Putyin elővette a naftalinból a már bizonyított „mészárosát”

Az orosz-ukrán háború híreit akár csak felületesen is követők számára biztosan ismerős lehet Szergej Szurovikin neve. A tábornok 2023 augusztusáig az orosz légierő főparancsnoka, egyben pedig az ukrán területen harcoló orosz haderő déli csoportjának parancsnoka is volt, de 2023 nyár végén egyszerűen eltűnt a nyilvánosság elől és az orosz védelmi minisztérium közleményeiből is, olyannyira, hogy leváltását sem erősítették meg hivatalosan.

Ez nem sokkal Jevgenyij Prigozsin, és az általa vezetett Wagner zsoldoshaderő 2023. júniusi, végül hamvába holt „lázadása” után történt. Mint emlékezhetünk, a Wagner katonái megindultak Moszkva felé, miután Prigozsin azzal vádolta a hadsereg vezetését, hogy elárulták a Wagner katonáit, illetve rosszul vezetik az ukrajnai hadműveleteket. Kisebb összecsapások után végül a Wagner egységei megálltak, Prigozsin pedig valamiféle egyezségre jutott a hadsereggel és Vlagyimir Putyinnal, amely szabad elvonulást biztosított neki és a lázadásban résztvevőknek a fegyverletételért cserébe. (Prigozsin aztán 2023. augusztus 23-án – tehát Szurovikin leváltásával teljesen egyidőben – életét vesztette a lezuhant magángépén. Bár a hivatalos vizsgálatok nem zárultak egyértelmű eredménnyel, Nyugaton mindenki tudni véli, hogy Putyin parancsára, valamelyik orosz titkosszolgálat robbantotta fel a gépet.)

Szurovikin szerepe a Wagner-lázadásban szintén nem tisztázott. Hivatalosan fegyverletételre szólította fel a zsoldosokat a kritikus órákban, azonban sokak szerint valójában azok között a főtisztek között volt, akik összejátszottak Prigozsinnal, és titokban a támogatásukról biztosították. Ugyan – mint említettük – Szurovikin sorsáról semmilyen hivatalos közlés nem jelent meg, a legtöbb elemző azt valószínűsítette, hogy a tábornokot letartóztatták és őrizetbe helyezték a lázadásban játszott szerepével kapcsolatban. Erre látszott utalni az is, hogy az orosz védelmi minisztérium weboldaláról 2023 szeptemberében nemes egyszerűséggel eltüntettek minden említést Szurovikinnal kapcsolatban.

Szükség van a szakértelmére egy új hadszíntéren?

Úgy tűnik azonban, hogy a tábornokot túlságosan értékesnek tartották ahhoz, hogy végleg levegyék a sakktábláról. (Erre Prigozsin sorsánál kevésbé látványos, de bejáratott módszerei is lehettek volna az orosz vezetésnek: egy magasan lévő, sajnálatosan nyitva maradt ablak, egy kicsit gyanús körülmények között bekövetkező öngyilkosság, váratlan és súlyos betegség – minderre számos példát lehetne hozni az elmúlt évekből „kellemetlenné” vált, befolyásos orosz figurák esetében.)

Tény, Szurovikinnak sokat köszönhet a Putyin-rezsim. Miután részt vett az 1991-es, Jelcin elleni puccskísérletben, Szurovikin szolgált a tadzsikisztáni polgárháborúban és a második csecsen háborúban is. Legnagyobb eredményeit azonban a szír polgárháborúban érte el, ahol az itt bevetett, Bassár el-Aszad szír elnököt támogató orosz erők parancsnoka volt egy kritikus időszakban, amikor a lázadók közel kerültek a szír rezsim megdöntéséhez.

Itt bevetett, a polgári lakosság kegyetlen bombázására, és ezzel a lázadók hátországának és harci szellemének megtörésére alapuló taktikája alapján kapta a közbeszédben a „Szíria mészárosa”, illetve az „Armageddon tábornok” beszédes neveket. Itt került szoros kapcsolatba az orosz reguláris erőkkel és a szír kormányerőkkel is együttműködő Wagner csoporttal is, amely szintén ezen a hadszíntéren szerzett magának kétes hírnevet.

