Februári első európai útja során Peter Hegseth amerikai védelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy az amerikai katonai jelenlét Európában „nem örökkévaló”, ami sokkolta a kontinens fővárosait. Kontinensünknek rá kellett ébrednie, hogy Trump a biztonságpolitikai szövetségeket ideiglenes alkuknak, nem pedig kőbe vésett elköteleződésnek tekinti. Hektikus vámjai és ukrajnai bakugrásai rámutatnak arra az igazságra, amelyet Európa évekig figyelmen kívül hagyott: a stratégiai naivitásnak komoly ára van.

Egy igazi repülőrajt

Az európai szövetségesek máris lépnek. Az EU Bizottsága nagyobb rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a védelmi kiadások terén, és négy év alatt 650 milliárd eurót szabadíthat fel, ha a védelmi kiadások átlagosan a GDP 1,5 százalékával emelkednek. Németország, az Egyesült Királyság, Észtország, Lengyelország, Spanyolország és mások közelmúltbeli bejelentései ígéretes jelei annak, hogy Európában alapvető változás van folyamatban.

Ez azonban csak az első lépés. Az európai politikusoknak következetesen és meggyőzően kell kommunikálniuk a közvélemény felé, hogy a nagyobb védelmi kiadások a szociális prioritások rovására mehetnek. Az európai fővárosoknak az ipari termelést is úgy kell felpörgetniük, hogy az ne növelje a széttagoltságot, és ne a nemzeti iparágakat helyezze előtérbe a NATO-szabványok és az inter-operabilitás rovására. 

Miközben Európa megerősíti saját védelmét, a tagállamoknak továbbra is támogatniuk kell Ukrajnát az orosz agresszió elleni küzdelemben. A brit és francia vezetésű erőfeszítések, amelyek a tűzszünet utáni európai megerősítő erők Ukrajnában történő létrehozására irányulnak, nem veszíthetnek lendületükből, már csak azért sem, mert a Trump-kormányzat csak egy erőteljes és hiteles katonai jelenlétet fog komolyan venni. Az Egyesült Királyság és Németország döntése, hogy átveszik az „Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport” vezetését, szintén érdemi erőfeszítés arra, hogy fenntartsák az Ukrajnának nyújtott katonai segítségnyújtás koordinálását célzó, több mint 50 nemzetből álló koalíciót.

Mivel az amerikai kormányzat jelzi, hogy esetleg eláll az Oroszországgal és Ukrajnával folytatott tűzszüneti tárgyalásoktól, az európai nemzeteknek meg kell mutatniuk Ukrajnának (és Putyinnak), hogy a harcok befejezése után is Kijev mellett állnak – Ukrajna szuverenitásának és Európa jövőbeli biztonságának megőrzése érdekében.

Amerika megtartása

Amerika megtartása a NATO-ban és Európában soha nem volt még ilyen fontos. Oroszország bebizonyította, hogy hajlandó megtámadni  szomszédjait, és valószínűleg gyorsan újjá fogja alakítani hadseregét, miután az ukrajnai háború véget ér. Pozitívum, hogy a Fehér Ház nyilvánosan megerősítette az Egyesült Államok elkötelezettségét a NATO és a szövetség 5. cikke szerinti kollektív védelmi garancia mellett. 

A kormányzat azonban nyilvánvalóvá tette, hogy csökkenteni fogja Amerika katonai jelenlétét Európában, és még a NATO legfőbb szövetséges parancsnoki posztjáról (SACEUR) való lemondás gondolata is felmerült. A védelmi minisztérium ideiglenes nemzetvédelmi stratégiai iránymutatásáról szóló jelentés megjegyzi, hogy a Pentagon prioritásként kezeli majd Kínát és a honvédelmet, hangsúlyozva a határbiztonságot – az európai pozíció rovására. Ahogy a Védelmi Minisztérium globális védelmi helyzetének felülvizsgálata megkezdődik, a tisztviselők valószínűleg csökkenteni fogják az amerikai képességeket és csapatokat Európában, és a biztonsági terhek nagyobb részét az európaiakra kívánják áthárítani. 

Az amerikai hadállások folyamatban lévő felülvizsgálata során a szövetségeseknek kreatív módokat kell keresniük arra, hogy időt nyerjenek Amerika esetleges európai visszavonulásával kapcsolatban. Az Egyesült Államok jelenleg mintegy 85 ezer katonát tart Európában, miután Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai invázióját követően mintegy 20 ezer katonát vezényelt oda. A háború eddigi időszakában az amerikai csapatok összlétszáma 75-105 ezer között mozgott, a tervezett gyakorlatoktól és a rendszeres rotációktól függően. 

