Emmanuel Macron francia elnöknek és Rishi Sunak brit miniszterelnöknek több közös vonásuk van. Majdnem egyidősek (a francia 46, a brit 44 éves) és mindketten orvosok fiai. Első osztályú oktatásban részesültek, és befektetési bankárként, valamint hedge fund menedzserként dolgoztak, mielőtt a politikába léptek volna. Ott aztán eljutottak országuk legmagasabb politikai tisztségeibe.
Fotó: EPA/TOMS KALNINS
Személy szerint úgy tűnik, hogy a liberális elnök és a konzervatív miniszterelnök jól kijönnek egymással. Tavaly egyfajta megbékélést ünnepeltek az Élysée-palotában, miután a két ország közötti kapcsolatok időnként feszültté váltak a Brexit és a La Manche-csatornán át csónakkal az Egyesült Királyságba érkező migránsok miatt.
Most azonban mindkettő a politikai túlélésért küzd. Macron és Sunak szinte egyszerre írt ki parlamenti választásokat. A franciák két fordulóban, június 30-án és július 7-én szavaznak, míg a britek pontosan a kettő között, július 4-én. Mindkét államférfi számára borúsan néz ki a helyzet és szinte biztos, hogy parlamenti többség nélkül fognak ott állni a választások után.
A bejelentés mindkét esetben igencsak meglepő volt. Az Egyesült Királyságban mindenki őszre várta az új általános választásokat. Macron spontán bejelentése pedig az európai választások estéjén teljesen váratlanul érte a barátokat és ellenségeket egyaránt. Macron és Sunak számára ez egyfajta menekülés előre, nagyon szerény esélyekkel.
A Sunak-ügy
A brit konzervatívok kilátásai a Brexit-felsülés óta nem jók. Az elmúlt időszakban messze lemaradtak az ellenzéki Munkáspárt mögött a közvélemény-kutatásokban, és Sunak meglepetésszerű puccsa semmit sem változtat ezen. A hathetes választási kampány kétharmadán már túl vagyunk, és a Toryk lemaradása a Munkáspárttal szemben egy cseppet sem csökkent.
Sok szavazó ugyanis már döntött. Elegük van a Tory káoszból, a kemény megszorító politikából és a gazdasági hanyatlásból. Ráadásul a konzervatívok a szélsőjobboldal, a karizmatikus Brexit-kampányoló és főpopulista Nigel Farage által vezetett Reform UK párt nyomása alatt állnak.
A Putyin ideológiájához közel álló, gátlástalan Farage kijelentett célja, hogy a Torykat elűzze a hatalomból. Farage elfogadja a Keir Starmer munkáspárti vezető által vezetett kormányt. Arra spekulál, hogy az annyira "inkompetens" lenne, hogy a brit nép legkésőbb öt év múlva egy új jobboldali szövetség élén őt nevezné ki "megmentőként" a miniszterelnöki tisztségre.
Merész fogadás, de úgy tűnik, hogy a Tory párt jobbszárnya nem zárkózik el a Reform UK-val való szövetségtől, amitől a mérsékelt konzervatívok, mint például David Cameron volt miniszterelnök és jelenlegi külügyminiszter erőteljesen óvnak. Ahhoz, hogy állításának nyomatékot adjon, Nigel Farage-nak valószínűleg hetedik nekifutásra kell majd először mandátumot szereznie az alsóházban.
A Brexit fellegvárában, Clacton-on-Sea-ban indul, és jók az esélyei. A 60 éves politikus eredetileg nem akart indulni a választásokon, de aztán meggondolta magát (saját kifejezésével élve: "mit érdekel engem a tegnapi pletykám"). A Reform UK közvélemény-kutatási mutatói azonnal felfelé szöktek.
A YouGov közvélemény-kutató felmérésében a jobboldali populisták az elmúlt napokban még a Torykat is megelőzték. A keresztmetszeti felmérésekben még mindig a jelenlegi kormánypárt vezet, de a többségi választási rendszer miatt a jobboldali konkurencia pusztítóan hat rájuk. A jelenlegi előrejelzési modellek szerint a Munkáspárt a 650 alsóházi hely kétharmados többségét szerezheti meg.
