Ugyan a görögök részleges bedőlése után a piac figyelme szinte teljes egészében Portugália és Spanyolország felé fordult, Magyarország gondjainak felszínre kerülése után Közép- és Kelet-Európát illetően elsősorban a KKE régióban korábban kitettséget vállaló osztrák és olasz bankok körül tornyosulnak aggodalmak – írja tanulmányában a Saxo Bank elemzője, Thomas Berggren. A szerző felteszi a kérdést, hogy vonhatnák ki a KKE régió országai bankjaikat az egyre nehezedő nyomás alól, és hogyan kerülhetnék el a PIIGS országokban látott forgatókönyvet? A válasz szerinte az, hogy ehhez a politikusoknak kellene a bankokba vetett bizalmat helyreállító hiteles reformot végrehajtani. Úgy véli, hogy a balti államok jó példája e tekintetben megszívlelendő.

A tanulmány szerint a Baltikum hitelpiacainak leépülése a skandináv bankok életét keserítette meg. A nemzeti össztermékhez képest Svédországban működik a világ egyik legnagyobb, és így különösen sérülékeny bankszektora. Még a pénzügyi válságok előtt, a svéd bankok növekedése a kelet-európai agresszív terjeszkedésből származott. A Nordea ugyan csak némi késéssel csatlakozott a versenyhez, mégis sikerült a lengyel és az orosz piacon jelentős üzleti pozíciót szereznie. E bankok és más európai társaik, azaz az olasz és az osztrák pénzintézetek közös vonása, hogy stagnáló hazai piac láttán a nyereség növelése reményében léptek ki a nemzetközi porondra, és e döntésükért az esetek többségében busásan kellett fizetniük.

Thomas Berggren szerint az érdekelt felek, így a bankok, kormányzati szervek és ügyfelek együttműködésének köszönhetően a Baltikumban legnagyobb kitettséget vállaló két banknak, a SEB-nek és a Swedbanknak sikerült túljutnia a válságon. Kapitalizáció alapján mostanra már Európa legerősebb bankjai közé kerültek, és a balti országok, ugyan alacsony szintről, de ismét növekedésnek indultak. Az alacsony szinttől függetlenül, a három balti ország versenyhelyzete javult, ami a további növekedésre is nyilván ösztönzően hat. A SEB és a Swedbank ma is szervesen jelen van a balti bankszektorban, piaci részesedés szempontjából vezető helyüket a válság alatt a reformokat készségesen bevezető kormányoknak köszönhetően megőrizték.

A Saxo Bank elemzése szerint a reformhullám rövidtávon az erősen gravitáló GDP és a hitelállomány negatív előjelű változása miatt kizsigerelte a balti országok polgárait. 2008/09-ben a Baltikum három országa az államadósság visszafogása valamint az infláció leszorítása és külkereskedelmi egyenleg ormótlan, Lettország esetében például 25 százalékos hiányának kurtítása érdekében nagyarányú belső leértékelésen esett át. E körülmény miatt a bankok képesek voltak a költségek rájuk eső részét, azaz a hitelveszteségeket elviselni. Az elemzésben az áll, hogy a végjáték tanúsága szerint az alapszabályokat megváltoztató reform kifizetődött.

A pénzügyi összeomlás jeleit felismerő bank rendszerint a likviditás gyors kivonásával reagál, úgy tesz, mint aki perzselő tűzből rántja vissza a kezét, nehogy megégjen. A korábbi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy a nyilvánvaló hitelszűke esetén a válság kezeléséhez a tornyosuló veszteségek ellenére inkább nyugodtnak kellene maradni. Az északi (svéd) bankok esetében persze jól jött, hogy volt jelentős erőforrásokkal és a hasonló válsághelyzetek (az 1991/93-as svéd banki válság) kezelésében tapasztalattal rendelkező, hitelt nyújtani képes utolsó menedék. Az elemzések azt mutatják, hogy azokon a piacokon, ahol a nem hazai bankok jelenléte erős, szinte nincs rosszabb megoldás annál, mint ha a bank a veszteségeket kontrollálandó kivonja az adott régióból a likviditást. Ilyenkor ugyanis kevesebbet lehet a biztosítékkal fedezett hitelekből visszaszerezni, ami hatalmas hitelveszteséget okoz.

A Saxo elemzése szerint a hitelszűke kezdeti szakaszában ugyan sokasodni látszanak a kockázatok, a hitelszűke súlyossága függ az érdekelt gazdasági szereplők közötti együttműködés mértékétől. Korántsem szükségszerű tehát, hogy a KKE régióban kialakulóban levő hitelszűkének ugyanannyira költségesnek lennie, mint a görögök esetében, ehhez azonban a bankokat kényelmesebb helyzetbe hozó hiteles reformok szükségesek, és az érintett országoknak komolyan kell venniük a versenyben elfoglalt helyüket. A tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a KKE régió bankszektorának új lökést adhat, hogy Nyugat-Európa bankjai egyre erőteljesebb kitettséget vállalnak a régióban, pl. a Nordea Lengyelországban, és számos piaci szereplő igyekszik erős hídfőállást kiépíteni az alapanyagoknak köszönhetően száguldó orosz piacon, csakhogy ebből a KKE régió kormányainak és polgárainak is részt kell vállalniuk.