A közel-keleti események mellett szinte csak „mínuszos hírként” jelent meg a sajtóban, hogy az orosz erők elfoglalták a Donyecki régió középső részén található Vuledár városát.
A háború előtt nagyjából 14 ezer lakosú kisvárost tulajdonképpen a háború kezdete óta tartotta sikeresen az ukrán hadsereg, az elmúlt bő két évben számos, nagy erőkkel indított orosz támadást is visszavertek a határaiban, kevés saját veszteséggel okozva súlyos veszteségeket az orosz erőknek.
Az utóbbi hetekben azonban a mostanra teljesen szétbombázott városka körül az oroszok a máshol – például Avgyijivka környékén – is látott szisztematikus, a veszteségekkel nem törődő lassú előrenyomulással tudtak haladni, bejutottak a városba, és múlt hét végére gyakorlatilag körül tudták zárni a várost (az utolsó kivezető, illetve utánpótlás bejuttatására alkalmas utakat folyamatosan lőni tudta az orosz tüzérség).
Confirmed. Russia has fully occupied Vuhledar. Russian units from the 36th Separate Guards Motor Rifle Brigade raised their flag over the Vuhledar City Council. Ukrainian forces have withdrawn to Bohoyavlenka, north of Vuhledar. pic.twitter.com/q2OZueh9Gc
— NOELREPORTS(@NOELreports) October 1, 2024
Október 2-án aztán mind az orosz, mind az ukrán hadvezetés bejelentette, hogy a város orosz kézre került. Azonban az ukrán védők – elsősorban a háború során eddig igencsak jól teljesítő 72. ukrán gépesített dandár katonái – egy része nem tudott visszavonulni, hanem fogságba esett vagy meghalt az utolsó napok egyre kaotikusabb végjátáka során. A hírek szerint végül a katonák kénytelenek voltak számos sebesült bajtársukat is sorsukra hagyni.
Ehhez a helyzethez egyfelől az vezetett, hogy a várost és környékét védő erők nem kaptak megfelelő utánpótlást sem lőszerben, sem emberben, pihentetésüket sem tudta megoldani az ukrán hadvezetés. A végzetesnek bizonyult orosz támadás viszont végül feltehetően pont egy „rotációs”, azaz a frontvonalban harcoló egységek leváltását célzó, de az oroszok által kifigyelt kísérlet kihasználásával indult. Egyes hírek szerint a városban a bekerítéstől fenyegetett ukrán egységek nem is kaptak parancsot az evakuációra, hanem saját fejük után menve, szervezetlenül, a város környékén harcoló erőktől az oroszok figyelmét és erőforrásait lekötő ellenlökések és támogatás nélkül próbáltak meg kitörni a gyűrűből, súlyos veszteségeket szenvedve közben.
„Ebben a két évben, amíg a vuledári irányban tartózkodtunk, a zászlóaljunk egyetlen alkalommal volt képes teljesen felszerelni egy egész századot - az egész zászlóaljból. Minden harmadik hónapban kaptunk 25 újoncot, leginkább 'nagypapákat'. Rosszul voltak kiképezve. [...] Tüzérségi támogatás nulla volt"
– mondta el egy 72. dandár parancsnokságán dolgozó katona egy ukrán oknyomozó lapnak a történekről, majd kitért arra is, hogy korábban Vuledárnál a tüzérség segítségével tudtak több orosz támadó oszlopot is megsemmisíteni, de most erre nem volt módjuk, az oroszok pedig minden eszközzel támadtak, és még a városba vezető utakat is el tudták aknásítani távolról.
„Igen, a gyalogságuk nyomorúságos, de előnyük van számokban és eszközökben. Egyszerűen nem volt senkink és semmink, amivel harcolhattunk volna"
– fejezte be a lesújtó értékelést.
Devastating testimony about the loss of Vuhledar a soldier of the 72nd Brigade gave to Ukrainian investigative outlet @Slidstvo_info : "after two years of fighting without rotations or rest we turned into an incapacitated unit, the brigade was effectively wiped out." https://t.co/ae8N1lk2LD pic.twitter.com/XW8UBumMho
— Fabrice Deprez (@fabrice_deprez) October 2, 2024
Vuledárnak mostanra komolyabb stratégiai jelentősége nem maradt, de Ukrajna újra elvesztett egy jól védhető, kiépített védelmi vonalakkal korábban sikeresen tartott várost, és így az ukrán erők arra kényszerülnek, hogy hátrébb, sietve létrehozott állásokban próbálják meg újra megállítani a módszeresen előrehaladó oroszokat.
Bíztatóan indult 2026, de a január már nem volt ilyen rózsás. 
