10p

Milyen lesz az amerikai gazdaságpolitika 2025. január huszadika után? Trillió dolláros kérdés.

Már eleve kérdéses, hogy Trump elnöksége alatt bármely lényeges szakterületen kialakul-e konzisztens, számítások alapjául szolgáló vonalvezetés. Vagy inkább a világ jelenleg legfontosabb országának nagyhatalmú vezetője sajátos improvizáló módján alakítja az amerikai gazdaságot és annak külső kapcsolódását?

Hogy lesznek jelentős gazdaságpolitikai döntések, az világos. Még nem lépett hivatalba, kormányának a tagjai sincsenek jóváhagyva, de Trump bejelentései folyamatos munkát adnak az elemzőknek.

Választási beszédjeiben voltak visszatérő toposzok, így a vámvédelem, a gazdasági protekcionizmus új, magasabb szintre emelése. A szabadpiac gondolatáról a régi korok merkantilista felfogása irányába akar visszalépni, még az előző négyéves republikánus kormányzat intézkedéseihez, majd Biden elnök döntéseihez képest is. Ahogy a kampányban mondta: a meglévő vámokon felül 60 százalék vámteher lesz a kínai termékeken, 20 százalékos tarifa minden más országgal szemben. Legújabban, immár a kampányon túl, megválasztott, ám még hivatalban nem lévő elnökként, a legfrissebb – de egyáltalán nem biztos, hogy e témakörben az utolsó – bejelentése szerint az első elnöki munkanapján Kína kap (pluszban?) 10 százalék vámemelést, Kanada és Mexikó pedig 25 százalékos vámot.

Lehetséges mindez? Az utóbbi két országgal az Egyesült Államok szabadkereskedelmi szerződésben áll. Minden szerződést meg lehet szegni, de azért mégis…

Továbbá: a durva egyoldalú vámemelésre szokott válasz érkezni. Az pedig az amerikai exportőrök pozícióját rongálná. Az amerikai szójaexportőrök egyáltalán nem gondolhatják jó ötletnek a vámháborút. És azok az amerikai termelők, amelyek az árujukhoz importból szerzik be az alkatrészeket, alapanyagokat, közbülső termékeket, az importvámok emelése után azokhoz sokkal drágábban jutnak hozzá. De akkor sem járnak sokkal jobban, ha bekövetkezne az, amit a vámok megemelésétől remélnek a merkantilizmus hívei. Nevezetesen: majd akkor a hazai termelők állítják elő a szóban forgó cikkeket a vámvédelem sáncai mögött. Ha a belső piacon kell majd beszerezni mindazt, amit eddig megfizethető áron megvettek a világpiacon, akkor az bizony a korábbinál sokkal többe fog kerülni, lerontva a végtermék ár-versenyképességét.

Az örök kérdés: mi valósul meg a kampányígéretekből?
Az örök kérdés: mi valósul meg a kampányígéretekből?
Fotó: Depositphotos

A vámok ügyében egyelőre azt tudni, ami a kampány során és azóta elhangzott, meg ami történt az utóbbi nyolc évben. Önnyugtatásként elmondható, hogy az eddigi deklarációk, a politikai nagyotmondások még a tényleges kormányzást megelőző időszakhoz sorolandók: a politikai kampányban sok minden elhangzik, a kampánypolitikus-alkat nem könnyen áll le erről az üzemmódról a voksok összeszámlálása után sem. De talán más lesz a tónus majd már hivatalban, amikor megvannak a tárcavezetők, a szakminiszterek, a döntéselőkészítő szakapparátusok.

Ezért is várta nagy érdeklődés a legfontosabb tárcákra kiszemelteket. A külügyminiszter, a nemzetbiztonsági főtanácsadó, az ENSZ-nagykövet pozíciójára jelölt személyeket bizonyos megnyugvással fogadta a szakmai közvélemény ott és külföldön. Más területeken azonban nagyon fura jelöltek kerültek elő: mintha a Fox televízió ismert arcai, vagy Trump leglojálisabb támogatói jutottak volna az elnökjelölt eszébe, teljesen függetlenül attól, hogy áll-e adminisztratív képesség, gyakorlat vagy releváns szakmai ismeret az illetők mögött.

A gazdaságpolitika vitelében a pénzügyminiszter személye kulcsfontosságú, így nagy érdeklődés és lázas találgatás övezte a kiválasztási folyamatot. Trump kezdettől fogva az amerikai nagytőke vezető személyiségeiben gondolkodott. Láthatóan imponálnak neki a pénzpiac nagyjai, akik hatalmas vagyontömeget hoztak létre vagy menedzseltek sikeresen. Ő maga az apjától örökölt nagy ingatlanvagyonnal és későbbi üzleti vállalkozásaival vegyes eredményt tudott csak felmutatni; Trump a maga szakmai előéletében hatszor jelentett csődöt.

