Az utóbbi napokban a vezető svájci és németországi lapok hosszasan foglalkoztak Budapest meghökkentő döntésével, miszerint katonákat küld a forrongó nyugat-afrikai országba, Csádba. A Süddeutsche Zeitung nyíltan fölteszi a kérdést:
„De mi keresnivalójuk van a magyar katonáknak Csádban?”
A tekintélyes lap szerint a csádi vállalkozás egy olyan rejtély, amely reflektorfényben mutatja meg, miként működik az orbáni rezsim. A Száhel-övezethez Magyarországnak nem fűződik semmiféle érdeke, nincsenek ottani tapasztalatai, kapcsolatai.
Fotó: a csádi védelmi minisztérium Facebook-oldala
„És nem is egyeztetett a NATO-, illetve uniós partnerekkel, pedig úgy illett volna. Nem kizárt mindazonáltal, hogy a 200 fő előőrsöt alkot arra az esetre, ha az afrikai ország bekerül az orosz befolyási övezetbe” – vonja le a tanulságot a liberális lap.
Orosz térnyerés
Valóban, Oroszország 2014-es ukrajnai inváziója óta Moszkva jelentősen növelte jelenlétét Afrikában, a nemzetközi rendet a maga javára átstrukturálni kívánó trükkje részeként. Ennek részeként a Kreml félig állandó katonai támaszpontokra törekszik a szubszaharai Afrikában.
A Közép-afrikai Köztársaságban (CAR), Burkina Fasóban, Maliban, Nigerben és Csádban az elmúlt években fokozódott az orosz befolyásszerzés. Ezek az erőfeszítések párhuzamosan zajlanak a líbiai haditengerészeti támaszpont biztosítására irányuló tervekkel. A Kreml még a Wagner-csoport műveleteit is „visszakövetelte” a kontinensen mint a hatalom kivetítésének eszközét, miközben hagyományos hadserege Ukrajnában harcol.
Januárban Fidel Ngouandika, a Közép-afrikai Köztársaság elnökének tanácsadója bejelentette, hogy az ország egy új orosz katonai bázis létrehozására készül a területén. Moszkva katonai támaszpontok láncolatát szeretné kiépíteni az egész szubszaharai Afrikában, hogy alapvető változásokat idézzen elő a régió országainak kormányzati struktúrájában és hatalmi dinamikájában.
Az elmúlt hónapokban a Kreml tisztviselői rendszeresen találkoztak afrikai tisztségviselőkkel, hogy szilárdabb külpolitikai kapcsolatot alakítsanak ki. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pár hete találkozott mali kollégájával, Abdoulaye Dioppal, hogy megerősítse a Kreml támogatását a 2020 augusztusában puccsal hatalomra került mali vezetés számára.
Az orosz erők védik a helyi rezsimeket
A Száhel-övezet kormányaival olyan katonai megállapodásokat írnak alá, amelyek orosz csapatok telepítését írják elő ezekben az országokban. Március 17-én Félix Moloua, a Közép-afrikai Köztársaság miniszterelnöke bejelentette, hogy Oroszország és a Közép-afrikai Köztársaság tárgyalásokat folytat katonai-technikai partnerségük bővítéséről. Putyin 2023 júliusában kijelentette, hogy a Közép-afrikai Köztársasággal való partnerség lehetővé tenné Oroszország számára, hogy segítsen megvédeni a demokráciát az országban és elkerülni a polgárháborút.
A katonai megállapodások lehetővé teszik, hogy a Wagnerről Afrikai Hadtestre átnevezett orosz katonai erők akár 20 ezer hagyományos vagy félkatonai erőt is bevethessenek a Száhel-övezetben. Ezek az orosz egységek expedíciós erőként fognak működni, és bázisok hálózatából fogják megvédeni Moszkva – korábban Wagner – afrikai, különösen a bányászati ágazatba történő befektetéseit. Oroszország a Wagner korábbi érdekeltségeit egy állami irányítású mechanizmussá konszolidálta, hogy folytassa befolyási politikáját, és kiterjessze az orosz érdekeltségek körét, hogy jobban ellenőrizhesse a Száhel-övezet gazdasági ügyeit.
Az orosz kormány a jelentések szerint az Ukrajna elleni háború kezdete óta több mint 2,5 milliárd dollárt keresett az afrikai aranykereskedelemből a Wagner-csoport műveletein keresztül. Számos afrikai országban, köztük a Közép-afrikai Köztársaságban, Szudánban és Maliban a Wagner bányákat és olajfinomítókat ellenőriz, így a csoport jelentős befolyást gyakorol az aranykereskedelem felett. Az újonnan felállított orosz erők, amelyek Jevgenyij Prigozsin halála után átveszik ezeket a műveleteket, már brutális műveleteket hajtottak végre Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban, hogy megvédjék ezeket a bányászati érdekeltségeket.
Ezek az erők szintén a tekintélyelvű, Moszkva-barát erők hatalmon tartását célozzák, és az afrikai uralkodók idegen őrzőiként fognak működni Csádtól a Közép-afrikai Köztársaságig. Egyes esetekben, például Burkina Fasóban a vezetők nyíltan kijelentik, hogy a kontinensen lévő orosz erők egyik kritikus küldetése a rezsim védelme.
Az ECOWAS aláásása
A Kreml Moszkva-barát blokkokat kíván létrehozni Afrika-szerte, hogy aláássa a meglévő regionális biztonsági szervezeteket, például a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS), és versenyre keljen a nyugati befolyással. Burkina Faso, Mali és Niger mind kilépett az ECOWAS-ból, mivel az ECOWAS elítélte a puccsokat, amelyek hatalomra juttatták jelenlegi rendszereiket.
Sok megfigyelő úgy véli, hogy Moszkva – vagy Moszkva-barát erők – támogatták ezeket a puccsokat. Niger például Malin keresztül fellépve támogatást kért Wagner erőitől az ECOWAS ellen.
Az orosz csapatok telepítésével, a közelgő bázisokkal és a segélyek ígéretével megerősödve ezek az államok látszólag arra törekszenek, hogy saját, az ECOWAS-szal rivális blokkot alakítsanak ki. A Kreml tagadja, hogy ezeket az államokat az ECOWAS elhagyására ösztönözné, de egyes megfigyelők bizony elutasítják ezt a tagadást.
Az ellenzéki párt várható győzelmére, kisebb részben pedig az iráni tűzszünet hírére a hazai fizetőeszköz nagyot erősödött a héten. 
