Trump éles játszmája a világgal – hosszú távon veszíteni fog

Nyolc évvel ezelőtt Donald Trump beiktatási beszédében „amerikai mészárlásról” beszélt a demokraták kormányzásával kapcsolatban. Mostani beiktatási beszédében zökkenőmentesen folytatta ezt a disztópikus elemzést. Ezredszerre is megismételte, hogy az USA-t a Biden-kormány tette tönkre, sőt, az amerikai nép „szörnyű elárulásáról” beszélt.

Az új aranykor

Ugyanakkor megismételte jól ismert dicsekvéseit, beiktatásának napját a „felszabadulás napjának”, választási győzelmét pedig „az amerikai történelem legfontosabb napjának” nevezte, és azt ígérte, hogy most egy „aranykor” fog kezdődni.

Kitoloncolná az illegális bevándorlókat, legyőzné az inflációt és az USA-t a világ legfontosabb energiatermelőjévé tenné – ígérte Trump. Végtelen önimádatában Trump még odáig is elment, hogy azt állította, Isten megmentette őt az ellene elkövetett merénylet során, hogy ő aztán megmenthesse az Egyesült Államokat.

Trump megismételte, hogy át akarja nevezni a Mexikói-öblöt Amerika-öbölre. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a Panama-csatornát vissza akarja adni amerikai tulajdonba.

Ezekkel a törekvésekkel Trump ismét sokkolta a nemzetközi közösséget, mivel ez egyértelműen sérti a nemzetközi jogot. Kontinensünk felé azzal üzent egyértelműen, hogy egyetlen EU intézményi vezetőt sem hívott meg a beiktatására.

Testhezálló őrület

De minden jel szerint a szövetségesek és a világ aggodalma az amerikai elnököt cseppet sem érdekli. Ehelyett a katonai erőre és az úgynevezett „Őrült Elméletre” („Madman Theory”) támaszkodik. Ez mit jelent?

Szigorúan véve ez az elmélet Niccolò Machiavellire vezethető vissza. „Néha bölcs dolog lehet őrültséget szimulálni” – írja az olasz államfilozófus a „Beszédek” című művében. Machiavelli a 15. században befolyásos tanácsadója volt a Medici családnak Firenzében.

Pár évtizede Richard Nixon republikánus elnök dolgozott előszeretettel ezzel a módszerrel. A vietnami háború befejezése érdekében nukleáris fegyverekkel felfegyverzett bombázókat vetett be az akkori Szovjetunióval közös határon. De a Kreml uralkodói nem hagyták magukat blöffölni. Átlátottak Nixonon, mert tudták, hogy talán egy kicsit őrült, de nem eléggé őrült ahhoz, hogy fenyegetéseit a gyakorlatba is átültesse.

Donald Trumpból viszont hiányzik ez a bizonyosság. Az új amerikai elnök a kiszámíthatatlanságot tette védjegyévé, és többször is hangsúlyozza, mennyire fontos számára ez az Őrült Elmélet.

Eddig bejött

Többször alkalmazta is. Mielőtt „szerelmes levelet” váltott volna Kim Dzsong Unnal, megfenyegette őt „tűzzel, dühvel és olyan erővel, amilyet még soha nem tapasztalt”. Dél-Korea is áldozatul esett. Trump 2017-ben arra utasította tárgyalóját, Robert Lighthizert, hogy fenyegesse meg az akkori szöuli kormányt a következő szavakkal: „Ez a fickó annyira őrült, hogy ki fog lépni a megállapodásból, ha nem tesznek engedményeket”.

Trump őrült viselkedése állítólag az oka annak is, hogy a legtöbb NATO-tagállam ma már a bruttó hazai termékének legalább két százalékát költi katonai kiadásokra. Nemrég pedig a közel-keleti tűzszünetet nyilvánította Washington Post ily módon sikeresnek. Csak miután Trump kiadta fenyegetését, miszerint „elszabadul a pokol, ha az alku nem valósul meg”, a két hadviselő fél, Izrael és a Hamász szépen meg is egyezett.

Trump nemcsak más nemzeteket fenyeget az Őrült Elmélettel, hanem – legalábbis részben – a kormánya összetételében is megvalósítja azt. Pete Hegseth védelmi miniszterré, Tulsi Gabbard hírszerzési igazgatóvá, Robert F. Kennedy egészségügyi miniszterré és Kash Patel FBI-vezetővé való kinevezését nem lehet racionálisan megmagyarázni.

Trump és a Szilícium-völgyi tech-oligarchák hirtelen közelségében is van valami őrültség. Elon Musk, Mark Zuckerberg és Marc Andreessen a zsenialitás és az őrület határán mozognak.

Hogyan lett divatos?

Általánosságban elmondható, hogy a politikában az őrület – akár valós, akár szimulált – mostanában nagyon divatos. Javier Milei argentin elnök, akit a közelmúltig őrültként gúnyoltak, mára a radikális jobboldali populisták ikonjává vált, és Trump beiktatásán is részt vehetett.

Ez a tendencia úgy lehet értelmezhető, hogy a Nyugat legádázabb ellenségei is őrülten viselkednek. Az értelmetlen háborúban Vlagyimir Putyin nemcsak emberi életek százezreit, hanem Oroszország jövőjét is feláldozza. Az iráni ajatollahok az olajbevételeket a közel-keleti milíciák felfegyverzésére pazarolják, Kim Dzsongun pedig halálra éhezteti népét, hogy atomhatalomként parádézhasson.

Sajnos azt az érvet, hogy a hiper-intelligens elitek okozzák gyakran a legnagyobb katasztrófákat, nem olyan könnyű megcáfolni. A vietnámi háború jó példa erre. David Halberstam „A Legjobbak és Legokosabbak” című monumentális könyvében lenyűgözően írja le, hogy nem az őrültek, hanem a Kennedy-kormányzat állítólag legokosabbjai okozták azt a katasztrófát.

Mennyire fenntartható a Trump-hatás?

A játékelméletből azonban tudjuk, hogy azok, akik gátlástalanul semmibe veszik a meglévő szabályokat, rövid távon sikeresek lesznek, de hosszú távon veszíteni fognak. A többi játékos hozzászokik az őrültséghez, és elkezdenek közös stratégiákat kidolgozni ellene. Trump is érezni fogja ennek a hatását. Kanada és Mexikó már most elkezdte egyeztetni, hogyan reagálnak a büntetővámokkal való fenyegetésre.

Az amerikai elnök jelenleg eufórikus állapotban van, és a „Trump-effektusnak” köszönhetően földi mennyországot ígér az amerikaiaknak. Azt azonban még nem tudni, meddig tart ez a boldogság. „Rengeteg ok van arra, hogy kételkedjünk abban, hogy Trump képes lesz-e második hivatali idejében is őrültként érvényesülni” – figyelmeztet Daniel Drezner politológus a Foreign Policy magazinban.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)