Bár a szociáldemokraták is veszítettek támogatottságukból, vezetőjük, Keir Starmer beérheti azzal, hogy "nulla kockázatú" választási kampányt folytat. Eközben Rishi Sunak miniszterelnök sorra kínos baklövéseket követ el a kampányban és már most arról spekulálnak, hogy az előre látható vereség után eltűnhet kaliforniai luxuslakásába.
A Macron-ügy
A franciák ugyanolyan elégedetlenek a kormányukkal, mint a britek. Az EP választás volt az utolsó csepp a pohárban, ahol Macron liberális szövetsége jelentős veszteségeket szenvedett el. Az egyértelmű győztes az euroszkeptikus jobboldali Rassemblement National (RN), Marine Le Pen pártja lett.
Az elnök ezután általános megdöbbenésre feloszlatta a nemzetgyűlést. Erről még az olyan közeli bizalmasai, mint Gabriel Attal miniszterelnök is csak röviddel előtte értesültek.
Franciaország most azt kérdezi magától, hogy mi késztette a "hazárdjátékos" Macront erre a "kétségbeesett tettre", aki mindössze három hetet tervezett a választási kampányra. Megfigyelők szerint arra spekulált, hogy ez az időszak túl rövid lesz ahhoz, hogy a jobb- és baloldali pártok szövetségre lépjenek egymással. Ez bizony nem sikerült, legalábbis a baloldal esetében.
A korábban reménytelenül megosztott pártok gyorsan megalakították a "népfrontot", amelynek deklarált célja, hogy megakadályozza Marine Le Pen RN pártjának választási győzelmét. Ez utóbbi ugyan vezet a közvélemény-kutatásokban, de a baloldali front, a „Nouveau Front Populaire” felzárkózott. Macron liberálisait az a veszély fenyegeti, hogy a két pólus közé szorulnak.
A jobb- és a baloldal nagy ígéreteket tesz, amelyeket a magasan eladósodott ország valójában nem engedhet meg magának. Ebbe beletartozik Macron nyugdíjreformjának visszavonása is. Bruno Le Maire pénzügyi és gazdasági miniszter múlt szerdán arra figyelmeztetett, hogy Macron veresége esetén Franciaországot az IMF és az EU-bizottság "gyámság alá helyezheti", akárcsak korábban Görögországot.
Kétséges, hogy ez hatással lesz-e a választókra. Az előrejelzések a többségi szavazási rendszer miatt nehezek. Míg az Egyesült Királyságban az a mottó, hogy "a győztes mindent visz", addig Franciaországban legalább 50 százalék kell ahhoz, hogy a szavazás első fordulóját megnyerjék.
Ellenkező esetben második fordulóra kerül sor, amelyen nem csak a választókerület két legjobb jelöltje vesz részt, hanem minden olyan jelölt, aki a regisztrált szavazók legalább 12,5 százalékát eléri. Ez megnehezíti a választás előrejelzését. A politikai megfigyelők jelenleg abból indulnak ki, hogy egyik tábor sem fog abszolút többséget szerezni.
Ez már eddig is így volt, de most már valóban a káosz veszélye fenyeget. Az RN vezető jelöltje, Jordan Bardella világossá tette, hogy csak abszolút többséggel akar kormányozni. A Népfrontban pedig ismét kirobbanhatnak a rosszul leplezett ellentétek, különösen a szocialisták és a „La France Insoumise” (LFI) párt baloldali radikálisai között.
Raphaël Glucksmann, a francia baloldal új "sztárja" hangsúlyozza, hogy nem fogadja el az LFI alapítóját, Jean-Luc Mélenchont miniszterelnöknek, mert ő szerinte nem képes a konszenzusra. Mélenchon ezt félvállról veszi, de hogy ilyen körülmények között hogyan lehet kormányt alakítani, az rejtélynek tűnik.
A koalíciók pedig nem népszerűek Franciaországban. Több szakértő most ezért egy párton kívüli technokratákból álló kormányról spekulál kiútként.
De persze még annak is többséget kell szereznie a parlamentben. Sok minden még nyitott. Míg az Egyesült Királyságban előreláthatóan egyértelmű választási eredmény születik, addig a Grande Nationt nagy bizonytalanság fenyegeti. Emmanuel Macron pedig "béna kacsa" lehet az utolsó három évében.
