Hogyan változtatja Putyin Oroszországot Észak-Koreává?

Donald Trump továbbra is meg van győződve arról, hogy ő, és csakis ő, képes békét teremteni Oroszország és Ukrajna között. „Nézzétek, semmi sem fog történni, amíg Putyin és én személyesen nem találkozunk” – nyilatkozta a Perzsa-öbölbeli útja során. Üzletemberként az amerikai elnök abban is biztos, hogy ez a béke nemcsak a vágyott Nobel-díjat hozza el számára, hanem az országának és a Nyugatnak is jövedelmező üzleteket nyit meg.

A szakértők figyelmeztetnek

Vagy mégsem? Miért illúzió a Nyugat és Oroszország megbékélése, azt két, nemrég a vezető „Foreign Affairs” magazinban megjelent cikk mutatja be. Az egyik Andrej Jakovlev, Vlagyimir Dubrovszkij és Jurij Danilov, három elismert Oroszország-szakértő írása. A második Alexander Gabujevtől, a berlini Carnegie Oroszország-Eurázsia Központ igazgatójától származik.

A fent említett szerzők egyetértenek abban, hogy a háború alapjaiban változtatta meg Oroszországot, „és sokkal inkább, mint ahogy azt a kívülállók megérthetnék” – állapítja meg Gabujev.

Így folytatja: „Semmilyen tűzszünet, még az Egyesült Államok elnöke által közvetített béke sem tudja visszafordítani, mennyire tette Vlagyimir Putyin a Nyugattal való konfrontációt az orosz élet meghatározó elvévé.”

Jakovlev és szerzőtársai még egy lépéssel tovább mennek. Azt írják: „Ha a rezsim a következő három-négy évben megőrzi hatalmát, Oroszország olyan szociálpolitikai állapotba kerülhet, amely kevésbé hasonlít egy autoriter kapitalizmusra, mint inkább Észak-Korea értelemében vett katonai diktatúrára.”

Átálltak háborús gazdaságra

Az Oroszország-szakértők disztópikus elemzésének különböző okai vannak. Egyrészt Putyin elvesztette a bizalmát az elit iránt. Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoscsapat korábbi vezetőjének lázadása ugyanis megmutatta Putyinnak, hogy „a vezető üzletemberekre válság esetén nem lehet számítani” – állapítják meg a szerzők.

Egyidejűleg Putyin háborús gazdaságra állította át az országot. A védelmi kiadások a háború kitörése óta több, mint megduplázódtak. A katonák bére az egekbe szökött. „Még ha Ukrajnában egyszer el is hallgatnak a fegyverek, az orosz gazdaság erősen militarizált marad”, mondja Gabujev. „A katonai anyagok óriási veszteségeit pótolni kell, és Putyin lépéseket tett a széleskörű katonai terveinek kiterjesztésére.”

Az üzleti elitbe vetett bizalom elvesztése és a háborús gazdaságra való áttérés Putyint arra kényszerítette, hogy a Szovjetunió idejéhez hasonlóan tervgazdaságra térjen át. A Kreml elkezdte „agresszívan államosítani a magánszektort”, állapítják meg Jakovlev és szerzőtársai. Mivel közben az importtól való függőséget is drámaian csökkentették, a három szakértő az orosz gazdasági modellt Észak-Korea gazdasági modelljével hasonlítja össze.

„Putyin egy függetlenségi rendszert és más elképzeléseket dolgozott ki, amelyek emlékeztetnek Kim Dzsongun modelljére” – állapítják meg.

A szovjet típusú tervgazdaságtól eltérően azonban Putyinnak nincs hosszú távú víziója, mint ahogy a kommunizmusnak volt az osztály nélküli társadalommal. „Ezért a Kremlnek alig van más lehetősége, mint a globális destabilizáció előidézése és a geopolitikai zsarolás, egy olyan stratégia, amelynek Kim rezsimje egy erőteljes példája”, állapítják meg Jakovlev és társai.

Növekvő belső elnyomás

Belpolitikai szempontból Putyin fellépése eközben egyre elnyomóbbá válik. A „meztelen buli botrány” 2023 decemberében – a moszkvai „Jeunesse dorée” tagjai akkor egy vad bulit rendeztek – kedvező alkalmat adott az orosz elnöknek, hogy megszorítsa a diktatórikus csavarokat. A rezsim ezzel jelezte, hogy szigorúan ellenőrzi állampolgárai magánéletét, és olyan módszereket alkalmaz, amelyek Észak-Koreára és Iránra emlékeztetnek, érvelnek a szerzők.

Külpolitikai szempontból Oroszország „döntő mértékben szövetségre lépett Kínával”, ahogy Gabujev megállapítja. Ezt a partnerséget felbontani és a Nyugattal való megbékélést célul tűzni ezért belátható időn belül illúzióvá vált. „Bármit is tesz Trump, Putyin alatt Oroszország soha nem lesz olyan ország, amely nem jelent fenyegetést Nyugatra”, mondja Gabujev.

Jakovlev és társai belpolitikai okokat is látnak erre. „A túlélés érdekében az új modell folyamatos konfrontációt követel a Nyugattal”, állapítják meg. „Ez a konfrontáció Putyin számára legitimációvá vált, akárcsak a rendszeres, ebben a harcban elért állítólagos győzelmek bejelentése.”

Putyin szilárdan ül a nyeregben. Ezért nincs értelme reménykedni akármilyen változásban a közeljövőben Oroszországban. Ahogy az jelenleg az isztambuli béketárgyalások esetében is történik, Putyin macska-egér játékot folytat a Nyugattal.

„Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, Európának fel kell készülnie egy teljesen militarizált autokráciára a határán, egy Észak-Koreáéhoz hasonlóra, csak sokkal veszélyesebbre” – jegyzik meg Jakovlev és szerzőtársai. „Az Egyesült Államoknak ráadásul arra kell számítania, hogy katonai szövetség fog kialakulni Oroszország és Kína között – teszik hozzá.”