Kampánya derekán már jelentős üzleti körök álltak az oldalán, noha nagyon eltérő háttérrel. Musk, a tech-milliárdos a maga elektromos autójával egészen más érdekeket képvisel, mint a nyersolajbiznisz, megint más az agendája a Wall Street pénzembereinek. Előre látható, hogy folyamatos csaták zajlanak majd a 78 éves elnök figyelméért.  

Látható, hogy Musk, bár szinte beköltözött Mar-a-Lago-ba, mégsem tudta elérni, hogy az ő favoritja legyen a pénzügyi tárca várományosa: ő a keresési folyamatban Howard Lutnick, a Cantor Fritzgerald elnöke mögé állt, végül azonban Trump a kereskedelmi minisztérium (Commerce Department) élére nevezte meg Lutnickot. A Treasury vezetőjének pedig Scott Bessent-et választotta, noha Bessent, a Key Square Group alapítója, Musk jellemzése szerint túlságosan „business as usual”. Szokásos üzletmenet? Pont ez az, ami megnyugtatta a pénzügyi élet szereplőit. Aligha várható, hogy a szenátusi meghallgatáson nagy ellenállást kellene leküzdenie a jelöltnek (meg az őt jelölő elnöknek).

Bessent korábban a demokratákat támogatta adományaival, és a republikánusok szemében vörös posztónak számító Soros György üzleteiben is részt vett. A demokrata-kötődés azonban mégsem kizáró ok; Trump is bejáratos volt a demokrata körökbe, sőt bizonyos összeggel egykoron még magát Kamala Harrist is támogatta. Ami inkább Bessent ellen szólhatott a kiválasztási folyamatban, az pontosan az, hogy mint gyakorlott és képzett gazdasági ember, nem olyan hőfokon lelkesedett Trump védővámos, protekcionista ötleteléseiért, mint egyéb, alkalmazkodóbb jelöltek.

Ugyanakkor Bessentnek is van politikai vénája, amint az látszik az eddig közzétett „háromszor hármas” programjából:

  • le kell vinni a szövetségi állam költségvetési hiányát a GDP 3 százalékos mértékére 2028-ig (jelenleg mintegy 6 százalék a GDP-arányos deficit);
  • be kell állni a 3 százalékos gazdasági növekedésre;
  • további 3 millió hordó nyersolajat (vagy annak megfelelő egyéb energiát) kell termelni naponta Amerikának.

Az utóbbi programpont csupán számszerűsíti Trump kampányszövegét. Trump gúnnyal szólt a Biden-kormányzat alatt meghozott környezetvédelmi, zöldítési szabályokról, és inkább azt üzente az olajszektornak, hogy „drill, baby, drill” – azaz tessék nyugodtan fúrni olaj, gáz után. Egyébként Bidenék is sokat lazítottak a kitermelési szabályokon a poszt-covidos energia-drágulás miatt. Az olajcégeknek nem is a kitermelési szabályokkal van bajuk, inkább a csővezeték-fektetést nehezítő környezetvédelmi regulációval. Nem nehéz kitalálni, hogy a nagy deregulálási lendületben elsők között éppen ezeknek ugrik majd neki az új adminisztráció, amely tetején klímaszkeptikus személyek állnak.

Bessent pontjai közül a legérdekesebb kétségtelenül a költségvetési deficit komoly visszavágására vonatkozó mondása. Valóban „helyzet van” az amerikai szövetségi állam adósságai körül. A Kongresszus Költségvetési Hivatal (Congressional Budget Office – CBO) előrejelzése szerint az eddigi trendek folytatódása esetén a föderáció bruttó adóssága a mostani 99 százalékos mértékről tíz év alatt a GDP 122 százalékára emelkedne.

