Egészen elképesztő képsorokat láthattak – ismét – azok, akik kedd este bekapcsolták valamelyik hírcsatornát, vagy azóta megnéztek bármilyen tudósítást az Izrael ellen indított iráni rakétatámadásról. Az iráni rakéták és az izraeli légvédelem eszközeinek fénypontjai Jeruzsálem és Tel-Aviv égboltján, robbanások dörejei, a lezuhanó törmelék és a becsapódó rakéták okozta károk. Az egész eseménysor érdemi része tulajdonképpen néhány perc alatt lezajlott, de még mindig elég sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, tulajdonképpen mivel is támadtak az irániak és mit találtak el.
Azonban – hogy stílszerűek legyünk – a porfelhő már leülepedett annyira, hogy részben válaszolni lehessen ezekre a kérdésekre, illetve le lehessen vonni az első következtetéseket. A könnyebbik kérdés az, hogy mivel támadott Irán. Az első közvetlen, Irán által Izrael ellen intézett áprilisi támadással ellentétben most egyféle eszközökkel, ballisztikus rakétákkal mért csapást Irán, nem voltak sem drónok, sem robotrepülőgépek a beérkező eszközök között.
Gyorsan érkeztek
Ez bizonyos szempontból könnyebbséget is jelenthetett volna az izraeli légvédelem számára, hiszen csak „egy irányba” kellett figyelniük, a valóságban azonban jócskán megnehezítette a hatékony védekezést. Ugyan áprilisban a különböző eszközök indítását úgy időzítették, hogy azok egyszerre érjenek az izraeli légtérbe, pont emiatt a lassú drónokat már órákkal a ballisztikus rakéták előtt útnak kellett indítani, rengeteg felkészülési időt hagyva az izraeli erőknek. (Arról nem is beszélve, hogy akkor Irán gyakorlatilag jó előre szólt, hogy mikor és milyen támadást készül végrehajtani, most az amerikai hírszerzés csak néhány órával a támadás előtt adott ki figyelmeztetést – bár azt persze nem tudhatjuk, a háttérben kinek milyen információja volt, ki kinek és mit üzent.)
Fotó: MTI/AP/Ohad Zwigenberg
A ballisztikus rakéták ezzel szemben a kilövés után percekkel már az izraeli légtérhez értek, a lakosságnak is jóval kevesebb ideje maradt az első figyelmeztetések és a becsapódások között menedéket keresni. Ráadásul áprilisban a drónok és cirkálórakéták nagy részét az izraeli (és szövetséges) légierők harci gépei semlegesítették, sok esetben még az izraeli légtéren messze kívül, valamint a híres Vaskupola légvédelmi rendszer is be tudott kapcsolódni az elhárításba. Most minderről szó sem lehetett, ballisztikus rakéták ellen ugyanis Izraelnek csupán két eszköztípusa vethető be: az amerikai Patriot légvédelmi ütegek, illetve a saját fejlesztésű Arrow 2, illetve 3 légvédelmi rendszerek. (Az elhárításban valamekkora segítséget kapott Izrael a jordániai légvédelem Patriot-ütegeitől, illetve a Földközi-tengeren hajózó amerikai hadihajók által kilőtt SM-6-os elfogórakétáktól, de a feladat nagy része az izraeli föld-levegő rakétákra maradt.)
Leselejtezés helyett bevetés?
Irán az első becslések szerint körülbelül 200 darab rakétát lőtt ki izraeli célpontokra (a számok a „száznál több” és a négyszáz közti tartományban mozognak). A bevetett típusok kapcsán nagyobb a bizonytalanság, de úgy tűnik, hogy az Iráni Forradalmi Gárda főként a régebbi, még a szovjet alapokon nyugvó, nyugati kódnéven Scudként ismert rakéták alapjaira épült, folyékony üzemanyaggal hajtott Kadr és Emad típusokat vetette be, igaz ezeknek némileg modernizált változatait. A modernizáció a navigációs rendszert érintette, illetve a robbanófejeket – ezek tehát pontosabbak, és veszélyesebbek, mint az 1990-es években gyártott eredetijeik. A veszélyességet elsősorban az növeli, hogy a célterülethez közeledve ezek az újabb robbanófejek már több részre válnak szét, és ezek külön-külön zuhannak a célpont felé, így egyetlen elfogórakéta ebben a fázisban már nem elég a veszély elhárítására.
