Az orosz külügyminisztérium múlt szerdán beidézte a moszkvai finn nagykövetet, hogy tiltakozzon az orosz állami ingatlanok lefoglalása ellen egy ukrán perrel összefüggésben. Egy finn bíróság ugyanis az ukrán nemzeti gázszolgáltató, a Naftogaz kérésére elrendelte 4,25 milliárd dollárnyi orosz tulajdonú vagyon elkobzását. A végzés egy hágai székhelyű választottbíróság tavalyi ítéletére vonatkozik, amely arra kötelezte Oroszországot, hogy kártalanítsa a Naftogazt 5 milliárd dollárral a Krím elcsatolása során lefoglalt vagyonáért.
Az elkobzott ingatlanok között vannak Åland szigetén és egy helsinki katonai bázis közelében lévő helyszínek is, több millió dollár értékben.
Moszkva már 2021 óta összpontosít a nyugati országokhoz tartozó szigetekre, mint lehetséges támadási célpontokra, különösen a bonyolult jogi és demográfiai helyzetű szigetekre. Az év elején Moszkva különös figyelmet szentelt a Svalbard-szigeteknek – egy norvég szigetcsoportnak az Atlanti-óceán északi részén – , amelynek katonai használatát nemzetközi szerződés szabályozza, valamint Gotlandnak, egy svéd birtoknak a Balti-tengeren, amelyet Stockholm korábban egyoldalúan demilitarizált.
Az Åland-szigetek pozíciója
Most azonban Norvégia és Svédország mindkét helyen keményebb álláspontot képvisel, előbbi elutasítja Moszkva azon terveit, hogy növelje orosz jelenlétét a területén, utóbbi pedig remilitarizálja stratégiai fontosságú szigetét. Ennek eredményeképpen az orosz tisztviselők figyelmüket az Åland-szigetekre irányítják, amelyet az ország gyenge pontjának tartanak. Orosz kommentátorok szerint a még bonyolultabb helyzet lehetővé teheti Moszkva számára, hogy kihasználja a szigetcsoport védelmével kapcsolatos lehetséges nyugati megosztottságot.
Ezek a szigetek 1921 óta autonóm és demilitarizált régiót alkotnak Finnországban. A szigetcsoport a Bothnia-öböl és a Finn-öböl bejáratánál helyezkedik el – és mind a kereskedelmi útvonalak, mind a nemzetközi kábel- és csővezetékek útvonala mellett –, és mintegy 6000 kis szigetből áll. Ezeknek csak körülbelül egy százaléka lakott, és a területet nemzetközileg Finnország részeként ismerik el.
Az Åland-szigeteken azonban egy körülbelül 30 ezer fős svéd nyelvű lakosság él, amely jelentős autonómiát élvez. A svéd az egyetlen hivatalos nyelv, a terület legtöbb törvényét egy autonóm kormány hozza, és az Åland-szigeteken élők nem kötelesek finn katonai szolgálatot teljesíteni.
Fotó: Olaf Kosinsky - Own work, CC BY-SA 3.0 de, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=75335906
Emellett különböző országok, köztük az Orosz Föderáció is konzulátusokat tart fenn a fővárosban, Mariehamnban. Ezek az intézkedések – a lejáratott Népszövetség egyedülálló sikere, amely a Népszövetség fennállásának hajnalán hozta létre őket, és amelyet a jelentések szerint a legtöbb Åland-szigeteki lakos támogatott – azóta is fennmaradtak.
Az 1921. évi Ålandi Egyezményt alkalmanként mintaként javasolták más olyan nemzetközi viták rendezésére, amelyekben a helyi lakosság más etnikai csoporthoz tartozik, mint a terület feletti szuverenitást élvező ország többségi nemzetiségű lakossága. Finnországnak NATO-hoz való csatlakozása azonban kétségessé tette, hogy a jelenlegi megállapodások fenntarthatóak-e.
Nő a feszültség
Miután Finnország 2023 áprilisában a nyugati szövetség tagjává vált, a finnek petíciót indítottak – amely mintegy 50 ezer aláírást gyűjtött össze – azt követelve, hogy Helsinki zárja be az Åland-szigeteken lévő orosz konzulátust. Nemcsak azért érveltek ezzel, mert Moszkva bezáratta a finn konzulátusokat Oroszországban, hanem azért is, mert az orosz konzulátus számos olyan akcióban vett részt, amelyek a petíció szerint összeegyeztethetetlenek a diplomáciai státuszával, és veszélyeztetik a finn szuverenitást.