Bár az amerikai képességek és csapatok bizonyos mértékű csökkentése megoldható lenne, Európa jelentős képességhiányokkal küzd, és nagymértékben támaszkodik az Egyesült Államokra a légvédelem, a nagy hatótávolságú csapásmérés, a stratégiai légi szállítás, a harctéri parancsnokság és irányítás, valamint a műholdas hírszerzés és kommunikáció terén. Európa e hiányosságok némelyikét – nevezetesen a nagy hatótávolságú csapásmérést és a harctéri parancsnokságot és irányítást – öt éven belül fel tudja számolni, de más képességek esetében több időre van szükség. 

A szövetségeseknek ezért együtt kell működniük az amerikai partnerekkel, hogy felvázolják azokat a képességbeli hiányosságokat, amelyeket az európaiak rövid távon ki tudnának elégíteni, miközben hosszabb ütemtervet javasolnak a kivonásra, ha az európai szövetségesek nem tudnak olyan gyorsan ütőképessé válni. Az amerikai csapatok fogadó országainak Európa-szerte – Lengyelországtól Olaszországig – szintén következetesen üzenetet kell küldeniük az amerikai kormányzatnak és a kongresszus tagjainak arról, hogy az Egyesült Államok jelenléte az országukban (amelyet ők is finanszíroznak) hogyan támogatja az Egyesült Államok készenlétét és a globális erők kivetítését. 

A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a Fehér Ház hirtelen bejelentené a csapatok és a képességek jelentős csökkentését, majd ezt követné egy elhamarkodott kivonulás, amely az európaiakat felkészületlenül érné és sebezhetővé tenné a jövőbeli orosz agresszióval szemben. Ez a kimenetel az amerikai érdekeknek is ártana. Amerika legnagyobb kereskedelmi partnereként és a közvetlen külföldi befektetések forrásaként Európa jelentősen hozzájárul az amerikai gazdasági jóléthez. A kormányzat bölcsen tenné, ha nem venné magától értetődőnek az európai biztonságot vagy stabilitást. 

Kockázatmentesítés Kínából 

Bár az amerikai kormányzat külpolitikai céljai még nem alakultak ki teljesen, valószínű, hogy a Kínai Népköztársaság (KNK) által az Indo-csendes-óceáni térségben támasztott kihívások ösztönözni fogják az amerikai haderő-pozíciókkal kapcsolatos európai döntéseket. Ugyanígy Kína is szerepet fog játszani abban, hogy Európa hogyan kívánja átalakítani a transzatlanti kapcsolatokat. Európának el kell kerülnie a Pekingtől való új függőségek kialakulását, és bizonyos kérdésekben összehangolt megközelítést kell követnie Washingtonnal.

Két ilyen kérdés az ellátási láncok biztosítása és a fejlett technológiák védelme. Ezt a leckét a Trump-kormányzatnak meg kellene tanulnia elődjétől. Amikor a Biden-kormányzat a fejlett mesterséges intelligencia- és félvezető-technológia Kínába irányuló amerikai exportjának szabályozásába kezdett, egyértelmű volt, hogy a közép- és hosszú távú stratégia visszafelé sülne el, ha más chipgyártó országok nem követnék a példáját.

Ezért dolgoztak a kormány tisztviselői azon, hogy Japánnal és Hollandiával együttműködve csatlakozzanak az exportellenőrzéshez. A megállapodás nemcsak diplomáciai győzelmet jelentett, hanem még hatékonyabbá tette a Kína e technológiákhoz való hozzáférésének korlátozását.

Ha a Trump-kormányzat valóban egy átfogóbb biztonsági stratégiát alakít ki Pekinggel szemben, az európai partnereknek készen kell állniuk arra, hogy megvitassák azokat a konkrét lehetőségeket, amelyekkel az Egyesült Államok és Európa közösen dolgozhat a fejlett technológiák és ellátási láncok biztonsága érdekében. Az EU és tagállamai az elmúlt években jelentős előrelépést értek el a gazdasági és biztonsági ellenálló képesség erősítése terén a kínai befolyással szemben. Ezeknek a tendenciáknak folytatódniuk kell, és ebben Európa valószínűleg készséges partnerre talál majd Washingtonban. 

Az Egyesült Államok részéről a Kína-szakértők joggal mutatnak rá arra, hogy Washingtonnak közös vámokat és szabályozásokat kell kialakítania Peking tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata ellen, közös megközelítéseket kell kialakítania az iparpolitika, a beruházási szabályok, az exportellenőrzés és a kutatás védelme terén, valamint el kell mélyítenie a koordinációt és a fejlett amerikai katonai technológiák szövetségeseknek történő biztosítását. A kínai befolyással és technológiai előretöréssel szembeni közös megközelítés kialakítása már régóta Amerika és Európa közös érdeke; az Atlanti-óceán mindkét partjának biztosítania kell, hogy a politikai nézeteltérések ne álljanak e szélesebb körű összehangolás útjába. 

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)