Közel 150 állam- és kormányfő gyűlik össze New Yorkban a héten az ENSZ közgyűlésére. A fő téma az Egyesült Államok vezetésének (vagy inkább annak hiányának) szerepe lesz az ENSZ-rendszer jövőjének alakításában.

Az USA álláspontja

A második Trump-adminisztráció első nyolc hónapja újraindította az Egyesült Államok kilépését a multilaterális rendszerből. Ez magában foglalja a humanitárius segélyek és támogatások csökkentését, az emberi jogok védelmének visszaesését és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel szembeni ellenállást.

Az amerikai tisztviselők világossá tették, hogy az Egyesült Államok azt szeretné, ha az ENSZ „visszatérne az alapokhoz”, a békére és a biztonságra összpontosítva. Sajnos nincs hiány olyan konfliktusokból, amelyekre az ENSZ-nek összpontosítania kellene. Több ország ígérete a palesztin államiság elismerésére a héten ráirányítja a figyelmet a gázai háborúra. Ukrajna, Szudán, Haiti és Mianmar konfliktusai – hogy csak néhányat említsünk – valószínűleg szintén kiemelt szerepet kapnak a hét folyamán.

Trump közgyűlési beszéde lehetőséget kínálhat arra, hogy meghatározzuk az amerikai prioritásokkal való egyezési területeket. Például az Egyesült Államoknak érdeke fűződik a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) és Ruanda közötti békemegállapodás sikeréhez, ezt a törekvést pedig a KDK-ban működő ENSZ békefenntartó missziójának további támogatása erősíthetné. Hasonlóképpen, a haiti bizonytalanság kezelése továbbra is regionális prioritás, az Egyesült Államok pedig a Biztonsági Tanács politikai támogatását kéri egy új koalíció, a „Bandák Elleni Elnyomó Erők” mozgósításához, amelyet egy ENSZ logisztikai missziója támogatna. Ezek az erőfeszítések azonban több finanszírozást igényelnek, és az Egyesült Államok a meglévő ENSZ békefenntartó missziók további csökkentését javasolta az úgynevezett „Zsebpénzes visszavonási csomagon” keresztül.

A héten New Yorkban tartandó miniszteri nyilatkozatokat és magas szintű kísérőrendezvényeket beárnyékoló kérdés az lesz, hogy mennyit tud az ENSZ tenni kevesebből, és hogy továbbra is releváns marad-e a globális felfordulás eme időszakában.

Trump fellépése

Trump elnök a „BÉKE elnökének” kiáltotta ki magát, és legalább hét konfliktus deeszkalációját magának tulajdonítja. Személyes közreműködése segített megszilárdítani néhány fontos – bár törékeny – tűzszünetet. A Gázában, Szudánban és Ukrajnában tomboló halálos háborúk és a Karib-térségben zajló eszkaláció ellenére a tágabb kilátások komorak. Az oslói Békekutató Intézet nemrégiben 61 aktív konfliktust számlált 36 országban – ez a legmagasabb szám 1946 óta.

Ha a vezetők valóban meg akarják fékezni a globális erőszakot és le akarják rakni a béke alapjait, akkor túl kell lépniük az egyéni válságok oltásán, és szembe kell nézniük azokkal a strukturális feltételekkel, amelyek egyre költségesebb, halálosabb és egyre inkább nemzetközivé váló háborúkat táplálnak. Ami a világban hiányzik, azok a korszerű normák, az erősebb multilaterális eszközök és az élesebb ösztönzők, amelyek megerősíthetik a békét, előrejelezhetik és kezelhetik a konfliktusokat, korlátozhatják az emberi mészárlást és növelhetik a hadviselés költségeit.

A nukleáris fegyverek kérdésköre

Kevés jövőbeli forgatókönyv ijesztőbb, mint a nukleáris fegyverekkel zajló háborúk.

