Tényleg döntő fordulatot hozhat az észak-koreai katonák megjelenése Ukrajnában – de milyen irányba?

Az elmúlt hét végén az észak-koreai katonák szerepvállalásának kérdése uralta az ukrajnai háborúról szóló tudósításokat. Megérkeztek Oroszországba, hamarosan be fogják vetni őket – esetleg már be is vetették? Vagy nincs is itt semmi látnivaló? Mit tudunk valójában erről?

Először is: abban önmagában nincs újdonság, hogy észak-koreai katonák tartózkodnak Oroszországban, sőt abban sem, hogy valamilyen formában szerepet is vállaltak a háborúban. Hosszú hónapok óta nyílt titok, hogy Észak-Korea hatalmas mennyiségben szállít lőszert az orosz haderőnek, illetve szintén bizonyított ténynek tekinthető, hogy észak-koreai ballisztikus rakétákat is bevetettek már ukrán célpontok ellen.

Utóbbi esetben ez szinte elképzelhetetlen észak-koreai katonai személyek részvétele nélkül – nevezzük őket tanácsadónak, műszaki személyzetnek vagy bárminek.

Mivel egy orosz haderőben nem rendszeresített eszközről van szó, legalább első éles bevetéseikhez mindenképpen kellettek valakik, akik megmondták az orosz katonáknak, hogy mit és hogyan csináljanak.

(De mivel minden bizonnyal a rakéta irányítórendszere is koreai nyelvű, amelynek még az írásjeleit sem tudják elolvasni az oroszok, még valószínűbb, hogy a rakétákat alapvetően koreai személyzet lőtte ki, csak a célzási koordinátákat kapták az oroszoktól.)

Ott vannak, de kik, hányan és hol?

A kérdés tehát nem az, hogy vannak-e észak-koreai katonák orosz földön, hanem az, hogy mennyien és hogy mit csinálnak? Múlt héten először még maga Volodimir Zelenszkij ukrán elnök beszélt az észak-koreai katonák ezreinek közelgő bevetéséről Ukrajna ellen. Még ugyanazon a napon, október 17-én aztán az ukrán katonai hírszerzés (GUR) vezetője, Kirijlo Budanov beszélt arról, hogy „közel 11 ezer” észak-koreai katona kiképzése zajlik Oroszország keleti részén, és hamarosan – november 1-jétől – bevethetők is lesznek a fronton.

Másnap, október 18-án aztán a dél-koreai hírszerzés, a NIS is előállt a maga farbájával, sokkal részletesebb – vagy legalábbis annak látszó – adatokat szolgáltatva az észak-koreai szerepvállalásról. A NIS például műholdfelvételeket mutatott be, amelyeken szerintük az usszurijszki katonai bázison gyakorlatozó észak-koreai katonák láthatók; radarképeket, amelyeken észak-koreai katonákat szállító orosz hajók láthatók; beszámoltak a Vlagyivosztok és Phenjan között ingajáratban közlekedő orosz katonai szállítógépekről; megnevezték azokat a távol-keleti orosz katonai bázisokat is, amelyeken észak-koreai katonák tartózkodnak.

Sőt, a dél-koreai hírszerzés tudni véli, hogy a fent említett hajók közül négy az észak-koreai különleges egységek 1500 katonáját szállította orosz kikötőkbe.

Budanov aztán szintén pénteken újabb információkkal szolgált: az észak-koreai katonákból felállított első, 2500 fős zászlóalj az orosz 11. ejtőernyős dandár kötelékében fog létrejönni, és a kurszki térségben fogják bevetni, a katonákat pedig olyan hamis papírokkal látják el, amelyek szerint orosz állampolgárok Burját-, illetve Jakutföldről (az itt élők ugyanis hasonlóan néznek ki, mint a koreaiak).

