Kínába vezethet az új „Barátság” gázvezeték az iráni háború hatására

Irán jelentős részben lezárta a Hormuzi-szorost, és ezzel szinte leállította az olaj- és cseppfolyósított földgáz (LNG) kiáramlását a Perzsa-öbölből. Emiatt egyre több ország néz szembe az emelkedő olaj- és gázárak miatti energiasokkkal, de Pekingnek is fáj az olcsó iráni olaj elvesztése és a szoros lezárása, amelyen keresztül olajimportjának mintegy 40 százalékát és az LNG-importjának 30 százalékát kapta. 

Ez az új helyzet felélesztheti a Szibéria Ereje-2 gázprojektről szóló tárgyalásokat, és Peking valószínűleg újraértékeli a tengeri energiaszállítástól való függőségét is. A tervezett 2600 kilométer hosszú vezeték az észak-oroszországi Jamal-félszigetről Kelet-Mongólián keresztül szállítana gázt Kínába – írja a Szabad Európa. Ez az új „barátság” szimbóluma is lehet, miután leállt az Európába vezető, régi Barátság-kőolajvezeték. 

Katar, amely a világ LNG-termelésének egyötödét adja, és 2025-ben Kína importjának 28 százalékát szállította, kénytelen volt leállítani az exportot, miután Irán blokád alá helyezte a szorost az amerikai-izraeli támadások február végi megindulását követően. Iráni rakéták azóta eltalálták Katar óriási Ras Laffan LNG-komplexumát, ami az ázsiai és európai gázárakat az egekbe lökte, és a létesítmény kapacitásának 17 százalékát akár öt évre is kiiktathatta.

A Szibéria Ereje 2 vezeték tervezését évek óta sújtják az árképzéssel és a tulajdonjoggal kapcsolatos nézeteltérések, valamint Kína folyamatos aggodalma amiatt, hogy energiaimportja tekintetében túlságosan függ Oroszországtól.

Szerepel az új ötéves tervben

Amikor a távol-keleti ország március elején közzétette legújabb, 15. ötéves tervét, amely felvázolta a 2026-2030 közötti gazdasági és társadalmi tervét, a dokumentum azt is tartalmazta, hogy az ország „előmozdítsa a kínai-orosz földgázvezeték központi útvonalának előkészítő munkálatait”. Egyes piaci megfigyelők ezt a megfogalmazást a Szibéria Ereje-2 vezetékre való közvetlen utalásként értelmezték.

Ez az utalás azután született – mint ahogy a The Wall Street Journal is megírta a döntéshez közel álló forrásokra hivatkozva – , hogy a 2025 júniusában Irán és Izrael között kitört 12 napos háborút követően a kínai politikai döntéshozókat átértékelték az orosz vezeték megvalósíthatósága melletti érveket.

Függőség vagy diverzifikáció?

A Szibéria Ereje-2 az újságok címlapjaira is került 2025 szeptemberében, amikor Alekszej Miller, az orosz energiaóriás, a Gazprom vezérigazgatója bejelentette, hogy jogilag kötelező érvényű memorandum született Peking és Moszkva között a vezetékről.

Ez a dokumentum azonban nem jelent automatikusan zöld utat az ambiciózus, több milliárd dolláros projektnek, mivel számos kulcsfontosságú részlet – például a gáz ára, a vezetéken áthaladó mennyiség és az építkezés finanszírozása – továbbra is megoldatlan.

A kínai tisztviselők feltűnően hallgattak a bejelentést követően. Az állami média csak orosz vagy nemzetközi jelentésekre hivatkozva utalt a tárgyalásokra.

Amikor Hszi Csin-ping kínai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Uhnágín Hürelszüh mongol elnök 2025 szeptemberében Pekingben találkoztak, a kínai média idézte Hszit, aki csak annyit mondott, hogy a „kemény összeköttetésnek” kell a három ország közötti jövőbeli kapcsolatok középpontjában állnia. A tárgyalások évekig elakadtak, mivel Peking diverzifikációra törekedett, hogy elkerülje az egyetlen szállítótól való túlzott függőséget.

Oroszország már most is Kína legnagyobb vezetékes gázszállítója a Szibéria Ereje-1-gázvezetéknek köszönhetően, amely 2019-ben kezdte meg működését egy 400 milliárd dolláros, 30 éves megállapodás alapján. A cseppfolyós gáz tekintetében pedig Ausztrália és Katar után Oroszország a harmadik legnagyobb LNG-szállító.

A kínai vámstatisztika szerint Kína 2024-ben 25 százalékkal növelte az Oroszországból érkező vezetékes gáz importját, 8,03 milliárd dollárra. 2025-ben ez a szám 17,1 százalékkal, 9,41 milliárd dollárra emelkedett – számol be róla a TASZSZ.

