A korábban Thule Légibázisként ismert, ma már Pituffik Űrbázisnak nevezett amerikai katonai létesítmény Északnyugat-Grönlandon a világ egyik legfontosabb stratégiai jelentőségű támaszpontja, még ha a legtöbb amerikai nem is hallott róla – összegzi a The New York Times.
Fotó: X/ @RealDenUSA
A támaszpont nemrég azzal került a figyelem középpontjába, hogy Donald Trump, aki korábban már kifejezte a szándékát, hogy Grönlandot az Egyesült Államok részévé tegye, ezen a héten magas rangú küldöttséget küldött a szigetre.
Az Egyesült Államok alelnöke, JD Vance pénteken látogat el a grönlandi Pituffik Űrbázisra, hogy megvitassa az északi-sarkvidéki biztonsági kérdéseket és találkozzon az amerikai katonákkal – jelentette be kedden hivatala, amiről a France 24 is beszámolt.
Kutyaszán verseny helyett: amerikai bázis
Az alelnöki látogatást néhány órával azután jelentették be, hogy Mette Frederiksen dán miniszterelnök bírálta felesége, Usha Vance tervezett grönlandi látogatását, amit elfogadhatatlan nyomásgyakorlásnak nevezett, amely mind Grönlandra, mind Dániára nehezedik. Hétfőn jelentették be, hogy Usha Vance meglátogatná Grönland hagyományos kutyaszán versenyét, amely felháborodást keltett dán és grönlandi politikai körökben.
„Nem lehet hivatalos képviselőkkel magánjellegű látogatást szervezni egy másik országban” – jelentette ki Frederiksen egy sajtótájékoztatón.
„Olyan nagy volt az izgalom Usha pénteki grönlandi látogatása körül, hogy úgy döntöttem, nem hagyom, hogy egyedül élvezze ezt a mókát, és inkább én is vele tartok” – jelentette be Vance egy keddi videóüzenetben.
A Fehér Ház reagált a bírálatokra, és módosította a tervet: az amerikai delegáció az alelnök vezetésével inkább az amerikai bázist látogatja meg a szigeten, pénteken – jelentette a Reuters.
Deeszkaláció
„Ez egyértelműen deeszkaláció” – kommentálta Lars Lokke Rasmussen dán külügyminiszter.
„Nagyon pozitívnak tartom, hogy az amerikaiak lemondták látogatásukat a grönlandi társadalom eseményére. Ehelyett a saját bázisukat, Pituffikot látogatják meg, és ez ellen nincs semmi kifogásunk” – tette hozzá a dán külügyminiszter.
Marc Jacobsen, a Dán Királyi Védelmi Főiskola vezető oktatója a dán külügyminiszterhez hasonlóan szintén „deeszkalációnak” nevezte az amerikai látogatás korlátozására vonatkozó döntést. „Nem mész egy másik országba, ha nem fogadnak szívesen” – érvelt.
Jacobsen hozzátette, hogy a március 15-én a fővárosban, Nuukban rendezett Amerika-ellenes tüntetés után Sisimiutban tervezett hasonló tüntetés is szerepet játszhatott Vance azon döntésében, hogy visszafog terveiből – számol be róla a France24.
A grönlandi leköszönő miniszterelnök, Mute Egede korábban beszámolt arról, hogy Mike Waltz, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója szintén ellátogat a héten Grönlandra, míg az amerikai sajtó szerint Chris Wright energiaügyi miniszter is útra kel a térségbe.
A látogatások politikailag érzékeny időszakban történnek, hiszen Grönlandon még mindig zajlanak a koalíciós tárgyalások a március 11-i választások után. Grönland autonóm dán terület, amely egyre inkább önállóságra törekszik Koppenhágától. A sziget hatalmas, kiaknázatlan ásványi- és olajtartalékokkal rendelkezik, bár az olaj- és uránkitermelés jelenleg tilos.
Emellett stratégiai elhelyezkedése miatt kulcsfontosságú a növekvő amerikai, kínai és orosz érdeklődés közepette, mivel az Északi-sarkvidéken az éghajlatváltozás miatt új hajózási útvonalak nyílnak meg.
Fotó: Wikipédia
A bázis
Pituffik Grönland északnyugati partján található, körülbelül 1200 kilométerre az Északi-sarktól. Ez a világ egyik legelszigeteltebb katonai létesítménye. A legközelebbi település, Qaanaaq, több mint 110 kilométerre fekszik, és kevesebb mint 650 ember lakja. A tél különösen kegyetlen: hetekig tartó teljes sötétség és -34 fok alatti hőmérsékletek jellemzik. Ennek ellenére Pituffik repülőtere egész évben üzemel. Hajóval csak a rövid nyári időszakban lehet elérni a bázist, amikor a tengeri jég ideiglenesen visszahúzódik.