Nem sokkal később aztán a közösségi médiában feltűntek olyan videófelvételek is, amelyeken állítólag orosz bázisokon egyenruhát és felszerelést vételező, valamint gyakorlatozó észak-koreai katonák láthatók. Hétfőn az ukrán hírszerzés arról számolt be, hogy értesüléseik szerint az orosz tartóztattak le 18 észak-koreai katonát, akiket utasítások és utánpótlás nélkül hagytak magára a kurszki fronton, ezért elindultak megkeresni az orosz parancsnokságot.

Video's have surfaced online allegedly showing North Korean soldiers at a Russian military base. The authenticity remains uncertain. If these are really North Korean soldiers is unconfirmed. pic.twitter.com/Ddzcn87NA3

— NOELREPORTS (@NOELreports) October 18, 2024

Tagadnak, amíg lehet

Oroszország, majd később Észak-Korea cáfolta az értesüléseket.

„Ami az Oroszországgal való úgynevezett katonai együttműködést illeti, küldöttségem nem érzi szükségét, hogy kommentálja ezeket az alaptalan, sztereotip pletykákat”

– mondta egy észak-koreai képviselő az ENSZ-közgyűlés ülésszakán hétfőn késő este. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője egy fokkal azért megengedőbben reagált szintén e hét elején:4

„A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közeli szomszédunk, partnerünk, kapcsolatainkat minden téren fejlesztjük, és ez a mi szuverén jogunk. Ez senkiben nem kelthet aggodalmat, mert ez az együttműködés nem irányul harmadik országok ellen. Tovább fogjuk fejleszteni ezt az együttműködést” – válaszolta Peszkov újságírói kérdésre, majd arról is beszélt, hogy az észak-koreai katonák ügyében az amerikai és a dél-koreai hírszerzési források sincsenek egyetértésben, és ez is mutatja, hogy miként is érdemes kezelni ezeket az információkat.

Aggasztó fejlemény

Való igaz, hogy az Egyesült Államok és a NATO elsőre óvatosan nyilatkozott az ügyben.

„Nagyon aggasztónak találjuk a KNDK katonák orosz oldalon való bevetéséről szóló jelentéseket. Nem tudjuk megerőíteni, hogy ezek a jelentések megfelelnek-e a valóságnak, de ha igazak, akkor ez egy veszélyes fejleménye lenne Oroszország Ukrajna elleni háborújának. Ha a KNDK csatlakozik Oroszországhoz, tanácskoznunk kell szövetségeseinkkel és partnereinkkel egy ilyen drámai lépés lehetséges következményeiről” – mondta a Fehér Ház biztonsági tanácsának szóvivője, Sean Sevett.

Mark Rutte, frissen megválasztott NATO-főtitkár sem tudta megerősíteni az információkat, de arra figyelmeztetett:

„Jelentős eszkalációt jelentene, amennyiben Észak-Korea csapatokat küldene, hogy orosz oldalon harcoljanak Ukrajnában”

– írta X-csatornáján.

Nézni, de nem látni

Ember legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a katyvaszban. Most akkor mi lehet mindebből az igazság? Vegyük észre, hogy valójában nagyon keveset tudunk. Az észak-koreai katonák nagy számban, a fronton történő bevetéséről szóló információink valójában nincsenek.

A dél-koreai hírszerzés nagyon részletes, műholdképekkel, radarfelvételekkel megtámogatott anyagot készített – de valójában egy műholdképről vagy radarképről nem lehet megállapítani, hogy tényleg észak-koreai katonák gyakorlatoznak-e egy orosz bázison, vagy hogy tényleg észak-koreai különleges egységeket szállít-e egy bizonyos hajó.

Azt pedig pláne nem, hogy amennyiben ezek a katonák valóban Oroszországban tartózkodnak, akkor tényleg az ukrán fronton való bevetésre készítik-e fel őket. (Sőt, van olyan szakértő is, aki azt vetette fel, mi van, ha a képeken látott, illetve az ukrán hírszerzés által azonosított katonák tényleg burjátok vagy jakutok, hiszen ha az oroszok összetéveszthetik őket a koreaiakkal, akkor ez az ukránokkal is előfordulhat.)