Ukrajnában az ő nevéhez fűződik a szír mintára elkezdett, az ukrán energiainfrastruktúrát célzó légitámadások taktikája, amely szintén rengeteg szenvedést okozott a polgári lakosságnak, miközben rákényszerítette az ukrán vezetést, hogy rengeteg katonai és anyagi erőforrást – például a fronton is létfontosságú légvédelmi eszközöket – rendeljen a hátország védelmére.

Szintén ő volt az, aki a 2023 nyarára tervezett, a beérkező nyugati páncélosok bevetésével végrehajtandó, déli irányú ukrán ellentámadásra felkészülve kiépítette a „Szurovikin-vonalat”, azaz azt az aknamezőkből, megerősített védelmi pozíciókból, lövészárkokból, harckocsiakadályokból álló mélységi védelmi rendszert, amelyet aztán az ukránok súlyos veszteségek ellenére sem tudtak áttörni.

Latest Defence Intelligence update on the situation in Ukraine – May 27 2025.

Find out more about Defence Intelligence's use of language: https://t.co/iv81YPAIDT #StandWithUkraine pic.twitter.com/dM8lptKqTx

— Ministry of Defence (@DefenceHQ) May 27, 2025

A brit hírszerzés friss jelentése szerint Szurovikin 2023 nyara óta most először hivatalos minőségben volt látható: méghozzá Oroszország algériai nagykövetségén, ahol a látványosan lefogyott, és figyelemre méltó módon civil ruhában megjelenő Szurovikint felfedezték a második világháborús szovjet győzelem napján, azaz május 9-én tartott megemlékezés résztvevői között. Szurovikin a nagykövetségen „az orosz katonai specialisták vezetőjeként” működik.

Ez így önmagában nem tűnik túlzottan izgalmasnak, és akár azt is gondolhatnánk, hogy Szurovikint egyfajta nyugdíjas állásba helyezték, biztonságosan messze Moszkvától, ahol lepörgetheti a tényleges nyugdíjazásáig hátralevő éveket. Azonban ha felidézzük Szurovikin wagneres kapcsolatait, azt, hogy a Wagner rengeteg műveletet hajtott végre Afrikában, és hogy a csoport maradványait más, megbízhatóbb vezetők által parancsnokolt orosz magánhadseregek, valamint a reguláris orosz haderő vette át, és azt is, hogy szíriai pozíciói elvesztése után Oroszország Algériában és Líbiában igyekszik kiépíteni azokat a kapcsolatokat és bázisokat, amelyen keresztül a távolabbi Afrikával információs és utánpótlási vonalakat lehet kiépíteni – nos, ebből azért jóval fontosabb és aktívabb szerep rajzolódik ki Szurovikin számára.

Nyugdíj helyett szolgálat

Egy másik friss hír szerint egyébként egy másik leváltott orosz katonai vezető kezét sem volt hajlandó teljesen elengedni Vlagyimir Putyin. Az orosz védelmi minisztérium éléről 2024 májusában eltávolított Szergej Sojgu tábornok – aki jelenleg az orosz biztonsági tanács titkára – katonai szolgálati szerződését öt évvel, 2030-ig meghosszabbították. Ez azt jelenti, hogy Sojgu, akit számos korrupciós ügy, illetve az ukrajnai háborúban elkövetett hibák, sőt az ellene és a vezérkari főnök, Valerij Geraszimov tábornok ellen indított Wagner-lázadás (Prigozsin őket kettőjüket jelölte meg a problémák okaként üzeneteiben) ellenére is hivatalban tartott Putyin, most legalább 75 éves koráig továbbra is szolgálatban maradhat.

Ugyan talán ezekből a hírekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy úgy tűnik, Putyin stabilabbnak ítéli meg a rendszerét ezekkel a tökéletességtől elég messze álló – Szurovikin esetében a hűség, Sojgu esetében a hozzáértés lehet elsősorban kérdéses –, de legalább már ismert és kipróbált figurákkal, mint az esetleg feltörekvő, újabb generációkhoz tartozókkal.