Ezek a régebbi típusok egyrészt legalább egy generációval el vannak maradva Irán legújabb ballisztikus rakétáitól, ráadásul „szavatossági idejük”, tehát relatíve biztonságos felhasználhatóságuk ideje a végéhez közeledett mostanra, hamarosan többségüket le kellett volna selejtezni. Ugyanez nem mondható el az Izrael által kilőtt légvédelmi rakétákra, amelyek maguk is többmillió dolláros eszközök, gyártásuk, pótlásuk pedig – ahogy Ukrajna esetében is láthattuk – akadozó és lassú folyamat. Tehát Irán tulajdonképpen már akkor is jól jött volna ki az ütésváltásból, ha egyetlen rakétája sem éri el a célját, hiszen szinte „ingyen” erodálhatta Izrael védelmi képességeit, és közben még jókora szeletet is kihasíthatott az izraeli védelmi költségvetésből.
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan
Az érem másik oldala, hogy a jelentések szerint az iráni rakéták egy része már a kilövés közben meghibásodott, sőt legalább egy fel is robbant az indítóálláson, több halálos áldozatot is követelve, további darabok pedig műszaki hiba miatt nem jutottak el a célig.
Irán biztosan bevetett néhányat az újabb generációs rakétái közül is, illetve saját közlésük szerint a Fattah-2 „hiperszonikus” fegyverből is lőttek ki Izraelre, állítólag megsemmisítve egy Arrow-üteget. Utóbbi eszköz úgy működik, hogy a robbanófej ballisztikus pálya helyett leválik a hordozórakétáról nagy magasságban, és onnan hiperszonikus – tehát a hangsebesség ötszörösét meghaladó – sebességre gyorsulva, de valamilyen szintű manőverezésre képesen jut el a célponthoz, tovább nehezítve a légvédelem dolgát, amely a hasonló sebességgel, de kiszámítható, ballisztikus pályán érkező eszközökkel jóval könnyebben tud elbánni. Egyelőre független források sem a bevetés, sem a sikeres találat tényét nem tudták sem cáfolni, sem megerősíteni, az mindenesetre figyelemre méltó előrelépést jelentene az iráni képességekben, ha a 2023 végén bemutatott, de nemzetközi szinten némi kétkedéssel fogadott hiperszonikus eszközük valóban bevethető állapotban lenne.
Repül a nehéz robbanófej, ki tudja, mit hogyan talál el
Akármilyen rakéták is repültek és akármennyi is hibásodott meg, nagyon is sok eljutott Izraelig. Az izraeli haderő (IDF) ugyan – ahogy áprilisban is – azt közölte, hogy gyakorlatilag minden beérkező, és nem lakatlan terület felé tartó eszközt semlegesítettek, azonban a kikerült felvételek alapján ez erős túlzásnak tűnik. (Tudni kell, hogy Izraelben a haderőt érintő ügyekben erős cenzúra működik, tehát nemhogy a hadsereg hivatalos forrásai, de az egyébként független média is csak arról számolhat be a katonai létesítményeket ért esetleges károk ügyében, amit a haderő jónak lát a nagyközönség orrára kötni.)
Az iráni közlések szerint a támadás fő célpontjai az izraeli légierő három bázisa (köztük az F-35-ösöknek otthont adó Nevatim, az F-15-ös flottát állomástató Tel Nov), a Moszad, valamint az elektronikus adatokat gyűjtő „8200-as egység” főhadiszállása voltak, továbbá az izraeli haderő a gázai övezet közelében összevont egységei. A beérkező rakéták többsége az első elemzések szerint valóban e célpontok környékére érkezett, azonban az izraeli energia-infrastruktúra egyes fontos elemei is a célpontok között lehettek.
Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan
Azt egyelőre nagyon nehéz megállapítani, hogy pontosan hány rakéta és robbanófej csapódott be izraeli területen, és hány érkezett meg csak a légvédelem tevékenysége nyomán törmelék formájában. Tényként kezelhető viszont, hogy számos iráni eszköz sértetlenül ért földet izraeli területen. Ezek pontos száma kérdéses, egyes szakértők néhány tucatról, mások viszont sokkal többről, akár a rakéták 80 százalékáról is beszélnek.
Szintén csak nagyon pontatlan becsléseink lehetnek arról, hogy a becsapódott rakéták pontosan hol és milyen károkat okoztak – nagyon nem mindegy például, hogy egy légibázison a kifutópályától 200 méterre, a pusztaságban robban fel valami, vagy telibe találja az egyik hangárt.