Az eredeti Trump-i ígéretek még nagyobb eladósodást indítanának el. A kampány során rengeteg és igen költséges adómérséklést lengetett be a jelölt. A borravaló adómentessé tétele (amelyet másnap Orbán Viktor is felfedezett kiváló ötletként) csak egy, és nem is a legnagyobb bevételkiesést okozó ügy. Trump beszélt a túlóra adóterhének, valamint a társadalombiztosítási befizetéseknek a mérsékléséről: a Tax Policy Center számításai szerint ezek tízéves távon 3,6 trillió (trillió: itt ezermilliárd) dollárt tennének hozzá az adósságállományhoz. Trump azzal is kampányolt, hogy eltörölné a szövetségi és helyi adókedvezmények mostani felső korlátját; ez nagy ajándék lenne a gazdagoknak, ám évtizedes távon 1,2 trillió dollár adósságnövekményt okoznának az amerikai államnak. És ott van a biztosra vehető vállalati adócsökkentés: a 15 százalékra levitt társasági adó további 600 milliárd dollár bevételkiesés a szövetségi államnak.

Ezeknek az ígéreteknek a fényében valószínűtlennek (vagy mondjuk így: ambiciózusnak) tetszik a 3 százalékos hiánymaximum. Az egyébként megegyezik az EU-ban érvényes deficit-korlát mértékével, amelyet Magyarország 2020 óta meg sem bír közelíteni.

Az adók és kiadások terén azonban az elnök keze meg van kötve. A Szenátust nem tudja megkerülni; és bár a Republikánus Párt jelenleg (legalább két évig) egyidejűleg uralja a törvényhozás mindkét házát, az elnöki adminisztráción túl, ez ideig sosem volt egyszerű sem a nagy kiköltekezést, sem pedig a nagy költségvetési megszorításokat végigvinni a törvényhozáson. Ahol viszont szabad keze van az elnöknek, az a vámok ügye, különösen azáltal, hogy Trump a vámkivetést újabban összeköti a nemzetbiztonsági vonatkozásokkal: az északi és déli határokon átjutó menekültek és a drogok miatt (??) lesz vámemelés.

Az esetleges egyoldalú és súlyos vámkivetés következményei érthetően foglalkoztatják a világpiaci elemzőket, európai intézményeket. (A vám-téma részletesebb kifejtését lásd később.)

Azt azonban nagy biztonsággal el lehet mondani, hogy a vámbevétel a modern államok életében már régen másodlagos jelentőségű bevétel, így az a Trump-i magyarázat, hogy a nagy adócsökkentéssel nem lesz gond, mert a vámok beszedésével bőven kárpótolja magát az állam – egyszerűen nem állja meg a helyét.

Talán a dereguláció hozhat többlet gazdasági növekedést? És azon keresztül lassul az állami eladósodás aránya? Ennek vannak elvi esélyei. A Biden-kormány a működésének négy éve alatt (2024 októberéig számolva) sokkal több lényeges gazdasági törvényt, szabályt alkotott, mint a megelőző kormányzatok.

A deregulációnak láthatóan lenne tere. Bizonyosra vehető, hogy az új kormányzat egy sor szabályt hatályon kívül helyez. Az viszont, hogy egy ilyen irányváltástól mi várható az állami kiadások nagyságát illetően (vagyis: ténylegesen mennyit lehet megtakarítani az állami kiadásokból és másfelől az üzleti szereplőket érintő terhekből), sokkal összetettebb ügy, mint csupán az állam szabályzói aktivitásának visszafogása, törvényi változtatások visszacsinálása.

Márpedig, ha a jelentős adócsökkentést nem képes rövid időn belül és érdemben ellensúlyozni az állami kiadási oldal lefaragása, valamint nem származik lényeges növekedési többlet a deregulációból, akkor felgyorsul az Egyesült Államok adósságnövekedése. Az pedig kiszorít másokat a globális megtakarításokból – így pedig magas marad a nemzetközi kamatszint.

Ez pedig igen rossz hír lenne az adós nemzeteknek. Ilyen Magyarország is. A továbbiakban ezért az amerikai gazdasági folyamatoknak és a gazdaságpolitikának (ha lesz ilyen) a várható alakulását próbáljuk körvonalazni, alapvetően az európai gazdaságot és benne a magyar gazdaságot érintő hatásokra tekintettel.

