Ha az elmúlt hetek híreit figyeltük, joggal lehet az az érzésünk, hogy Ukrajna az összeomlás szélén áll, Oroszország pedig minden eddiginél kedvezőbb helyzetbe került a háborúban. A fronton lassan, de biztosan nyomulnak előre az orosz csapatok. Igaz, hogy brutális veszteségekkel fizetnek minden újabb elfoglalt ukrán négyzetkilométerért, de az orosz haderő nagyjából pótolni tudja újoncokkal a sebesülteket és halottakat, miközben Ukrajna komoly létszámhiánnyal küzd.
A gazdaság frontján pedig e héten derül ki, talán, hogy az Európai Unió az utolsó pillanatban mentőövet tud-e dobni Ukrajnának, vagy már 2026 első hónapjai után kifogyhat Kijev a pénzből. Oroszország meg? A szankciók ellenére az orosz gazdaság látszólag kitart, olyannyira, hogy egyes európai államok már jókora állami-gazdasági küldöttséget menesztettek Moszkvába, hogy az elkerülhetetlen békekötés után adódó kiváló lehetőségeket kihasználhassák.
De valóban olyan stabil az orosz gazdaság? Valóban „bármeddig” folytatni tudná a háborút Oroszország, ha kellene? Az elmúlt hetekben három olyan hír is érkezett, ami ennek az ellenkezőjére utal.
Hiányzik néhány ezermilliárd
Először is ott van az energiaexportból származó bevételek bezuhanása. A Reuters számításai szerint idén decemberben várhatóan majdnem megfeleződnek az orosz olaj- és gázbevételek a tavaly decemberihez képest. A havi bevétel mindössze 410 milliárd rubel, átszámítva 5,17 milliárd dollár lehet, ez 2020 augusztusa, a Covid-járvány tombolása óta a legalacsonyabb havi érték (akkor 405 milliárd rubel volt).
Az egész évre vonatkozó bevételek pedig 8,44 ezermilliárd rubelre csökkenhetnek, a tavalyihoz viszonyítva közel 25 százalékos visszaesést mutatva, de elmaradva még az orosz pénzügyminisztérium októberi, az év eleji 10,94 ezermilliárd rubeles becslését visszavágó, 8,65 ezermilliárdos várakozásától is.
A bevételek visszaesése mögött egyrészt a világpiaci olajár csökkenése áll. Októberről novemberre is 16,4 százalékkal, 44,87 dollárra esett az orosz nyersolaj hordónkénti ára, miközben az év elején még 70, sőt 77 dolláros áron is adták. Az orosz bevételeket a rubel a dollárhoz viszonyított erősödése is alaposan megvágta: míg januárban még 110 rubelnél is többet adtak egy dollárért, december közepén 80 rubelnél is kevesebbet.
Fotó: Oilprice.com
És persze fontos szerepe volt az ukrán csapásoknak. Az olajfinomítók, olajkikötők, olajvezetékek, és a legutóbbi időszakban már közvetlenül az orosz olajat szállító „árnyéktankerek” ellen is végrehajtott csapások az exportált olaj mennyiségét is jelentősen csökkentették.
Márpedig az energiaexport adja az orosz költségvetés bevételeinek negyedét, és ezáltal természetesen a háború finanszírozásában is jókora szerepet játszik. A decemberi, a tervezett és a valós bevételek közti, 1,6 ezermilliárd rubeles különbséget államkötvények kibocsátásával tervezik fedezni. De a problémáknak ezzel messze nincs vége.
„A jövő év nagy kihívás a költségvetés számára, ugyanis azt az 59 dolláros hordónkénti olajár és a 92 rubeles (dolláronkénti) árfolyam optimista szcenáriójával tervezték”
– mutat rá Szergej Konyigin, a moszkvai Sinara befektetési bank vezető elemzője.
De – lehetne mondani – Oroszországnak még mindig vannak tartalékai. Nehéz eligazodni az orosz gazdaságon az államilag közölt adatok alapján. Hiába mondják szakértők évek óta, hogy a szankciók szép lassan térdre kényszerítik az orosz gazdaságot, az továbbra is működik. Számok ide vagy oda, semmi nyilvánvaló jele nincsen a problémáknak, márpedig ez a lényeg a háború szempontjából: a hadiipar termel, a katonák áramlanak a frontra, minden más csak üres beszéd.
Aranyat tessék!
