„12 ország várja, hogy az Európai Unió tagjává váljon” – jelentette be áprilisban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A Bizottság munkatársai gyorsan helyesbítést küldtek a kabinetjének: csak tíz EU-tagjelölt ország van, köztük Koszovó is. Von der Leyen csapata azonban azt válaszolta, hogy nincs tévedés: Izland és Norvégia is szerepel a listán.

Új idők új szelei

Valójában az észak-európai országok EU-csatlakozása mindkét fél számára egyre vonzóbbnak tűnik. És bizony, az EU északra történő bővítésének gondolata aligha tekinthető radikálisnak.

Az észak-európai országok az Európai Gazdasági Térség és a schengeni övezet révén már mélyen integrálódtak az EU-ba. Eddig azonban elkerülték az Unióhoz való csatlakozást.

Izland 2010-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat, de öt évvel később felfüggesztette a folyamatot. Norvégia két népszavazást tartott az EU-tagságról, de mindkét alkalommal szűken a „nem” nyert.

Grönland – Dánia önkormányzattal rendelkező területe – 1985-ig az Európai Közösségek tagja volt, amikor halászati jogok miatt kialakult vita nyomán a kilépés mellett döntött.

A bővítés logikája

A közelmúlt geopolitikai fejleményei azonban – Oroszország ukrajnai agresszív háborújától Trump elnök NATO-ellenes magatartásáig – alapvetően megváltoztatták a bővítés logikáját.

Izland, Norvégia és különösen Grönland biztonsági aggodalmai fokozódnak, ezért az EU-Szerződés 42. cikkének 7. pontja – amely jogi szempontból a NATO 5. cikkénél erősebb kölcsönös védelmi kötelezettséget állapít meg – jelentős vonzerőt nyert. A mai kíméletlen világban egy olyan politikai unióhoz való tartozás, mint az EU, nem kényszerzubbony, hanem pajzs.

A nemzetbiztonságon túl az észak-európai országok az utóbbi időben egyre inkább érzik az EU döntéshozatali folyamatából való kimaradásuk negatív hatását.

Januárban Norvégia kormánya összeomlott az EU energiapolitikájának végrehajtása miatt, amelynek kialakításában hivatalosan nem vett – nem vehetett – részt. A közelmúltban pedig Oslo az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi feszültségek következményeit szenvedi el, amelyek megoldásában közvetlenül nem vehet részt. Ez arra késztette a norvég kormányt, hogy egy nagy delegációval Brüsszelbe utazzon, hogy az ország hangja hallható legyen.

Norvégia már eddig is részvételi jogot kapott (szavazati jog kivételével) az Unió számos programjában, testületében és kezdeményezésében. Ezek közé tartoznak a biztonsági és védelmi területek, mint például az Európai Védelmi Ügynökség, az Északi Harci Csoport, a Frontex, az Europol és az Európai Kábítószer-információs Központ.

Újraértékelés folyamatban

Jelenleg tehát újraértékelés folyik. Izland kormánya már népszavazást tervez a csatlakozási tárgyalások újraindításáról, Norvégiában pedig újult erővel folytatódik a vita a témáról. Mindkét országban a közvélemény EU-tagság iránti támogatása rekordmagasságra emelkedett. A közvélemény-kutatások szerint Grönland választópolgárainak többsége is támogatná az EU-csatlakozást, amennyiben a terület autonóm intézményei kezdeményeznének ilyen tárgyalásokat.

Az EU szempontjából az északi bővítés stratégiai előnyt jelentene. Izland megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos szakértelmével és tengeri elérhetőségével járulna hozzá az EU megerősödéséhez, Norvégia az energiabiztonsággal és jelenlétével az Északi-sarkvidéken, Grönland pedig a kritikus fontosságú ásványi anyagokhoz való hozzáféréssel és az új tengeri útvonalakkal.

Csatlakozásuk így megerősítené az EU globális befolyását, intézményi hitelességét, valamint gazdasági és energiaellátási rugalmasságát. Ráadásul mindhárom ország valódi demokrácia, és osztja az EU szabályait, értékeit és stratégiai érdekeit.

Természetesen a bővítési folyamat időbe telik, és minden új tagállam útja más.

Izland gyorsan előreléphet, ha a várható népszavazás sikeres lesz, mert már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat.

Norvégiában a folyamat lényegesen lassabb lenne, mivel az EU-csatlakozás mélyreható politikai változásokat igényelne, és a növekvő támogatás ellenére egyelőre nem valószínű. Grönlandon is a terület lakossága és kormánya kell, hogy vezesse az EU-val való kapcsolatok felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseket.

Grönland jelentősége

Az EU szokásos mantrája, miszerint a független államok szuverenitását és határait tiszteletben kell tartani, már nem feltétlenül jelent elegendő akadályt az Egyesült Államok nyilvánvaló törekvései és tervei ellen, amelyeket az utóbbi időben Oroszország is támogat.

„Az Európai Unió többé nem engedheti meg magának, hogy elkerülje transzatlanti kapcsolatainak, az Északi-sarkvidéken vállalt kötelezettségvállalásainak, valamint tengerentúli országai és területei, különösen Grönland iránti elkötelezettségének valódi geostratégiai felülvizsgálatát” – írta André Gattolin, a francia szenátus volt tagja egy februári jelentésben az EU és Grönland kapcsolatáról.

André Gattolin lehetséges stratégiaként javasolta, hogy az EU vegye fontolóra „a szigetbe történő beruházások jelentős növelését, oly módon, hogy az megfeleljen a grönlandi lakosság szükségleteinek és fejlesztési törekvéseinek”.

A dán EU-elnökség

Jelenleg az EU-nak fel kell ismernie az északi bővítésben rejlő potenciált, és jeleznie kell, hogy nyitott a témával kapcsolatos együttműködésre.

A Von der Leyen vezette Európai Bizottság már megtette ezt: 2024 márciusában irodát nyitott Nuukban, Grönland fővárosában, idén júliusban pedig az elnökasszony látogatást tett Izlandon. Most az EU Tanácsának is követnie kellene példáját.

 A dán elnökség ideális alkalom ennek a folyamatnak a megkezdésére. Hiszen Dánia az elnökségi programjában azzal érvel, hogy a bővítés „geopolitikai szükségszerűség”.

Ezenkívül egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy támogassa és elősegítse a párbeszédet az Északkal.

Például Mette Frederiksen dán miniszterelnök izlandi látogatása jelezhetné, hogy az EU hajlandó az északi szomszédjaival azok feltételei szerint együttműködni.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az erőfeszítések nem állnak versenyben a keleti bővítéssel. Éppen ellenkezőleg, megerősítenék az EU bővítési programját, amely 2013 óta (Horvátország csatlakozása óta) szünetel. Ahhoz, hogy új lendületet adjon a folyamatnak, az EU-nak minden irányba figyelnie kell.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)