Az orosz kiadványok dühösen reagáltak, és megtorlással fenyegetőztek, ha Helsinki bármilyen lépést tesz ebbe az irányba. A finn parlament elutasította a petíciót, és az új finn elnök, Alexander Stubb kijelentette, hogy Helsinki nem fog egyoldalúan cselekedni az Åland-szigetek státuszát illetően. Egyes finn biztonsági elemzők és keményvonalasok azonban továbbra is azzal érvelnek, hogy Helsinkinek felül kell vizsgálnia az Åland-szigetekkel kapcsolatos álláspontját, ahogyan Svédország tette ezt Gotlanddal kapcsolatban.
Az elmúlt időszak több fejleménye is arra ösztönözi Helsinkit, hogy szüntesse meg az Åland-szigetek demilitarizált státuszát, ami szintén növeli az orosz válaszlépés valószínűségét. Először is, az orosz média felkapta azokat a nyugati utalásokat, amelyek szerint az Åland-szigetek mostantól „a kísértés szigetei” Oroszország számára, továbbfejlesztve a szigetcsoportnak a NATO „Achilles-sarkaként” való korábbi nyugati leírását.
A nyugati aggodalmak ilyen módon történő kihasználása olyan taktika, amelyet Moszkva a múltban gyakran alkalmazott, hogy jelezze saját szándékait, és hogy megteremtse az alapot ahhoz, hogy később a Nyugatot hibáztassa azért, amit Moszkva most tesz vagy tervez tenni.
Az orosz nacionalisták ütik a harci dobokat
Ezzel párhuzamosan több orosz kommentátor élesen figyelmeztet arra, hogy az Åland-szigetek státuszának bármilyen megváltoztatása veszélyeztetné az orosz nemzeti érdekeket, és Moszkvát válaszlépésekre kényszerítené. Ezek közé tartozik Alekszandr Dmitrijevszkij, az Izborszk Klub konzervatív orosz agytröszt és Vszevolod Simov, az Orosz Balti Kutatási Szövetség vezetője.
Mivel Oroszország jelenleg a Balti-tenger partvidékének mindössze hét százalékát ellenőrzi (Szentpétervár környékén és Kalinyingrádban), érvelésük szerint Moszkvának nincs más választása, mint ragaszkodni az Åland-szigetek semlegességéhez és demilitarizálásához, hogy megvédje érdekeit a Balti-tenger térségében, valamint megakadályozza, hogy a NATO megtámadja magát Oroszországot. Ezek a kommentátorok azt javasolják, hogy Moszkvának legalábbis mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a lehető legtovább megakadályozza a szigetcsoport státuszának megváltoztatását, nehogy a változás háborút kockáztasson.
Itt ki kell emelni, hogy két hónapja Putyin elnök megnyitotta a Balti-tengeren és az Atlanti-óceán északi részén zajló orosz haditengerészeti gyakorlatot, az Ocean 2024-et, mondván, hogy ez az elmúlt több mint 30 év legnagyobb ilyen jellegű gyakorlata. Az amerikai védelmi minisztérium kijelentette, hogy az Ocean 2024-et nem szabad alábecsülni, mint fenyegetést.
Patrusev figyelmeztetése
Szeptember 22-én, a gyakorlat eredményeinek szentelt ülésen Nyikolaj Patrusev – az orosz haditengerészeti kollégium elnöke, az orosz Biztonsági Tanács korábbi titkára és Putyin belső körének egyik legszókimondóbb héjája – leszögezte:
a gyakorlatok megmutatták, hogy az orosz haditengerészet igenis képes „nem szabványos műveleti feladatok” végrehajtására, ami kétségtelenül a más országok elleni támadások végrehajtására utal.
Mivel Norvégia és Svédország is szigorúbb intézkedéseket fogadott el a Svalbard-szigeteken, illetve Gotlandon található területeik védelme érdekében, bármely orosz lépés e két helyen kétségtelenül a NATO 5. cikk szerinti válaszlépéséhez vezetne. Patrusev tehát valószínűleg az Åland-szigetekre, a térség utolsó, hivatalosan semleges és demilitarizált szigetláncára gondol, remélve, hogy megjegyzésével megfélemlíti Finnországot és a NATO-t, megakadályozva, hogy az érintett felek bármilyen lépést tegyenek a jelenlegi helyzet megváltoztatására.
Ugyanakkor az is elég valószínű, hogy Patrusev üzenete kontraproduktívnak bizonyul, és Finnország éppen az orosz fenyegetések miatt fog változtatásra törekedni. Mivel a Nyugat az Åland-szigetek remilitarizálását fontolgatja, Moszkva megpróbálhat cselekedni, mielőtt Helsinki és a Nyugat új politikát vezethetne be.