„Ez szó szerint az amerikai védelem legtávolabbi szeme” – mondta Peter Ernstved Rasmussen, dán védelmi elemző a lapnak. Pótolhatatlan a rakétavédelmi rendszere számára – tette hozzá.
„A hiperszonikus rakéták nem hagyják el a Föld légkörét – alacsonyan repülnek, manővereznek, és miután elindultak, nincs mód az elfogásukra” – magyarázta Troy J. Bouffard, egykori amerikai katonatiszt és sarkvidéki védelmi szakértő. „Ezért a korai figyelmeztetés fontosabb, mint valaha” – Pituffik földi érzékelői kulcsfontosságúak, mert a műholdak nem működnek megfelelően a magas szélességeken. Ráadásul a lézerek sem működnek az Északi-sarkvidéken: „a légoszlopok tele vannak apró jégkristályokkal – lényegében parányi tükrökkel –, és a lézerek, valamint a tükrök nem jönnek ki jól egymással” – magyarázta.
Állandóan körülbelül 150 amerikai légierős és űrhaderős katonát állomásoztatnak Pituffikban, az egyetlen amerikai támaszponton a szigeten. Ők felelősek a rakétavédelemért és az űrmegfigyelésért. Az itt található korai figyelmeztető radar képes a ballisztikus rakétákat már a legkorábbi repülési szakaszában érzékelni. Ezen kívül, minden nyáron a New York-i Nemzeti Gárda körülbelül 70 tagja Pituffikba repül, hogy támogassa a közeli jégmezőkön végzett tudományos missziókat.
Világháború, hidegháború
Az amerikai katonák Grönlandon a második világháború alatt jelentek meg, amikor a sziget még dán gyarmat volt. 1940-ben a náci Németország megszállta Dániát, de a szigetet nem. Az Egyesült Államok ekkor megállapodást kötött Dánia washingtoni nagykövetével – megkerülve a német irányítás alatt álló koppenhágai kormányt –, amely lehetővé tette amerikai katonai létesítmények építését Grönlandon, beleértve repülőtereket és meteorológiai állomásokat.
1941-re amerikai csapatok érkeztek a szigetre, hogy védelmi rendszereket építsenek ki és német tengeralattjárók után kutassanak az Atlanti-óceán északi részén.
Egy évtizeddel később Dánia és az Egyesült Államok hivatalosan is megállapodott egy védelmi szerződésben, amely széles jogköröket biztosított az Egyesült Államoknak katonai bázisok működtetésére Grönlandon. Ma Grönland Dánia autonóm területe, amely – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – NATO-tagország.
A hidegháború alatt Thule kulcsfontosságú sarkvidéki előőrs lett. Innen az amerikai hadsereg hosszú hatótávolságú bombázói elérhették a Szovjetuniót, és hatalmas radarhálózatokat építettek ki, hogy észleljék az Északi-sarkon keresztül érkező rakétákat – amely a két szuperhatalom közötti legrövidebb útvonal.
A hidegháború egyik legkülönösebb kísérlete a Camp Century volt, ami egy nukleáris energiával működő bázis, amelyet az 1950-es évek végén építettek a jég alá egy titkos program, a Jégkukac-projekt részeként. A cél az volt, hogy teszteljék, el lehet-e rejteni, és onnan a felszín alól indítani nukleáris rakétákat.
A kísérlet végül kudarcot vallott, mert a jég túl instabilnak bizonyult, és a bázist elhagyták. Azonban a hulladék – beleértve a radioaktív anyagokat és a dízelt – még mindig a jég alatt van, és a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a felmelegedés idővel felszínre hozhatja ezeket.
Fotó: Wikipédia
Az őslakosok
A bázis egy másik, mélyreható hatást is gyakorolt Grönland őslakos inuit (eszkimó) lakosságára. 1953-ban körülbelül 130 inuit családot kényszerítettek arra, hogy hagyják el otthonaikat Thule közelében, és egy még északabbra fekvő, sokkal zordabb területre telepítették őket, amely nem volt alkalmas a hagyományos vadászatra. A kényszerű kitelepítés miatti kártérítést csak évtizedekkel később kapták meg, de az elégedetlenség és a sérelem a mai napig él.
A bázis neve két évvel ezelőtt változott Thuleról Pituffikra, amely grönlandi nyelven „kutyakötő helyet” jelent.
Thule a legészakibb mitikus sziget neve az ókori római és görög irodalomban – így a változtatás az európai mítoszok nyelvét az inuitok hétköznapi kifejezésével váltja fel. Ez a névváltoztatás is jelzi, hogy bár Grönland az amerikai geopolitikai érdeklődés középpontjába került, a sziget jövőjébe az őslakosoknak egyre nagyobb befolyása lesz.
Az elemzők által vártnál nagyobb mértékben nőtt az ipari termelés az Egyesült Államokban havi szinten, ugyanakkor éves szinten lassult a növekedés üteme. 