A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Trump és más kockázatok – európai, magyar nézőpontból
Bod Péter Ákos | 2024. december 5. 05:42
Erős dollár, magas globális kamatszint, nagy külkereskedelemi átrendeződés az USA-val szemben a jelenleg külkereskedelmimérleg-többletes országok és kereskedelmi tömbök kárára. Ezek lehetnek a Trump-éra alatti gazdaságpolitika hatásai. Nagy globális (európai) exportkitettsége miatt a magyar gazdaság különösen a veszélyeztetett szereplők listáján van.
Benchmark Draghi tévedése
Garamvölgyi Zsolt | 2024. november 19. 15:19
Nagy visszhangot váltott ki Mario Draghinak az Európai Unió romló versenyképességéről írt jelentése, melyben megállapítja: az Uniónak sürgősen versenyképességi reformra van szüksége, ha el akarja kerülni, hogy gazdasági és politikai jelentősége végzetesen meggyengüljön. A megszólalók általánosan egyetértettek az Európai Bizottság különmegbízottjának helyzetértékelésével, csak egyes javaslatait kritizálták néhányan. Senki nem foglalkozott viszont a jelentés azon alapvető hiányosságával, hogy teljességgel figyelmen kívül hagyja a tényt, miszerint a versenyképesség erősítésének legfontosabb feltétele a megfelelő emberi erőforrás. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Földbe döngölt infláció?
Bod Péter Ákos | 2024. november 15. 05:42
Egy hónap alatt, szeptemberről októberre 0,1 százalékkal nőttek nálunk az árak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mérése szerint 3,2 százalékkal magasabb a fogyasztóiár-index, mint tavaly októberben volt. Az adatok közzététele után ragadtatta el magát örömében a miniszter: az inflációnak annyi. Mivel a politikusi mondások gazdasági ügyekben, meg általában is, újabban igen távol képesek esni a valóságtól, van okunk kételkedni ebben az esetben is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Nem húz a motor – mi lesz az iparral?
Bod Péter Ákos | 2024. november 8. 05:41
A statisztikai hivatal által közölt negatív adatoknál is elkeserítőbb kép rajzolódik ki a hazai iparban. A gyengélkedő német gazdaság és Donald Trump győzelme az amúgy sem fényes kilátásokat még borúsabbakká teszi.
Benchmark Bod Péter Ákos: A gond nem a recesszió, hanem ami megelőzi és követi
Bod Péter Ákos | 2024. november 1. 05:44
Az idén nem jött olyan egyszeri brutális fordulat sem a világban, sem a hazai gazdaságban, amely joggal tenné zárójelbe az eredeti, irreálisan magasra emelt állami tervadatot. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Az amerikai választás kimenetelének közvetlen gazdasági hatásai
Bod Péter Ákos | 2024. október 18. 05:41
Az Egyesült Államok jelentős világgazdasági súlya – ami nagyjából egyenlő az EU és Kína együttes részesedésével –, valamint amiatt, hogy a dollár még mindig a globális kulcsvaluta, ami a tengerentúlon történik költségvetési, monetáris ügyekben, az azonnal és közvetlenül kihat a világ többi részére. Ebből az aspektusból kell vizsgálni, milyen gazdasági következményei lehetnek annak, ki győz majd a november 5-ei elnökválasztáson: Kamala Harris vagy Donald Trump. 
Benchmark Bod Péter Ákos: A járműipar már rég nem Európa motorja – és nálunk?
Bod Péter Ákos | 2024. október 11. 05:43
A hét hírei között vezető helyen állt, hogy az EU többségi szavazással elfogadta az Európai Bizottság előterjesztésében a kínai elektromos autók importjára kivetett „súlyos büntetővámokat”. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Múló pánik a piacokon, vagy a sebezhetőség jele?
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 16. 05:43
Nagyon ráijesztett a gazdasági szereplőkre a hirtelen jött pénzpiaci válság. Egy hét alatt hatalmas fordulatok következtek be: a japán jegybank váratlan július 31-i kamatemelése nyomán három munkanapon belül a S&P500 index 6 százalékot esett, a Nasdaq100 több mint 8, a Nikkei225 pedig egyenesen 20 százalékot.
Benchmark Bod Péter Ákos: Az orosz és az ukrán gazdaság a háború harmadik évében
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 9. 05:42
Amikor Ukrajna, Oroszország állapota a téma, a világot érthetően elsősorban a háborús fejlemények érdeklik. Ezekhez képest másodlagos, hogy a 2022. februári orosz invázió után hogyan alakul a közvetlenül érintett két ország makrogazdasági pályája. Kevesen gondolták volna (legkevésbé a hadüzenet nélküli frontális támadást elindító orosz politikai és katonai vezetők), hogy így elhúzódik a háború. Most már középtávúnak számító időtartam statisztikai adatait tanulmányozhatjuk.
Benchmark Bod Péter Ákos: Gazdasági ütemvesztés – amit tudunk, és amit sejtünk
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 2. 05:44
Az év második negyedéves gazdasági növekedési teljesítményéről közzétett első KSH-becslés kellemetlen meglepetést okozott, noha az eddig megismert ipari, kiskereskedelmi részadatok alapján már lehetett észlelni, hogy nem húz a gazdaság.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG