„Zuckerberg nagyobb diktátor, mint Duterte” – így veszik el a szabadságunkat Maria Ressa szerint

Maria Ressa Fülöp-szigeteki–amerikai újságíró 2021-ben kapott Nobel-békedíjat a szólásszabadságért folytatott küzdelméért. Ressa oknyomozó hírportálja, a Rappler részletesen beszámolt a Rodrigo Duterte vezette Fülöp-szigeteki kormány drogellenes háborújának jogsértéseiről, köztük rendőrségi túlkapásokról, vitatott kivégzésekről és a hivatalos jelentések manipulálásáról. Ressa emellett aktívan fellépett az álhírek, az online zaklatás és a közösségi médián terjedő politikai manipuláció ellen.

Ressa a Neue Zürcher Zeitungnak adott hosszú interjút arról, hogy az Egyesült Államokban zajló demokratikus visszacsúszás számára fájdalmasan ismerős. „Néha úgy érzem magam, mint Sziszüphosz és Kasszandra egyszerre. Mi már annyi országban láttuk ezt megtörténni, nemcsak a Fülöp-szigeteken. Olyan, mintha poszttraumás stresszben élnék, és amit most az Egyesült Államokban látunk, az a Fülöp-szigetekről ismert események visszatérése. Hiszen nincs is olyan rég, hogy ezt először átéltem.”

„Donald Trump egy valódi diktátorforgatókönyvet követ. És az eszköz, amely ezt lehetővé teszi, a közösségi média” – fogalmazott Ressa, aki szerint amit a Fülöp-szigeteken látott, az ismétlődik az Egyesült Államokban:

„Először a média elleni támadások jönnek, aztán az egyetemek elleni támadások, majd a civil szervezetek kerülnek célkeresztbe.”

A közösségi médiát Ressa nem csupán technológiai újításként, hanem demokratikus veszélyforrásként írja le. „Amit a Facebook – és később más platformok is – tettek, az a nyilvánosság atomizálása volt. Leváltották a hagyományos csatornákat, és megrontották az információs rendszerünket. A platformok dizájnja kiszorította a demokratikus értékeket.” Ressa szerint mára világos, hogy „a közösségi médiában a hazugságok hatszor gyorsabban terjednek, mint a tények”, és hogy „azok a tartalmak terjednek leginkább, amelyek negatív érzelmeket – például félelmet, haragot vagy gyűlöletet – váltanak ki, mert ezekkel hosszabb ideig maradunk a platformon, és nagyobb elérést generálnak. Ezért úgy tervezték az algoritmusokat, hogy ezeket részesítsék előnyben a tényekkel és a semleges tartalmakkal szemben.”

Ez a működés nemcsak a társadalmi polarizációhoz járul hozzá, hanem közvetlenül segíti az autokratikus rendszerek felemelkedését is.

„Ha nincsenek tények, nincs igazság. Igazság nélkül nincs bizalom. És ha nincsenek tények, bizalom és igazság, akkor nem tudunk közös valóságot létrehozni. Közös valóság nélkül pedig nem működik a demokrácia. Az egyetlen államforma, amely bizalom nélkül is működik, az a diktatúra.”

Ressa szerint az Egyesült Államokban tapasztalható folyamatok már 2016-ban láthatóvá váltak a Fülöp-szigeteken, amikor Rodrigo Duterte kampányában botok és trollfarmok kezdtek el hamis híreket terjeszteni. A Rappler, Ressa oknyomozó portálja mutatta be, hogy ezekkel célzott kampányokat vittek végig.

„2016 közepén ezekkel az adatainkkal elmentem a Facebook szingapúri képviselőihez és azt mondtam nekik: »Valamit tennetek kell, különben Trump fog győzni.« Még nevettek is.”

Ősszel Trumpot megválasztották, két évvel később pedig a Cambridge Analytica egyik szivárogtatója valóban „Petri-csészének” nevezte a Fülöp-szigeteket, ahol a politikai manipulációs technikákat tesztelték, mielőtt a Nyugaton alkalmazták volna. „Mi voltunk a kísérleti nyulak. A cél ti voltatok” – szokta mondani az Egyesült Államokban tartott előadásain.

Mi volt ez a botrány?

A Cambridge Analytica-botrány 2018-ban robbant ki, amikor Christopher Wylie, a cég korábbi munkatársa a The Guardian és a The New York Times újságíróinak felfedte, hogy a Cambridge Analytica egy Facebookon futó személyiségteszt alkalmazás segítségével 87 millió felhasználó adataihoz jutott hozzá engedély nélkül. Az adatokat politikai kampányokban használták fel: személyre szabott hirdetésekkel, pszichológiai profilok alapján célzott üzenetekkel igyekeztek befolyásolni a választók érzelmeit és döntéseit, különösen a billegő államokban Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampányában.

A Fülöp-szigetek kiválasztása nem volt véletlen: a lakosság világszerte a legtöbb időt töltötte a közösségi médián, főként a Facebookon. A Meta 2015-től több országban, köztük a Fülöp-szigeteken is, ingyenes internetelérést kínált a Facebook Free Basics programon keresztül – de csak a saját platformján keresztül, kizárólag bizonyos oldalakhoz. Így az internet sok felhasználónak szinte kizárólag a Facebookot jelentette, ami így az egyetlen információforrássá vált.