Igen ám, de mostanra már laikusok számára is könnyen értelmezhető formákban is megmutatkoznak a gazdasági problémák. November végén az orosz központi bank elkezdte eladni aranytartalékait. Erre eddig az ukrajnai háború kitörése óta nem volt példa. Ugyan az orosz állami vagyonalap eddig is adott el aranyat – de csak papíron, az orosz jegybanknak, valójában aranyrudak nem hagyták el a páncéltermeket. Most viszont nem erről van szó, a jegybank valóban aranyat értékesít a hazai piacon. Azt viszont nem közölték, hogy mikor kezdődtek az eladások, és mennyi aranyat adtak el eddig.
A pénzügyminisztérium irányítása alá tartozó orosz állami vagyonalap mindenesetre Ukrajna inváziója előtt bő 405 tonna arannyal rendelkezett, és már idén november 1-jéig e mennyiség bő felének nyakára hágott, akkor ugyanis már csak 173 tonna volt a birtokában. Az alapban tartott jüan-eszközök értéke pedig 113,5 milliárd dollárról 51,6 milliárdra csökkent.
Márpedig a külföldön befagyasztott eszközök hiányában a vagyonalapnak csak ez a két likvid eszköze maradt, az orosz államnak pedig ennyi, például a rubel védelmében bevethető, gyorsan mozgosítható tartaléka. Az alapban őrzött jüan-eszközök, illetve az arany együttes értéke GDP-arányosan a negyedére csökkent idén november elejéig.
Fotó: MTI/AP/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Mecel
Igaz persze, hogy az orosz államnak még így is hatalmas aranytartalékai vannak. A központi bank aranytartaléka bő 2300 tonnára rúgott a 2025 harmadik negyedéves utolsó adatok szerint, ennek értéke pedig az arany világpiaci árának emelkedésével és a dollár gyengülésével minden korábbinál magasabbra emelkedett. December 6-án az orosz aranytartalék dollárban kifejezett értéke 310,7 milliárd dollárra rúgott, és ezzel az összes orosz belső tartalék 42,3 százalékát tette ki.
Csakhogy ez a tartalék nem olyan tartalék, mint a nemzeti vagyonalapban őrzött. Ez ugyanis egyben például a meglévő orosz államadósság és a jövőben felvett hitelek fedezetéül is szolgál. Az orosz államnak gazdasági és politikai szempontból is jóval kockázatosabb kölcsönadni, mint nyugati államoknak – de amíg ott van a rengeteg arany, bízhatnak a hitelezők abban, hogy viszontlátják a pénzüket. Ha ebből el kell kezdeni csipegetni, akkor aggódni kezdhetnek. És az aggodalom a pénzpiacokon elapadó források és magasabb kamatok formájában jelentkezik, ami megintcsak nem segítene az orosz költségvetés helyzetén.
Márpedig az oroszoknak egyre inkább szükségük lehet hitelre. A költségvetés GDP-arányos hiánya az idénre tervezett 2,6 százalék helyett 3,5 százalékra emelkedhet.
„Ez európai mércével mérve szerény, de Oroszország kevés külföldi befektetést kap, és nem tud hitelt felvenni a nemzetközi piacokon”
– mondja Alexandra Prokopenko, a Carnegie Russia Eurasia Center berlini székhelyű agytröszt munkatársa.
Bánat, pénz
A költségvetés pénzügyi nehézségeinek pedig már jól látható jelei vannak. Év elején, de még ősszel is harsányan adták hírül az orosz médiában, hogy számos régióban hatalmasakat emelnek a hadseregbe – és az ukrán frontra – jelentkező önkéntesek „aláírási bónuszán”. Cserébe most jóval kevesebb csinnadrattával egymás után jelentik be az orosz régiós kormányzatok, hogy csökkentik az így kifizetett összegeket.
Orenburgban például januárban egyről kétmillió rubelre (jelen árfolyamon nagyjából 8 millió forintra) emelték a bónuszt, október végén viszont 400 ezer rubelre csökkentették. Szintén októberben Tatárföldön, Csuvasföldön és Szamara régióban szint 400 ezer rubelre csökkentették a bónuszt – ez egyébként a Putyin által ajánlott minimum összeg. Összesen pedig legalább nyolc régióban és egyéb közigazgatási egységben csökkent jelentősen a bónusz összege 2025 utolsó hónapjaiban.
