagyméretű adócsökkentés cégeknek és borravalós szakmáknak; általános dereguláció az üzlet számára, beleértve a környezetvédelmi szabályok lazítását is. Ezek az ismertnek számító pontok kiegészültek mostanra az elnöki adminisztráció felsőszintű vezetőire tett személyek kiválasztásával.
Ezek alapján a második részben vizsgálandó témánk: milyen világgazdasági, globális pénzügyi hatásokkal járhat a feltételezhető Trump-i gazdaságpolitikai kurzus? Másodszor: melyek a lehetséges következmények az európai értékláncolatokba mélyen beágyazott magyar gazdaságra nézve?
Kezdjük a személyi ügyekkel. Az új adminisztráció vezetői körének a kiválasztása az eddigiek alapján úgy foglalható össze, hogy a gazdaságban – valamint az itt csupán érintett külpolitikában – a máskülönben impulzív elnök meglehetős óvatosságot tanúsított.
Egy komoly kivétel azonban pénzügyi vonatkozásban is adódik: ez az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ügye. Amely annyira ugyan nem független a politikától, mint az Európai Központi Bank (EKB), vagy az európai jegybankok rendszerének tagsága révén bármely EU-tagállami nemzeti bank (legalábbis a jogi szabályozás szintjén), a Fed önállósága azonban nagyfokú. A kormányzat, az elnök nem adhat utasítást jegybanki kamatügyekben, nem szólhat bele a monetáris politika vitelébe. Éppen ez az, amit Trump nem akar elfogadni; az érvényes jogrend (és tényleges gyakorlat) ellen többször felszólalt még elnökjelöltként.
A ’beleszólás’ a politikusok részéről mindig a kamatszint csökkentésének, a monetáris lazításnak a szándékát fedi. Így már az ügy felvetése is gyengíti a valuta értékét: a pénztulajdonosok joggal a dollár inflálódásától, külső értékének csökkenésétől tartanak. Jelenleg azonban a dollárárfolyam inkább erősödött egy sor nagy devizával szemben, aminek sajátos okai vannak. Így például az eurót gyengíti az, hogy az euróövezetnek nagy károkat okozna a vámháború kitörése, amelyre van esély (noha figyelemre méltó módon lesz európai útja Trumpnak).
Egyébként Trump számos újabb bombasztikus bejelentése között most éppen nem esett szó a jegybanki függetlenség korlátozásáról – de a veszély nem múlt el. Viszont éppen az ilyen jellegzetesen végiggondolatlan ötlet, mint a Fed politikai alávetésének taglalása, teszi különösen szükségessé, hogy a pénzügyi kormányzat élére megnyugtató személyiség kerüljön.
Mindenesetre a pénzügyminiszter (angolul: Secretary of Treasury) kiválasztása az elemzők nagy többsége szerint jó döntés volt, és mutatja, hogy Trump és stábja érezte: a mai zavaros viszonyok között a gazdasági-pénzügyi területen nem elégséges kiválasztási szempont a személye iránti lojalitás, valamint a médiatérben való jártasság. Ide azért kell kompetencia és ismertség. Ehhez hasonlónak látszik a külpolitikai, nemzetbiztonsági tárcákat érintő káderpolitika: az eddig megnevezett kormánytagokat ismerik a külső partnerek (és ellenfelek).
Ezektől eltérően más kiválasztási elv látszik érvényesülni az olyan ideológiaérzékeny területeken, mint az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem és az igazságügy. Néhány felbukkanó név nemcsak az európai megfigyelőknek nem mond semmit, de amerikai kommentárok szerint is több számukra mindeddig ismeretlen – vagy nagyon is hírhedt – személyiséget jelölnek lényeges hatóságok, szervezetek élére.
Nem tudni, hogy van-e a gyakran meghökkentő személyválasztások mögött stratégia. Nevezetesen, a trumpi stáb azért javasol kétes megítélésű harcos személyeket az illető kormányszervek élére, hogy a választásokat elvesztett demokraták maradjanak bekényszerítve a társadalmat megosztó emocionális vitatémákba. Ám érvényesülhet egy némileg más logika is: a Republikánus Pártban mára nagyon felszaporodott „eltrumposodott”, frusztrált körök elvárásait elégíti ki az, ha nyíltan elitellenes személyeket eresztenek rá olyan területekre, ahol a progresszív erők az Obama-kormányzatok, majd a Biden-adminisztráció alatt számukra elfogadhatatlan és nekik szélsőséges („woke”) irányt követtek.
