Donald „Tariff Man” Trump hétfőn már el is indította a vámháborút: Truth Social posztja szerint Kanada és Mexikó a szabadkereskedelmi egyezmény ellenére 25 százalékos büntetővámot kap, melyet elnöki rendelettel vezet majd be hivatalba lépésekor. Az indok „a drogok és az emberek beözönlése” az USA-ba és a lépés Trump szerint addig lesz érvényben, amíg ez a helyzet meg nem szűnik.
Trump egy későbbi bejegyzésében közölte, hogy 10 százalékos extra vámot vet ki Kínára is, „minden további vámon felül”, amíg az ország nem tesz lépéseket a fentanil-csempészet megállítására. „Kína képviselői azt mondták nekem, hogy bevezetik a maximális büntetést, a halálbüntetést minden drogkereskedőre, akit rajtakapnak, de sajnos nem tartották be, és a drogok soha nem látott mértékben áramlanak az országunkba, főként Mexikón keresztül” – hangsúlyozta Trump.
A lépés tulajdonképpen a kampányígéret beváltása, amely arról szólt: amennyiben bizonyos országok nem teljesítenek előírt feltételeket, akkor extra vámokat kapnak.
Az USA egyik legnagyobb közegészségügyi problémáját okozó fentanil fő gyártója és exportőrei a mexikói kartellek lettek, melyek kínai alapanyagokat használnak és Trump szerint egyik ország kormánya sem tesz kellő lépéseket ennek megakadályozása érdekében. A leendő elnök ezen céllal már a kampány során belengette a 25 százalékos vámtételt Mexikóval szemben.
Fotó: MTI/AP/Alex Brandon
Kőkemény kampányígéretek
Trump a választási kampány során nem fukarkodott a frappáns szavakkal, különösen, amikor leendő drogpolitikájáról volt szó. A mexikói drogkartellek elleni katonai csapások „abszolút” napirenden vannak, jelentette ki Trump a Fox Newsnak adott júliusi interjújában.
Az Egyesült Államokban évente 300 ezer ember hal meg a fentanil nevű kábítószer túladagolásában, amelyet Mexikóból hoznak be az országba – állította Trump.
Kinevezett „határcárja”, Tom Homan megfenyegette a kartelleket, hogy Trump „nagy figyelmet” fog fordítani rájuk, mivel „ki akarja iktatni” a bűnszervezeteket.
Az ICE nevű rendőrségi és vámhatóság vezetőjeként Homan a határ védelméért lenne felelős. Az a tény, hogy most visszhangozza leendő főnöke fenyegetéseit a nagyhatalmú mexikói drogkartellek felé, baljóslatú jel. Hiszen az USA „drogellenes háborúja” az elmúlt évtizedekben már számos fordulatot vett. A latin-amerikai országokban azonban ezek ritkán végződtek a közemberek javára.
Mexikó érzékenyen reagál a nemzeti szuverenitás megsértésére
A drogpolitika és annak latin-amerikai országokra gyakorolt következményei leginkább az USA belpolitikai fejleményeiből eredeztethetők. Míg Joe Biden a drogpolitikát is egészségpolitikának tekintette, addig Trump elsősorban biztonsági és migrációs problémaként tekint rá. És egyértelműen nem riad vissza a legdrasztikusabb intézkedésektől sem.
Maga Trump szerint akkor is katonai eszközökhöz folyamodna a kartellek elleni harcban, ha Mexikó ebbe nem egyezne bele – márpedig ez a szomszédos állam szuverenitásának végzetes semmibevétele lenne.
Első elnöksége idején egykori védelmi minisztere, Mark Esper szerint Trump állítólag fontolóra vette, hogy rakétacsapásokat mérjen mexikói célpontokra.
Közben még egyes republikánusok sem tartják erőltetettnek a csapatok Mexikóba küldésének ötletét. Mindazonáltal elképzelhető, hogy a megválasztott amerikai elnök inkább a magánbiztonsági cégekre támaszkodik.
Az USA „drogellenes háborúja”
Az USA 1971 óta vívja a Richard Nixon akkori elnök által meghirdetett „drogellenes háborút”. Azóta a Pennsylvaniai Egyetem 2021-es tanulmánya szerint az Egyesült Államok több, mint egy billió dollárt költött erre a célra. A Cato Institute amerikai agytröszt szerint a kábítószerek elleni küzdelem mintegy 41,3 milliárd dollárjába kerül az adófizetőknek. A megtérülés: alig érzékelhető. A cél: nem világos.
Eközben az illegális kábítószerek fogyasztása az USA-ban folyamatosan nő. 2002 és 2022 között a kábítószer-túladagolás okozta halálesetek száma a 100 ezer lakosra jutó 8,2 halálesetről 32,6 halálesetre emelkedett az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központja (NCHS) szerint.
Csak 2022-ben csaknem 108 ezer ember halt meg túladagolásban.
Trump valószínűleg a terrorizmus elleni harcra hivatkozik majd a beavatkozás indoklásaként. A kartellek megkönnyítik a dolgát, hiszen a drogkartellek már a kábítószer-kereskedelmen túl számos üzletben részt vesznek, beleértve az emberkereskedelmet, a pénzmosást, a zsarolást, az illegális bányászatot, sőt, még a politika befolyásolását is az adott országukban.
A kolumbiai példa
Trump általában kevés érdeklődést mutat Latin-Amerika iránt. Ez alól csak olyan jobboldali elnökök kivételek, mint az argentin Javier Milei vagy az el-salvadori Nayyib Bukele. Bukele a közelmúltban a bűnbandákkal szembeni kemény fellépésével és a megabörtönök építésével is felhívta magára a figyelmet.
A mexikói kormány jól tenné, ha a baloldali Gustavo Petro, Kolumbia elnökének példáját is alaposan tanulmányozná.
Az utóbbi években a Kolumbia a főbűnözők letartóztatásáról a kábítószer-kereskedelem gazdasági alapjainak átrendezésére helyezte a hangsúlyt. Petro például a konfliktus sújtotta területeken a földreformot és az illegális termények helyettesítését támogatta. Mexikói kollégáikkal ellentétben a kolumbiai biztonsági erők nagy mennyiségű kábítószert foglalnak le.
Míg Petro „teljes béke” érdekében tett erőfeszítései elégedetlenséget váltottak ki Washingtonban, a kormányzat rekordmennyiségű kokaint foglalt le – különösen a tengeri útvonalakon keresztül –, ami megnehezítette, hogy Kolumbia drogellenes jóhiszeműségét vitassák. Ha Mexikó inkább a kolumbiai megközelítést alkalmazná, jobban meg tudná zavarni a kartell útvonalait, és szalonképes eredményeket tudna felmutatni Washingtonnak a kábítószer elleni háborúban.
Valójában, okkal feltételezhető, hogy a mexikói elnök Claudia Sheinbaum talán követni akarja Petro példáját. A Mexikói Nemzeti Gárda képtelensége nagy mennyiségű kábítószer lefoglalására nagyrészt abból fakad, hogy az erőnek korlátozott a nyomozati tapasztalata.
Az elnök ezeket a hiányosságokat kívánja orvosolni a jobb képzés és a Nemzeti Gárda, valamint a rendőri erők közötti fokozott koordináció révén. Sheinbaum mexikóvárosi polgármesterként elért sikerei a városi rendőrség hírszerzési és nyomozati képességeinek fokozásában szintén jó előjelek a Nemzeti Hírszerzési Rendszer és a hírszerzési és rendőrségi nyomozati alminisztérium létrehozása szempontjából. A rendőrség szélesebb körű átalakítása is megfontolandó lehet.
Mexikóban, akárcsak az Egyesült Államokban, a rendőrség önkormányzati és állami szinten teljesít szolgálatot.
Mivel azonban a rendőri erők különböző szövetségi hatóságoknak, például a kormányzóknak és a helyi polgármestereknek tartoznak felelősséggel, gyakran keresztbe-kasul működnek és/vagy a szervezett bűnözés megszállta őket.
Itt a kolumbiai egységesített Nemzeti Rendőrség példája egy másik megfontolandó modell lehet, amely segíthet a rendőri erők hatékonyabbá tételében.
De a ki nem mondott igazság az – amelyet gyakorlatilag a drogháborúban részt vevő valamennyi fél ismer –, hogy a kábítószerek nettó áramlása valószínűleg nem fog változni, amíg az Egyesült Államokban a fogyasztás tovább növekszik.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
