Kína egyre jobban aggódik Donald Trump, az Egyesült Államok elnökének újabb vámpolitikai lépései miatt, amelyek ezúttal Mexikót érintik – tudta meg a New York Times. Bár az amerikai elnök vámháborúja egyre inkább egy szappanoperára hasonlít, most ott tartunk, hogy Trump március elején egy hónapos halasztást rendelt el a Mexikóból érkező importtermékekre kivetett 25 százalékos vám bevezetésére. A döntés átmenetileg mentesíti azokat a mexikói árukat, amelyek megfelelnek a 2020-as USMCA (Egyesült Államok-Mexikó-Kanada) kereskedelmi megállapodás feltételeinek. A vámintézkedések hivatalosan április 2-án lépnének életbe, és a Fehér Ház szerint céljuk a fentanil nevű kábítószer csempészetének visszaszorítása, valamint az illegális bevándorlás megfékezése. Csakhogy a mexikói importtermékek körülbelül 50 százaléka nem felel meg az USMCA szabályainak, ez pedig érzékenyen érintheti a mexikói gazdaságot, különösen az autóipart és az elektronikai szektort.
Kína számára ez különösen érzékeny kérdés, mivel az elmúlt években a kínai vállalatok jelentős beruházásokat hajtottak végre Mexikóban és más fejlődő országokban, hogy az amerikai piacon fennmaradjanak a 2018-ban bevezetett amerikai vámok ellenére.
- Tavaly a BYD elektromosjármű-gyártó bejelentette, hogy év végéig megnevezi az első mexikói gyárának helyszínét, amelynek kezdeti éves kapacitása 150 ezer jármű lesz, és célja, hogy 2025-re 100 ezer elektromos járművet értékesítsen Mexikóban. Donald Trump megválasztása és a mexikói árukra kivetendő vám – akkor még csak – fenyegetése miatt a BYD félretette mexikói gyárának terveit.
- A Haier háztartásigép-gyártó 2016-ban szerzett 48 százalékos részesedést a mexikói Mabe vállalatban, amely hűtőszekrényeket és más háztartási gépeket gyárt, és több mint 70 országba exportál. Az akvizícióval a Haier kihasználhatta Mexikó kedvező kereskedelmi feltételeit, különösen az Egyesült Államokkal fennálló szabadkereskedelmi megállapodásokat.
A Trump-kormányzat ugyanis már az első ciklusban jelentős vámokat vetett ki Kínára, főként azzal az indokkal, hogy csökkentse a kereskedelmimérleg-hiányt és megvédje az amerikai ipart a kínai dömpingáruktól. A vámok elsősorban a technológiai és ipari termékeket érintették, amelyre Kína válaszul szintén vámokat vezetett be az amerikai exporttermékekre. Az így kialakult kereskedelmi háborúban a kínai exportőrök sok esetben Mexikót, Thaiföldet és Vietnámot használták fel közvetítő országként. Ezekben az országokban gyakran csak az utolsó összeszerelési műveleteket végzik, hogy a termékek ne közvetlenül Kínából érkezzenek az Egyesült Államokba, így Kína – némi kis kitérővel – az amerikai importkorlátozások ellenére is jelentős mennyiségű árut juttatott el az Egyesült Államokba. A gyakorlatban ez úgy nézett ki például egy laptop esetében, hogy a processzor és az alaplap Kínában készült, de a végső összeszerelést és csomagolást egy mexikói üzemben végezték, így az Egyesült Államokba már mexikói származási jelöléssel került be a termék.
Fotó: Depositphotos
Kína és Mexikó kereskedelmi mérlege egyértelműen a távol-keleti birodalom javára billen: Kína ma már tizenegyszer annyit exportál Mexikóba, mint amennyit onnan vásárol. A kínai vállalatok főként autóalkatrészeket és elektronikai termékeket szállítanak Mexikóba, amelyekből az amerikai piacra szánt végtermékek készülnek.
Peking most attól tart, hogy Trump politikája nem csupán Mexikóra korlátozódik, hanem arra kényszerítheti a fejlődő országokat, hogy válasszanak az amerikai és a kínai kereskedelem között. Mivel Trump protekcionista gazdaságpolitikája egyértelműen Kína visszaszorítására törekszik, elképzelhető, hogy a fejlődő országoknak előbb-utóbb dönteniük kell, kinek az oldalára állnak.
Ráadásul Mexikó egy különleges kereskedelmi szabályozási kiskapuval hozhatja nehéz helyzetbe Kínát. Az 1995-ben létrehozott Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai lehetővé teszik, hogy akár azonnali hatállyal megemeljék a kínai termékekre vonatkozó vámokat, mivel a WTO megalakulásakor nem tettek kötelező érvényű vámcsökkentési vállalásokat. Így akár a jelenlegi 7-ről 36 százalékra is növelhetik a vámokat, miközben Kína nem tud hasonló ellenlépést tenni Mexikóval szemben, mert csatlakozásakor szigorúbb korlátokat vállalt. Mexikó példáját más országok is követhetik, különösen azok, amelyek hasonló vámhatárokkal rendelkeznek a WTO szabályai alapján. Brazília például jelenleg átlagosan 11 százalékos vámot alkalmaz, de elméletileg ezt 31 százalékra is felemelheti.
Vége az egérutazásnak?
A kínai kereskedelmi minisztérium a nemrég lezárult éves törvényhozási ülésszakon hangsúlyozta, hogy az ország exportja már most is nagymértékben támaszkodik a fejlődő országokra.
Kína kereskedelmi stratégiája az elmúlt években is arra épült, hogy az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi konfliktusok ellenére más piacokon keresztül megőrizze amerikai kapcsolatait.
Wang Wentao kínai kereskedelmi miniszter szerint Kína diverzifikálta külkereskedelmét, és továbbra is szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére törekszik.
Mexikó vezetése egyelőre óvatos. Claudia Sheinbaum elnök nyilvánosan nem kommentálta Trump vámfenyegetését, de a mexikói kormány aktívan foglalkozik az üggyel. Az ország Kínába akkreditált nagykövete, Jesús Seade – aki korábban a WTO egyik alapítója volt – központi szerepet játszott a 2018-as NAFTA (az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közötti kereskedelmi megállapodás) újratárgyalásában Trump első elnöksége idején.
Kína számára a helyzet azért is veszélyes, mert gazdasága erősen függ az exportbevételektől. 2024-ben a kínai külkereskedelmi többlet közel 1000 milliárd dollár volt, amelynek jelentős része a fejlődő országokon keresztül jutott el az Egyesült Államokba. Mivel Kínában a lakáspiac válsága miatt a belső fogyasztás gyenge, az export csökkenése komoly gazdasági nehézségeket okozhat.
A New York Times szerint Peking egyelőre abban bízik, hogy a nagyobb kereskedelmi partnerei, például az Európai Unió és Kanada, nem kényszerülnek választásra az Egyesült Államok és Kína között, mivel ezek az országok szabadkereskedelmi megállapodásaik miatt nem tudnák olyan könnyen megemelni a kínai importvámokat.
Az olasz idegenforgalom megérzi az amerikaik távolmaradását is, akik húsz százalékkal kevesebben érkeztek tavalyhoz képest. 