A dél-koreai hírszerzés természetesen rendelkezhet plusz, meg nem nevezett forrásokkal, de amíg nem látunk valóban ukrán állásokat százával rohamozó észak-koreai katonákat, vagy legalább hiteles, a feltételezéseket alátámasztó orosz dokumentumot, addig azért nem szabad készpénznek venni ezeket az állításokat. Hatványozottan igaz ez az ukrán hírszerzéstől származó információkra. Ukrajnának mindenképpen érdeke, hogy a nyugati politikusok és közvélemény érdeklődését és támogatási kedvét fenntartsa, ehhez pedig kitűnő eszköz, ha a sztálinista, atomfegyvereket fejlesztő, minden szempontból rémes reputációval rendelkező észak-koreai rezsim közvetlen beavatkozásáról adhat hírt.

De ettől még igazak is lehetnek az információk. Attól pedig pláne, hogy Oroszország és Észak-Korea is tagad – mi mást is tennének? Egyik ország sem arról híres, hogy az „igazat, csakis az igazat” kommunikálja, ellenkezőleg, az igazság minden esetben alárendelődik a pillanatnyi érdekeknek.

Szerdán aztán az amerikai külügy a legmagasabb szinten is beleállt a történetbe: maga Lloyd Austin védelmi miniszter erősítette meg, hogy igen, vannak észak-koreai csapatok Oroszország területén, és figyelmeztetett, az észak-koreai beavatkozás „nagyon súlyos” eszkalációt jelentene, amely mind Európában, mind Ázsiában következményekkel járna.

„Pontosan mit csinálnak? Ezt még nem látjuk”

– tette azonban rögtön utána hozzá a védelmi miniszter, aki tehát valójában nem sok újat mondott a korábbiakhoz képest, elismerve azt, hogy az észak-koreai katonák akár egyszerű kiképzésen is részt vehetnek Oroszországban a két ország védelmi együttműködése keretében, hogy aztán visszautazzanak a Koreai-félszigetre.

Harcolni vagy szaladni?

Milyen következménye lehet mindennek? Ha valóban igaz, hogy Észak-Korea harci bevetésre küldi csapatait az ukrán frontra, az akár döntő fordulatot is hozhat a háborúba. Észak-Koreáé a világ egyik legnagyobb létszámú állandó hadereje, a becslések szerint az ország 1,2 millió embert tart fegyverben, a tartalékosok létszáma pedig megközelíti a hatmillió főt.

Ha csak az észak-koreai különleges egységeket nézzük, ebben is a világelsők között van Észak-Korea, nagyjából 120 ezer katona tartozik ezek kötelékébe. Ezek az egységek észak-koreai közlések szerint ki vannak képezve mélyen a frontvonalak mögötti harcra, kiképzésük pedig iszonyatosan kemény. (Ahogy ezt az alábbi propagandavideó is illusztrálni próbálta, bár azért kérdések merülhetnek fel abban a tekintetben, hogy mennyit ér ez a fajta keménység mondjuk egy tüzérségi lőszer vagy egy FPV-drón becsapódása ellen.)

Oroszország egyik legfőbb gondja továbbra is az emberanyag hiánya, ugyanis az orosz haderő hatalmas véráldozatokkal képes legyűrni az ukrán ellenállást: a védelmi vonalakat úgynevezett „húsdaráló” támadásokkal, tehát kis egységekben, folyamatos egymásutánban végrehajtott gyalogsági rohamokkal képesek meggyengíteni, majd áttörni.

Több ezer, netalán több tízezer észak-koreai katona megjelenése a fronton mindenképpen nagy segítség lenne tehát az oroszoknak. Joggal merülhetnek persze fel kérdések e csapatok harcértékével kapcsolatban. Vajon a nyelvi problémák, a modern háború fegyvereinek nem ismerete mennyiben befolyásolja az észak-koreai csapatok harcértékét? Azonban az oroszok által használt taktikához nem kellenek igazán „jó” katonák, így a célokat akár észak-koreai katonák az ukrán állásoknak nekivezénylésével is elérhetik.