Ugyanakkor idén január-februárban ez a mutató 8 százalékkal 1,61 milliárd dollárra csökkent. Türkmenisztán állt a második helyen éves szinten 6,1 százalékos csökkenéssel, 1,29 milliárd dollárral, majd Mianmar (267,57 millió dollár), Kazahsztán (86,29 millió dollár) és Üzbegisztán (1,08 millió dollár) következik.

Eddig csak az oroszoknak volt sürgős

A projekt régóta sürgetőbb Moszkva, mint Peking számára, mivel Oroszország elvesztette legnagyobb energiapiacát, amikor az Európába irányuló gázexport összeomlott Ukrajna 2022-es teljes körű inváziója után. Ezután a Kreml abban reménykedett, hogy a Kínába menő tervezett vezeték legalább egy részét kompenzálni tudja ennek a veszteségnek.

Az iráni háború által előidézett, a Hormuzi-szoros lezárása miatti válság megváltoztathatja az eddigi számításokat. Az elemzők szerint két változó továbbra is központi szerepet játszik abban, hogy létrejön-e egy megállapodás: Peking a tárgyalások során arra törekedett, hogy a gázért Oroszország erősen támogatott belföldi áraihoz közeli árat fizessen. Emellett a vezeték tervezett éves 50 milliárd köbméteres kapacitásának csak 50 százalékát szerette volna lekötni, ami jóval a tipikus 80 százalékos küszöb alatt van.

Ha Moszkva mindkét fronton enged, akkor a vezeték vonzóbb lehet Peking számára, de ezekért az engedményekért az oroszok Kína nagyobb hozzájárulását kérhetik az építési költségekhez. Ez azonban újabb súrlódási pontot jelenthet a tárgyalásokon, mivel ezzel Peking tulajdonosi részesedése nagyobb lenne.

„Az orosz gazdaság jelenleg nincs jó állapotban, és nem világos, hol találná meg Moszkva a projekthez szükséges hatalmas összeget” – kommentálta Alekszej Csigadajev, az Új Eurázsiai Stratégiai Központ munkatársa a hírt.

Kínai tartalék és türkmén alternatíva

Kínának eddig sikerült ellenállnia a közel-keleti háború okozta energiaválság legsúlyosabb sokkjainak a diverzifikált kínálatnak, a csökkenő hazai keresletnek és a stratégiai tartalékoknak köszönhetően. A Kpler árupiaci információs cég szerint a kínai finomítók 2025 végéig 1,2 és 1,4 milliárd hordó közötti mennyiségű olajat halmoztak fel, ami akár három hónapra is elegendő lehet.

A Rhodium Group 2025. júliusi tanulmánya becslése szerint Kína növekvő elektromos járműflottája napi több mint 1 millió hordóval csökkenti az olajkeresletet. Ez a kereslet valószínűleg a következő évben további, mintegy 600 ezer hordóval fog csökkenni.

A Szibéria-2-n túl Kína Türkmenisztánra is figyel. Gurbanguly Berdimuhamedow, a közép-ázsiai ország korábbi elnöke, aki továbbra is kiemelkedő befolyással rendelkezik, március 21-én Pekingben, Hszi Csin-pinggel tartott találkozóján bejelentette a gáztermelés bővítésére vonatkozó terveit.

Türkmenisztán már most is jelentős földgázszállító Kína számára egy szárazföldi vezetéken keresztül, és Berdymukhamedov felhatalmazta a Turkmengaz állami energiacéget, hogy kössön szerződést a China National Petroleum Corporation (CNPC) leányvállalatával egy új, évi 10 milliárd köbméter kapacitású gázfeldolgozó létesítmény építésére.

Összekötő erő

Mindeközben az új Oroszország-Kína távol-keleti földgázvezeték, amely évente akár 12 milliárd köbméter földgázt is szállíthat Kínába az orosz Szahalin-szigetről, 2027 januárjában már megkezdheti működését.

Ha kiépítenék a vezetékes összekötő infrastruktúrát – mutat rá a Carnegie – , az egyrészt megvédené a Kínába irányuló orosz szénhidrogén-exportot a külső ellenőrzési kísérletektől – a tankereken zajló kereskedelemmel ellentétben az ilyen exportokat nehéz lenne kívülről nyomon követni vagy számszerűsíteni. Ugyanakkor ez csak növelné Oroszország és Kína függőségét egymástól, és Kínát is jobban érdekeltté tenné Putyin rezsimjének stabilitásában.

Korábban itt írtuk: