A Gázai övezet földjén nincs más, csak lerombolt házak, millió tonna törmelék, nehézfémekkel szennyezett mezőgazdasági területek és megsemmisült gazdasági termelés. Ez a látvány a 15 hónapos háborút követően. De ezek olyan ügyek, amelyek Donald Trumpot láthatóan nem igazán hatják meg.
Fotó: MTI/AP/Alex Brandon
Mi van a tengerfenék alatt?
Az elmúlt három hétben minden alkalommal, amikor a témáról beszélt, Gázát gazdasági megállapodásnak nevezte, és ugyanúgy értekezett róla, mint ahogyan Kanadáról beszél, a hatalmas szárazföldi kiterjedéséről és Grönlandról, a világ legnagyobb szigetéről.
A The Wall Street Journal február 5-én megjelent jelentésében amerikai forrásokból kiderült, hogy Trump a Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetés során Gázát „elsőrangú ingatlanként” jellemezte, és sürgette, hogy fontolja meg, milyen típusú szállodákat és üdülőhelyeket lehetne ott építeni. Azóta többször beszélt arról, hogy ki akarja űzni a palesztin lakosságot Gázából, hogy helyet adjon egy új „Riviéra” turisztikai célpontról alkotott elképzelésének.
De az amerikai elnök szeme más potenciált is lát és a romok helyett tekintete a tengerre szegeződik. Ott kiaknázatlan gazdasági gazdagságot érez, amelyet a gázmezők hatalmas potenciálja rejt. A British Petroleum által 1999-ben felfedezett „Gaza Marine” mező a Földközi-tenger keleti részén, a gázai partoktól 36 kilométerre nyugatra található, és a hivatalos palesztin adatok szerint több mint 1000 négyzetkilométeres területet ölel fel.
Ez a gáz Európába kerülhetne. A Palesztin Hatóság már évtizedek óta szerette volna ezt a projektet előrevinni, de a Hamász ellenőrzése a Gázai övezet felett szinte lehetetlenné tette ezt.
Most Trump előre akar ugrani és birtokba venni Gázát, de a nyereség nem a palesztinokhoz kerülne, akiket Jordániába és/vagy Egyiptomba telepítenének ki. Ez a kísérlet egy szélesebb körű regionális háború táptalaja, de az amerikai elnök bízik a politikai és gazdasági nyomásgyakorlásban.
Csábító gázmezők
A Palesztin Felszabadítási Szervezet gazdasági ágának, a Palesztin Befektetési Alapnak az adatai szerint a „Gaza Marine” mező gázkészletét mintegy 31 milliárd köbméterre becsülik. Ez a mező hozzájárulhatna az energia-önellátás eléréséhez, csökkentve az importált energiaforrásoktól való függőséget, a fejlesztési költségeket mintegy 1,4 milliárd dollárra becsülik.
A gázmező a felfedezése óta még mindig kihasználatlan, annak ellenére, hogy a Földközi-tenger ezen részén felfedezett első mező volt, megelőzve az egyiptomi és izraeli gázmezőket, és arra ösztönözve a kelet-mediterrán országokat, hogy fokozzák a feltárási tevékenységet.
1999-ben a Palesztin Hatóság a néhai Jasszer Arafat palesztin elnök jóváhagyásával a British Gas (BG Group) és partnere, a Consolidated Contractors Company (CCC) 90 százalékos részesedéssel földgázkutatási engedélyt kapott a gázai partoknál. A projekt részvényeit később kiigazították, és a CCC-nek lehetőséget adtak arra, hogy részesedését 30 százalékkal növelje, így a British Gas részesedése 60 százalék, a CCC-é pedig 40 százalék lett.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Gazdasági fellendülés
A Palesztin Hatóság által kiadott licencszerződés értelmében a vállalat 2000 elején szeizmikus felméréseket végzett és két kutat fúrt a földgázkészletek felkutatására, ami a „Gaza Marine” mező felfedezéséhez vezetett 603 méter mélyen a tengerszint alatt.
Ez a felfedezés reményt adott a palesztinoknak arra, hogy jelentős bevételi forrásokhoz jutnak, jelentős lökést adva a palesztin gazdaságnak, további kormányzati bevételeket és számos munkalehetőséget teremtve.
A „Gaza Marine” mező közelében található egy másik mező, a „Marine 2”, amely kisebb méretű, és becslések szerint mintegy 3 milliárd köbméter gázkészletet tartalmaz. A „Gaza Marine” és a „Marine 2” mellett Izrael 2000-ben fedezte fel a „Mari-B” mezőt az amerikai Noble Energy cég segítségével. Ez a mező akkoriban az izraeli energiapiac egyik legfontosabb gázellátási forrása volt, bár az intenzív termelés gyors kimerüléséhez vezetett.
Az UNCTAD jelentés
A gázai gáz nem az egyetlen kiaknázatlan erőforrás a Földközi-tenger keleti részén. Az amerikai földtani intézet (USGS) korábban a tanulmányában is kimutatta a régió feltáratlan gáz- és olajkészleteiről, hogy két medence van a térségben: a Levante-medence és a Nílus-delta medencéje.
Egyiptom, a Gázával határos kelet-mediterrán országok egyike, az egyiptomi állami információs szolgálat szerint mintegy 8,5 ezermilliárd köbméterre becsült gázkészlettel rendelkezik.
Az UNCTAD 2019-es jelentésében kiemelte, hogy milyen magas pénzügyi költségekkel jár, ha a palesztinokat az izraeli megszállás miatt megfosztják a fejlődéshez és az államépítéshez szükséges pénzügyi támogatástól. A jelentés szerint: „A Marine 1 és Marine 2 tartalékokat 1999-ben fedezték fel, és a BGG 2000-ben kezdte meg a gázfúrásokat.
A palesztinok hipotetikusan pénzzé tehették volna ezeket a mezőket, és a nettó 4,592 milliárd dollár értékű befektetést 18 éven keresztül. Feltételezve egy alacsony, 2,5 százalékos éves reálhozamot, a palesztinok máris nagyjából 2,570 milliárd dollárt veszítettek azáltal, hogy megakadályozták őket abban, hogy éljenek a természeti erőforrásaik kiaknázásához való, a nemzetközi jog által garantált jogukkal.”.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