Az új kormányzattól várható társadalompolitikai, ideológiai radikalizmus egyáltalán nem csupán belső amerikai ügy. Jelentős gazdasági hatásokkal járhat az Egyesült Államokra a kellő jogalap nélkül ott élő, dolgozó milliók erőszakos deportálása, hiszen a meglévők kitelepítése és a bevándorlás szigorítása költségszintet felhajtó hatású. Hogy miként lesz a nagy határlezárási elszántságból és milliók hazazsuppolásának bejelentéséből adminisztratív ügymenet, az nem látható; a bírói döntéseken és a nagy hatáskörrel rendelkező tagállamok álláspontján sok múlik majd. A deportálási folyamat szociális, erkölcsi, humanitárius következményei viszont ezen túlmenően is fontosak, mert kihatnak Európára is, akár úgy, hogy megerősödnek az imitálási szándékok, akár pedig éppen ellenkezőleg: az embertelen keménykedés elrettenteti a szavazók nagy hányadát.
Mindenesetre a gazdasági körökben, ahol a Trump-i adócsökkentés miatt máskülönben sokan elégedettek, aggodalommal észrevételezik, hogy a csaknem teljes foglalkoztatás viszonyai között Amerikában a bevándorlás komoly befékezése ront a munkakínálati folyamatokon, és a bérköltségeket felfelé tolná. A kékgallérosok között éppen az volt a fő érv a migránsok ellen, a kulturális okok mellett, hogy azok viszonylag olcsón és nagyon motiváltan dolgoznak…
Fotó: Depositphotos
Ehhez hozzá kell tenni, hogy az amerikai gazdaságban egyáltalán nem múlt el az inflációs veszély, ami teljesen érhető, hiszen erőteljes a gazdasági növekedés. A béroldali drágulási veszélyhez ráadásul újabb is társul: a vámemelés. Az eddig bejelentett tarifaemelés olyan mértékű, amely érezhető inflációs többletet generálna. Talán valamit visszavehet az árindex-emelkedésből az olajkitermelés-növelés nyomán feltételezhető energiaár-mérséklés, hiszen az olajbiznisz masszívan támogatta a kampányt, és most kedvezményeket vár kitermelésben, csővezetéképítésben, de az csak egy termékcsoport ügye.
Egészében a most ismert szándékok nyomán a világ legnagyobb gazdasági szereplője ismét inflációs irányt venne. Annak pedig a Fed kénytelen ellenállni; ha támadják a függetlenségét, annál inkább. Abból pedig a kamatok magasan tartása fakad, legalábbis a Fed vezetői lassabbra fogják a kamatcsökkentést, mint kisebb inflációs nyomás és kevésbé brutális költségvetési hiány mellett. Az óvatosabbá váló, sőt kiváró politika szinte elkerülhetetlen az elnöki ciklus első felében, mert így is nagy az állam hiánya, de azt megtolja a beígért nagy adócsökkentés.
Melyek a globális következmények egy korábbi, semlegesebb hipotetikus pályához képest? Erős dollár, magas globális kamatszint, nagy külkereskedelemi átrendeződés az USA-val szemben a jelenleg külkereskedelmimérleg-többletes országok és kereskedelmi tömbök kárára. Ennek a folyamatnak az elsőrendű lehetséges vesztesei a dollárban jelentős adósságot hordozó gazdasági szereplők, főként a fejlődő világban tevékenykedők. De az EU is, miután a nettó exportja várhatóan mérséklődik. Azon az ágon pedig gazdaságiütem-csökkenéssel kell szembenézni.
A magyar gazdaság a maga nagy globális (európai) exportkitettsége miatt a veszélyeztetett szereplők listáján van. Az állam- és az üzleti adósságoknak nem különösen nagy hányadát teszi ki a dollár, így ezen az ágon nem látszik gond. Ám a magas szinten beragadó kamat már más ügy. A magyar államháztartás amúgy is vacak állapotban van ötödik éve, de legalább 2025-re némileg mérséklődött volna a kamatfizetési részarány a büdzsén belül. Ha nem következik be a Fed-nél és az EKB-nál a remélt érdemi kamatmérséklés, akkor a magyar költségvetés finanszírozási kiadásai sem csökkenhetnek – a büdzsé többi tételét célzó megszorítások jöhetnek.
Ezek végiggondolása után a prudens elemző nem tehet mást, mint a 2024. őszi prognózisokhoz képest 2025-26-ra érezhető mértékben visszaveszi a reálisan várható gazdasági növekedési ütemet. Ha pedig ilyen viszonyok között a kormányzat mégis forszírozná a gazdasági növekedést, annak azonnali és jelentős inflációs következményei lennének. Nem jó előjelek.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
Zaporizzsjára mértek csapást az oroszok, számos halottról és sebesültről adtak jelentést az ukránok. A Kurszki területen továbbra is kitartanak az ukránok, így saját településeiket lövik az oroszok. 
