Egyszer volt már ilyen.
Vagy valami nagyon hasonló.
1952- ben Örkény István a nyakkendőjét kötötte a parlamentbe indulva, amikor egy udvariassági telefonból kiderült számára, hogy mégsem ő kap Kossuth-díjat, Révai József lehúzta nevét a listáról. A Lila tinta szerinte a "meztelen szexualitásban turkált".
„Egy író, aki meg tudta írni a »Házastársak«-at, amely minden gyengesége és fogyatékossága ellenére, becsületes, derekas, eszmei mondanivalójában helyes munka, hogyan tudta megírni egy-két évre rá ezt a novellát? Mindegy Őrkénynek, hogy mit ír? Tudja ezt is és azt is? Csak rutin kérdése neki az irodalom? Az ilyen rothadási termékeknek a mi új irodalmunkban nem lehet helyük…”
Akkoriban Révai József hatalma kellett egy ilyenhez.
2015-ben már Ambrus Jenő s.k a miniszterelnök úr protokollfőnöke is elég egy ilyen vérciki bakihoz.
21 évvel a baki után Örkény István megkapta a Kossuth-díjat.
Az a rendszer undorító volt, de -mindenhatósága ellenére- huszonegy év alatt képes volt változni, változtatni, idomulni, és -sunyi módon ugyan- de bizonyos dolgokat, érdemeket elismerni, a maga bumfordi módján bocsánatot kérni.
Ez a rendszer is képes változni, bár nincs- nemhogy huszonegy, de négy éve se hátra.
Csak a változás iránya, na az nagyon el van kúrva.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