Nagyobb kérdés e csapatok harci kedve. Bár elméletben az észak-koreaiak „politikai elkötelezettsége” nem lehet kérdéses, valójában azért folyamatosan érkeznek hírek dezertálásokról a Koreai-félszigetről is. Nem elképzelhetetlen, hogy az észak-koreaiak közül többen a szabadság ígéretét láthatják meg abban, ha inkább hagyják magukat fogságba esni egy az otthonuktól több ezer kilométerre, számukra érdektelen célokért vívott háborúban.

Az észak-koreai vezetés ennek ellenére úgy vélheti, hogy katonáik valós, modern háborús környezetben történő tapasztalatszerzése megéri a kockázatot. És persze a várható ellenszolgáltatásokról se feledkezzünk meg: olajban, élelmiszerben, pénzben, rakétatechnológiában, nukleáris fegyverfejlesztési segítségben, diplomáciai támogatásban is fizethet Oroszország a segítségért.

Bepöccen a NATO és Dél-Korea?

A másik oldalon viszont ott van az, hogy nem véletlenül beszélnek súlyos eszkalációról mind Dél-Koreában, mind a Nyugaton. Dél-Korea máris felvetette azt, hogy a történtek fényében felülvizsgálja a „halált okozó fegyverek” Ukrajnába szállításával kapcsolatos eddigi elutasító álláspontját. A dél-koreai pedig a világ egyik legfejlettebb – és ami legalább ennyire fontos – hatalmas gyártókapacitásokkal rendelkező fegyveripara.

Azt sem szabad kihagyni az egyenletből, hogy Kína esetleg nem nézi túl jó szemmel ezt a fejleményt. Pekingben szeretik rövid pórázon tartani Észak-Koreát, amely eddig a teljes nemzetközi elszigeteltségben igazából Kína jóindulatára volt utalva gazdaságának bármilyen szintű működtetéséhez. Oroszország és Észak-Korea közeledése ezért kiválthatja Peking rosszallását, márpedig ha katonák tekintetében nem is, gazdaságilag igencsak rá van utalva Oroszország Kína támogatására, de legalábbis jóindulatú semlegességére a háború folytatásához.

De a NATO reakciója is erőteljes lehet. Ha valóban megjelennek az észak-koreai katonák a fronton, az végre átviheti a lécet a nyugati fegyverek mélyen oroszországi célpontok ellen történő bevetésének engedélyezése ügyében.

Mi több, az észak-koreai beavatkozás – ami ne feledjük, egy harmadik állam, ráadásul egy Európán kívüli állam első nyílt szerepvállalása lenne az eddig elméletben csupán Ukrajna és Oroszország részvételével zajló konfliktusba – kapcsán újra felmerült a közvetlen NATO szerepvállalás lehetősége is.

„Ha igazolják az észak-koreai lőszerrel és katonákkal felszerelt orosz gyilkolóosztagokra vonatkozó információkat, akkor elő kell szednünk a fiókból ’a csizmák a terepen’ tervét, illetve Macron elnök más ötleteit is”

– nyilatkozta a Politicónak Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter, az Ukrajna melletti kiállás egyik legeltökéltebb képviselője az uniós politikai körökben, utalva Emmanel Macron februári, nagy port felvert ötletére, amely szerint meg kéne fontolni nyugati katonák valamilyen szintű közvetlen szerepvállalását az ukrajnai háborúban.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, egyelőre – ismételjük – nem tudjuk hány észak-koreai katona tartózkodik Oroszországban és milyen céllal érkeztek oda. Azonban ha valóban nagy létszámban vesznek majd részt harci műveletekben, akkor az tényleg közelebb hozhatja a háború lezárását – de a harmadik világháború kitörését is.