Ressa szerint az amerikai társadalom védekezőképessége túlbecsült. „Attól tartok, hogy az amerikaiak túlságosan hozzászoktak ahhoz, hogy a jogaik garantáltak. Holott ha az amerikai történelemre nézünk – a polgárháborúra, amelyet a faji kérdés váltott ki, a női választójogért folytatott hosszú küzdelemre, vagy a McCarthy-korszakra –, ezek a jogok soha nem voltak maguktól értetődőek.” 

„A második világháború után az egész világ Amerikára nézett fel, amikor az az értékein alapulva vette át a vezető szerepet, és bevezette a szabályokon alapuló nemzetközi rendszert. Most, amikor azt látom, hogy ezek az amerikai ideálok milyen gyorsan tűnnek el – ráadásul anélkül, hogy az állampolgárok valódi ellenállást tanúsítanának –, azt kell mondanom: a Fülöp-szigetek nem is teljesített olyan rosszul!”

Mint az őzek a reflektorfényben

Bár az Egyesült Államokban a demokratikus intézmények régebbiek, ez önmagában nem garancia. Duterte hat hónap alatt korrumpálta az intézményeket, szerinte Trump ezt két hónap alatt elérte. „És míg az Egyesült Államok most kilép a nemzetközi egyezményekből és hátat fordít a multilaterális világnak, addig a Fülöp-szigetek követi a nemzetközi jogot, és épp most adta ki korábbi elnökét, Rodrigo  Dutertét a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. A világ tényleg a feje tetejére állt!” Különösen aggasztónak tartja, hogy az amerikai társadalomban kevés a nyilvános tiltakozás. „Nagyon meglepett ez. Azt vártam volna, hogy az amerikaiak sokkal határozottabban kiállnak a jogaikért. Azt hiszem, az emberek még mindig próbálják feldolgozni, mi történik. Úgy viselkednek, mint az őzek a reflektorfényben. Talán arra várnak, hogy jöjjön egy hős, aki kivezeti őket onnan.”

A sajtót sem kíméli: szerinte sok újságíró túl óvatos. „Úgy gondolom, sokkal jobban is végezhetnék a munkájukat. Már most látjuk, hogy egyes nagy médiavállalatok bírósági egyezségeket kötnek. A nagy médiacégek hajlamosak elsőként megadni magukat – ezt már a Fülöp-szigeteken is láttuk. A Duterte-kormány elvette a legnagyobb médium sugárzási engedélyét. Próbáltak egyezkedni, mégis vesztettek. És még amikor Duterte már nem volt hatalmon, akkor sem kapták vissza az engedélyeiket. Ha egy zsarnokkal tárgyalsz, nem adhatod oda neki a kisujjadat. Mert előbb elveszi a kezedet, aztán a karodat, végül az egész testedet.”

A Facebook vezetőjéről, Mark Zuckerbergről lesújtó képet festett: „Ha valaki épp egy házat gyújt fel, akkor teljesen mindegy, hogy milyen szándék vezérli. Egyszerűen meg kell állítani.” Amikor a Facebook csapata az ENSZ-szel közösen vizsgálta a platform szerepét a mianmari polgárháborúban, és arra jutottak, hogy a Facebook hozzájárult a népirtáshoz, a cég akkor sem változtatott.

„Ez megbocsáthatatlan. Egy olyan platformról beszélünk, amely hozzájárult egy népirtás szításához – hogyan úszhatja ezt meg, miközben továbbra is a világ legnagyobb hírfelülete maradt?”

„Mark Zuckerberg nagyobb diktátor, mint Duterte. A mottója az volt: »mozogj gyorsan és törj össze dolgokat«. De mi van, ha most épp a demokrácia az, amit összetör?” Szerinte a közösségi platformok nemcsak a magánéletet ásták alá, hanem egész társadalmi rendszereket.

„A hazugságok úgy fertőztek meg minket, mint egy vírus. És ha egyszer megfertőződtél, a viselkedésmintáid benne tartanak ebben a rendszerben. A Nobel-békedíj átvételekor azt mondtam: ezek a platformok viselkedésváltoztató rendszerek. És mi vagyunk a pavlovi kutyák.”

De lenne kiút. „Amit Európa a digitális szolgáltatásokról szóló törvénnyel (Digital Services Act) elfogadott, az a minimum.” De a demokrácia megvédéséhez nemcsak jogalkotásra, hanem a társadalom minden szintjén aktív részvételre van szükség – az újságíróktól, tudósoktól, állampolgároktól.

Maria Ressa a Fülöp-szigeteken maradt, még akkor is, amikor óránként kilencven gyűlöletüzenetet kapott, halálos fenyegetések érték és többször is letartóztatták. Szüleit ugyanakkor – saját kérésére – sikerült emigrációra bírnia, hogy legalább ők biztonságban legyenek. Ő maga azonban tudatosan döntött úgy, hogy marad: „Mindig megkérdezik tőlem, miért nem költöztem egyszerűen vissza az Egyesült Államokba. De amikor ennyi minden forog kockán, akkor az ember nem mehet csak úgy el.”

Rodrigo Duterte most a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt áll emberiesség elleni bűntettek vádjával.

„Én csak igazságot akarok. Azoknak az embereknek, akiket megöltek. Azoknak a családoknak, akik elveszítették szeretteiket. Azoknak, akiket üldöztek. Ez az eljárás rendkívül fontos: Rodrigo Duterte az első ázsiai elnök, akit emberiesség elleni bűntettekkel vádolnak. Remélem, ez inspirálja az amerikaiakat is, és megmutatja: a mentelmi jognak is van vége – a diktátorok és a techmogulok számára is.”