1958 májusában Richard Nixon alelnök feleségével, Pattel együtt a venezuelai Caracasba látogatott. Dwight Eisenhower elnök egy jószolgálati körút keretében küldte Nixont Közép-Amerikába.
De Caracas forradalmi hangulatban volt és az ország elnöke nem sokkal korábban Miamiba menekült. A tömeg aztán megtámadta az amerikai autókat, és romlottgyümölcs-záport zúdított a Nixon családra. Kíséretük végül az amerikai nagykövetségen keresett menedéket.
PR-bukás
Nos, ehhez képest J. D. Vance amerikai alelnök és felesége, Usha minapi grönlandi látogatása békés kimenetelű PR-bukásnak bizonyult, hiszen a helyi lakosság egyszerűen csak nem akart találkozni az alelnökpárossal. A puha hatalom („soft power”) magas szintű demonstrációja helyett Washingtonnak nem volt más választása, mint hogy az alelnök csak az amerikai hadsereget és a sziget északi részén található Pituffik űrbázist keresse fel.
Bár Donald Trump elnök közeli környezete grönlandi magánlátogatásainak sorozata folytatódik, az elnök fiának januári látogatása után már kevésbé van helye annak a várakozásnak, hogy az amerikai elnök feladja Grönland amerikaivá tételére irányuló ambícióit. A dán hatóságok, megkönnyebbülten lélegeztek fel J. D. Vance látogatása után, és azt követően, hogy az amerikai támaszponton való tartózkodásán kívül még jelképes lépést sem tett a sziget „meghódítása” felé.
Fotó: MTI / AP / AFP pool / Jim Watson
„Nagyon pozitív, hogy az amerikaiak lemondják kapcsolatfelvételüket a grönlandi társadalom irányába. Ehelyett saját bázisukat, a Pituffikot látogatják meg, és ez ellen nincs semmi kifogásunk” – mondta Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter.
Oroszország támogatása
Az amerikai elnök eltökéltsége azonban, hogy ilyen vagy olyan módon átvegye Grönlandot, még azután sem lankad, hogy alelnöke láthatóan sikertelenül látogatott el erre a sarkvidéki szigetre. Sőt, maga J. D. Vance is bejelentette a látogatás előtt, hogy nem adják fel: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a helyet. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elnök vágyait.” Márpedig a hétvégén Trump kijelentette: „100 százalék, hogy megszerezzük Grönlandot”, és újonnan nem zárta ki a fegyveres opciót.
A dán vezető Jyllands-Posten című lap úgy látja, hogy kézzelfogható konfliktus fenyeget:
„Mette Frederiksen dán miniszterelnök elismerte: Vance-nek igaza van abban, hogy Dánia nem fektetett be elég aktívan az Északi-sarkvidék biztonságába. De ugyanez vonatkozik az Egyesült Államokra is. Az amerikai katonai tevékenység az Északi-sarkvidéken történelmileg alacsony szinten van… Az USA-nak csak azért van szüksége Grönlandra, hogy az egomániás amerikai elnök egy napon egy gigantikus terület bekebelezését tekinthesse az ő hagyatékának részeként… Vance látogatása után egyértelmű: Trump kontra Frederiksen. És úgy tűnik, döntő csata lesz az új világrendért. Képesek a hatalmas nemzetek szégyentelenül megsérteni a területi jogokat?”
Nos, a válasz ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy igen. Koppenhágával ellentétben a Föld legnagyobb szigetének átvételére irányuló amerikai ambíciókat meleg támogatásban részesíti Moszkva, ami látszólag váratlan. Az amerikai alelnök grönlandi látogatása során Putyin elnök az Északi-sarkkörön tartózkodott, és gyakorlatilag zöld utat adott az amerikai területi követeléseknek. „Ami Grönlandot illeti, ez egy olyan kérdés, amely két konkrét országot érint, és semmi köze hozzánk” – szögezte le Putyin az észak-oroszországi Murmanszk kikötőjében az Északi-sarkvidéknek szentelt konferencián.
Grönland és Oroszország érdekei
Míg Trump Grönland átvételére irányuló ambíciói jelentős aggodalmat keltenek Európában és az Egyesült Államok többi szövetségese között, kiderült, hogy ezek teljes mértékben megfelelnek az orosz érdekeknek. Putyin érdektelensége – tehát csendes támogatása – az Egyesült Államok Grönlanddal kapcsolatos tervei iránt elsősorban az Ukrajnával kapcsolatos érdekeiből fakad.
Mivel az új területek feletti ellenőrzés az orosz és az amerikai ambíciók középpontjában áll, Trump Grönland iránti éhsége egybeesik Oroszország azon vágyával, hogy elismerjék a megszállt ukrán területek, köztük a Krím félsziget feletti ellenőrzését.
Ráadásul a Grönland feletti ellenőrzésre irányuló amerikai törekvés összhangban van egy olyan világról alkotott orosz elképzeléssel, amelyben a területi megosztottság olyan befolyási övezetekben megy végbe, ahol nem lesz kölcsönös beavatkozás. Ezt a külpolitikai megközelítést Moszkva (és Kína) régóta „többpólusú” világnak titulálja.
Az Északi-sarkvidék mint területi és mindenekelőtt katonai követelésektől mentes övezet iránti aggodalmat Moszkva látszólag félreteszi. Putyin hangsúlyozza: sokkal nagyobb biztonsági fenyegetést lát északon az új NATO-tagállamok, Svédország és Finnország felől, mint az Egyesült Államok grönlandi jelenlétéből. A Kreml ura tudja: Grönland is elmélyíti a nyugati táborban meglévő megosztottságot, ami közvetlen hatással lesz a Nyugat biztonsági kihívásokra való reagálási képességére.
Van-e európai válasz?
A Grönlanddal szembeni amerikai területi ambíciókkal szembeni ellenállás élén álló Dánia kivételével az európai vezetők nem mutatnak különösebb elszántságot ebben a kérdésben.
Mark Rutte NATO-főtitkár a Fehér Házban tartott legutóbbi találkozóján hallgatott Trump szónoklata közben, miszerint Grönland amerikai annektálása „meg fog történni”. Januárban Franciaország először javasolta, hogy szükség esetén csapatait Grönlandra küldje, feltéve, hogy Dánia beleegyezik, de a hónap végén elvetette az ötletet.
Fotó: Depositphotos
Az EU-nak meg kell védenie a politikai elveit az ilyen válságokban, sürgeti viszont a horvát Telegram című vezető lap: „A Signal-botrány, a vámok bejelentése és Grönland annektálása mind ugyanannak a politikának, a globális káosz politikájának a megerősítése. Trump és társai még mindig lázálomban mulatnak, hogy megnyerték a választást. A hatalomtól részegülve nem veszik észre, hogy a volt szövetségesek végre megértették, kivel van dolguk. Ezek a zaklatók az európai tisztességet a gyengeség jeleként fogják föl. Az EU nem mentheti meg az Egyesült Államok megbukott demokráciáját, és nem kezdeményezheti egy demokratikus Oroszországi Föderáció létrehozását, de hű maradhat elveihez, és távol tarthatja a zaklatókat a saját udvarától.”
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