A legtöbb szakértő mégis egyetért: a kockázat növekszik. Mindössze öt hónap múlva lejár az USA és Oroszország közötti új START-megállapodás, amely korlátozza a stratégiai nukleáris fegyverek gyártását. Több ország is a készleteinek növelésére törekszik. Köztük van Kína is, amelynek a becslések szerint 2030-ra több mint 1000 nukleáris robbanófeje lesz. Trump korábban hangot adott aggodalmának a nukleáris háborúval kapcsolatban, és nyitottságát fejezte ki az Oroszországgal és Kínával folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokkal kapcsolatban. Most merész vezetésre van szükség ahhoz, hogy elindítsák ezeket a tárgyalásokat, és biztosítsák egy új globális keretrendszert a nukleáris arzenál védelme, korlátozása és végső soron csökkentése érdekében.

A gyilkos robotok kihívása

A halálos pilóta nélküli légi járművek használata egyre halálosabbá és nehezebben megállíthatóvá teszi a háborúkat. Az adatok azt mutatják, hogy mind az állami, mind a nem állami szereplők egyre szélesebb körben használják ezeket a drónokat.

A jelentések szerint mintegy 91 nem állami szereplő indított dróntámadásokat 2023-ban, ami 1400 százalékos növekedést jelent az öt évvel korábbihoz képest. Képzeljük el, hogy ezek a drónok egyre kevesebb emberi irányítással működnek. A drónok pedig valószínűleg az autonómabb technológiák előhírnökei, amelyek a jövőbeli háborúk részévé válnak. Az „Állítsuk meg a gyilkos robotokat” kampány rávilágít az emberi irányítás nélkül működő fegyvertechnológiák kockázataira. Tévedés a globális hatalmak részéről, ha azt hiszik, hogy ezeket a kockázatokat versenyelőnyök keresésével kezelhetik.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa lebénult

A Biztonsági Tanács képtelensége arra, hogy kollektív fellépést hajtson végre az ukrajnai gázai és szudáni és válságok rendezése érdekében, feltárta az intézményként fennálló alapvető hiányosságait. A tavalyi Jövő Csúcstalálkozóján a világ vezetői ígéretet tettek a Tanács reformjára.

Az Egyesült Államok korábbi kormányai kifejezték támogatásukat a Tanács tagságának bővítése iránt, beleértve az afrikai és kis szigetországok fejlődő államainak állandó helyekkel való ellátását. A szükséges reform azonban túlmutat a Tanács tagságán, és a Tanács működésének módját is érinti.

Bár az ENSZ Alapokmányának hivatalos módosításai valószínűleg túl nehezen átgondolhatók, a szakértők kreatív, „módosítás nélküli reformokat” azonosítottak, amelyek változást hozhatnak. Ezen ötletek némelyike ​​az 1950-es Egyesítő Békehatározat modelljére épül, amelyet a Tanács tétlensége idején, a kialakulóban lévő hidegháborús rivalizálás közepette, valamint Oroszország 2014-es krími inváziója során alkalmaztak.

Trump vonalvezetése

Sajnos úgy tűnik, hogy a Trump-adminisztráció eddig inkább az ENSZ korlátozására törekszik, mintsem, hogy platformként használná azt. Trump felszólította az ENSZ-t, hogy térjen vissza alapvető küldetéséhez, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához, de közben aláássa az ENSZ azon képességét, hogy reagáljon a kapcsolódó folyamatban lévő válságokra.

A közelmúltbeli visszavonási csomag több mint 1 milliárd dollárral csökkentette az ENSZ ügynökségeinek költségvetését, és lényegében nullára az Egyesült Államok hozzájárulását az ENSZ békefenntartó misszióihoz. Az Egyesült Államok visszalépésével más országok – különösen Kína – most nagyobb befolyásra tesznek szert az ENSZ működése felett.

Nyolcvan évvel ezelőtt, a második világháború után az amerikai vezetők élen jártak a globális együttműködés elindításában, hogy „megmentsék a jövő generációit a háború csapásától”. Erre az együttműködésre ma még nagyobb szükség van.

Egy olyan jövőben, amelyet a nukleáris fegyverek elterjedése, a gyilkos robotok, a klimatikus válságba jutott bolygó és a rendszeres geopolitikai sokkhatások jellemeznek, az emberiség közös sorsa összefonódik.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)