Az mindenesetre tény, hogy az érintett légibázisokról az induló támadásról szóló jelentések, valamint a rakéták beérkezése között az izraeliek minden repülőgépet, a harci gépek mellett például a védekezésben biztosan nem résztvevő szállítógépeket is igyekeztek a levegőbe menekíteni, és ez a radarjeleket figyelők szerint legalább nagyrészt sikerült is. Ezért aztán szinte biztosan nem igaz, amit iráni források állítanak, hogy a Nevatim légibázison akár 20 F-35-öst is megsemmisítettek vagy megrongáltak a rakéták – de a pánikszerű evakuáció nem azt mutatja, hogy az izraeli légierő maximálisan bízott volna abban, hogy minden célra tartó rakétával elbír a légvédelem.
GeoConfirmed ISR.
— GeoConfirmed (@GeoConfirmed) October 1, 2024
Massive missile barrage impacting the Nevatim Air base.
Point of view - 31.076197, 35.028013
32GH+F6C Dimona, Israel
GeoLocated by @JakeGodin
Geolocation: https://t.co/INFDqFoybw
Location: https://t.co/YJd0KdAWHV
Sources: https://t.co/ljfhCUVi5W https://t.co/U4GtAzjZVQ
Valamik robbantak
Az eddig látott, beazonosított helyszíneken készült felvételek alapján az biztos, hogy nem minden robbanófej és rakéta csapódott be ártalmatlanul. A Tel Nov légibázisán például kivehető egy másodlagos robbanás, ami arra utal, hogy valami (rakéta, robbanófej vagy törmelék) eltalált valami olyat, ami ennek hatására felrobbant (lőszerkészlet, üzemanyag, fegyver – nem tudjuk).
GeoConfirmed ISR.
— GeoConfirmed (@GeoConfirmed) October 1, 2024
Iranian ballistic missiles hit the Israeli Ort Tel Nof Air Force base.
Point of view - 31.833837, 34.857067
RVM4+GRP Mazkeret Batya, Israel
note:
Based on GeoConfirmed footage, at this point, two air bases are hit:
Ort Tel Nof Air Force base
Nevatim Air… https://t.co/dauaOKplVj
Más felvételeken is láthatók a robbanófejek méretéhez viszonyítva jóval nagyobb robbanások, ez is arra utal, hogy ott valami gyúlékony vagy robbanékony dolgot ért találat. Látványos robbanást, illetve később tüzet lehetett látni az Askelon város közelében található, a tengeri úton érkező földgázt átfejtő létesítmények környékén is.
Looks like one of the #Iranian missiles has hit an offshore gas rig in the Mediterranean Sea off the coast of Ashkelon pic.twitter.com/s4jv7tCpSg
— Walid Freiha (@walidfreiha) October 1, 2024
Milyen következtetéseket lehet levonni ebből a kevés kézzel fogható tényből? Először is említést érdemel, hogy Irán tulajdonképpen – ha lehet egy másik ország ellen intézett, formális hadüzenet nélküli, átfogó támadást e jelzővel illetni – tankönyvi, pontosan kiszámolt eszkalációt hajtott végre. A csapás az iráni indoklás szerint a Hamász, illetve a Hezbollah vezetői elleni izraeli akciókra adott választ volt, és a célpontjai valóban az ezekben az akciókban kulcsszerepet vállaló katonai és hírszerzési egységek voltak. (A Naszrallah elleni csapásról bővebben az alábbi ajánlóra kattintva olvashat, itt az F-15-ösök, illetve például a 8200-as egység szerepéről is többet tudhat meg.)
Megtehette volna Irán, hogy ugyanezeket a rakétákat Tel-Aviv, Jeruzsálem vagy Haifa központjaira irányozza be, de nem ezt tette. Persze nem elsősorban az izraeli (zsidó) lakosság iránt érzett felebaráti szeretetből, hanem azért, mert utóbbi bizonyosan azonnali és maximális erővel végrehajtott válaszcsapásra „kötelezte” volna az izraeli vezetést, így pedig marad tér némi mérlegelésre, hiszen a támadás végül is nem követelt halálos áldozatokat, az izraeli vezetés pedig saját lakossága felé a védekezés „teljes” sikerét tudja kommunikálni.
GeoConfirmed ISR.
— GeoConfirmed (@GeoConfirmed) October 1, 2024
An Iranian ballistic missile struck an area south of Herzliya, Israel.