Ne legyenek kétségeink: a bónuszokat korábban nem szívjóságból, hanem az ukrán fronton keletkező hatalmas veszteségeket ellensúlyozó újoncok stabil utánpótlásának biztosítása miatt emelték meg. A csökkentés viszont nyilvánvalóan visszavetheti a harcra jelentkezők számát. Márpedig a legszegényebb orosz régiókból érkező, az aláírási bónusz és a magas fizetés csábításának engedő újoncok nélkül gyorsan létszámproblémák léphetnek fel az Ukrajnában harcoló orosz egységeknél. Ezen egy újabb mozgósítási hullámmal tudna segíteni az orosz vezetés, csakhogy nem véletlenül próbálták ezt eddig elkerülni: a mozgósítás ugyanis a háborútól nagyrészt még mindig elszigetelt városi középosztályt (orosz, nem pedig nyugati értelemben vett, a gazdasági nehézségek következtében egyébként egyre szűkülő középosztályt) is közvetlenül érintené. Arra is emlékezhet Putyin, hogy a legutóbbi, 2022-es rendkívüli mozgósítás hírére tízezrével menekültek külföldre a munkaképes, átlagban jobban képzett orosz férfiak.
De akkor miért hagyja az orosz központi kormányzat, hogy a helyi vezetők megvágják a juttatásokat? A helyzet az, hogy valójában az orosz központi költségvetés hiánya még a hivatalos számoknál is magasabb lehet. Azonban az orosz vezetés tulajdonképpen kiszervezi a hiányt a régiós költségvetésekbe – magyarázza el Paul Warburg geopolitikai elemző. Önmagában az is egy ilyen gyakorlat, hogy a „közös” haderő újoncainak fizetett juttatásokat nem a központi hadi költségvetésből, hanem a regionális költségvetésekből fizetik. Csakhogy a régiók is pénzhiánnyal küzdenek, így a lyukakat pénznyomtatással, és a régiós kormányzatoknak ebből adott hitellel tömködik be.
Ez a gyakorlat egyrészt elfedi a központi költségvetés valós hiányát, másrészt az emberek elégedetlenségét is a régiós kormányok irányába tereli a moszkvai vezetés helyett. Ha pedig valahol teljesen elfogy a pénz, nem a központi költségvetés dől be, hanem „csak” valamelyik régióé. Cserébe viszont ez az egész rendszer kitettségét is növeli, hiszen egy régiós kormányzatnak nincsenek meg azok az eszközei, mint a központinak – például ugye hozzányúlni az aranytartalékokhoz. A lényeg azonban az, hogy akárhogy tologatják a hiányt, végső soron mégiscsak Oroszország egészében van pénzhiány, és ha elkezdenek bedőlni a régiós költségvetések, akkor a teljes rendszer alapjai is dőlhetnek velük.
Az oroszokat is sürgeti az idő
Jól látható tehát, hogy nagyon közel jár ahhoz az orosz állam, hogy a különböző problémák nagyon is megmutatkozzanak a valóságban, azon belül is különösen az ukrán fronton is. Persze Putyinnak és az orosz rezsimnek évtizedes gyakorlata van mind a belföldre, mind a külföldre irányozott dezinformációban – ezért aztán érthető, hogy például Donald Trump és az amerikai kormányzat más fontos tisztviselői is arra jutottak, hogy az oroszok erősek, kitartanak, és például a Donbasz elfoglalása csak idő kérdése. Putyinék pedig látszólag magabiztosan utasítanak el minden olyan béketervet, amely nemcsak Ukrajna, de az ő részükről is komolyabb kompromisszumokat jelentene.
A valóság azonban más lehet. Oroszország minden bizonnyal tovább bírná még folytatni a háborút, mint Ukrajna nyugati támogatás nélkül. De nem olyan sokkal. Oroszország most valami olyat csinál, mint az a szkanderező, akinek már majdnem szétszakad a bicepsze, de pókeracot vág, mert látja, hogy ellenfele is az ereje végén jár. Ha viszont a december 18-án kezdődő uniós csúcson sikerül megállapodni Ukrajna további uniós – orosz pénzből történő – támogatásáról, akkor azért egy kicsit biztosan gyöngyözni kezdhet az orosz vezetők homloka is.
Nem lenne tehát meglepő, ha amennyiben kiderülne, hogy Ukrajna nem néhány, hanem hosszú hónapokig képes lenne folytatni a háborút, akkor hirtelen az oroszok is sokkal nagyobb kompromisszumkészséget mutatnának. Ennél fogva azon sem lepődhetünk meg, ha Oroszország unión belüli szövetségesei minden erejükkel igyekeznek megakadályozni Ukrajna további támogatását – csakhogy a valódi, igazságoshoz közelibb békét pontosan az hozhatná el, ha az oroszoknak azzal kéne szembesülnie, hogy még mindig sokáig elhúzódhat a háború.
Jól zártak a New York-i tőzsde mutatói. 