Point of view - 32.162814, 34.814391
5R77+4QC Herzliya, Israel
GeoLocated by @TwistyCB
Geolocation: https://t.co/Xpi9YVZshI
Location: https://t.co/wImFyiRW67
Sources:… https://t.co/wqU4sSUBpA
Nagyon úgy néz ki azonban, hogy Iránnak ezúttal látványosan sikerült túlterhelnie az izraeli légvédelmi rendszert. Akárhova is érkeztek a sértetlen iráni rakéták, azért az izraeli légvédelmet biztosan nem úgy tervezték, hogy tucatszámra süvítsenek el a rakéták és robbanófejek az ország nagyvárosai és legfontosabb katonai bázisai felett. Ha hozzátesszük, hogy Irán ezt főként elavultnak minősíthető eszközeivel tette meg, akkor még sötétebb a kép izraeli szempontból. Ha azt is hozzátesszük, hogy Irán feltehetően még jó pár ilyen, vagy ennél is veszélyesebb csapásra lehet képes, míg az izraeli légvédelem tartalékai nagyon is végesek, akkor pedig egyenesen baljós ez a kép.
Lépni kell – de merre?
Az tehát, minden izraeli kommunikáció ellenére, valójában nem opció Izrael számára, hogy a jövőben is ilyen támadásokra készüljön fel, ez ugyanis sem gazdaságilag, sem katonailag nem fenntartható opció. Ha viszont így van, akkor vagy a támadások okát, vagy azok lehetőségét kell megszüntetnie, záros határidőn belül. Előbbihez rövid távon a libanoni és gázai hadműveletek, az Iránhoz köthető csoportok elleni csapások visszafogása kellene. Csakhogy erre eddig nem volt hajlandó Izrael, Libanon és a Hezbollah esetében pedig az eddig végrehajtott „lefejezés” talán soha vissza nem térő alkalmat kínál a Hezbollah végzetes meggyengítésére. A másik probléma az, hogy Izrael alapvető stratégiájával ellenkezik, ha „enged a zsarolásnak”, és ezzel tulajdonképpen elismeri, hogy Irán képes hatékonyan fenyegetni. Ne feledjük azt sem, hogy Irán deklarált célja Izrael megsemmisítése, tehát arra számítani igencsak naiv dolog lenne, hogy mondjuk egy mostani izraeli meghátrálás, egy gyors tűzszünet után nem kap újabb ultimátumot, újabb követeléseket Teherántól.
Israel's air defence completely failed tonight. pic.twitter.com/H06TKJKVHF
— Clash Report (@clashreport) October 1, 2024
Ha viszont Irán kezéből ki akarná csavarni ezt a fegyvert Izrael, az sem egyszerű feladat. Irán nem a Gázai övezet, de még csak nem is Libanon, hanem egy hatalmas ország, jelentős katonai erővel, komoly tartalékokkal, és mostanra Oroszország és valamennyire Kína képében erős nemzetközi szövetségesekkel. Az iráni rakéta- és drónprogram megsemmisítéséhez vagy jelentős meggyengítéséhez minden bizonnyal nagyjából a középkorba kellene visszabombázni fél Iránt, és még ez sem garantálná a sikert.
Vagy… Ott van ugye Izrael hivatalosan soha nem elismert, de attól még nagyon is létező nukleáris fegyverarzenálja. Ennek bevetése – akár csak egy korlátozott, taktikai jellegű, mondjuk az iráni atomprogramra mért csapás keretében – minden bizonnyal komoly mérlegelésre késztetné az iráni vezetést, de milyen áron? Ha pedig csak, akár a színfalak mögött is, ezzel fenyegeti meg Izrael Iránt, akkor azt a fenyegetést a legközelebbi alkalommal bizony be is kell váltani – Putyin, Ukrajna és a NATO háromszögében láthattuk, hogy az állandó, de tettekkel nem megtámogatott nukleáris kardcsörtetés egy idő után azért elveszi a fenyegetések visszatartó erejét.
Az egyetlen, hosszabb távon is működőképes megoldás egy iráni rendszerváltás lenne, amire ugyan nyilvánvalóan van társadalmi igény is Iránban, de akár Szíria, Irak vagy Líbia példáján is látható, hogy az ilyen tervek azért nem mindig a várt eredményt hozzák. Hiába demonstrálták éppen az elmúlt napokban az izraeli titkosszolgálatok és a fegyveres erők, hogy elképesztő dolgokra képesek, azért ez még számukra is túl nagy vállalkozásnak bizonyulhat.
(ISW, The War Zone, Tom Cooper, BBC)
