Tárgyalnak még a kormánnyal?
Természetesen tárgyalunk. A szakmai egyeztetések folyamatosak.
Ezek szerint lesz a Bankszövetségnek harmadik javaslata?
Nem ez a kérdés.
Hanem?
Itt az alapvető kérdés az, hogy szakmai, fenntartható megoldást találunk, vagy pedig egy politikai, esetleg populista megoldás irányába megyünk el. A Bankszövetség mindig is tárgyalni akart, és mindig is a szakmai megoldásokat szerette volna érvényre juttatni, ezen dolgozunk most is.
Milyen lesz az Önök újabb szakmai javaslata?
Erre nem válaszolhatok. Annyit mondhatok, hogy egy szakmai elképzelés biztos, hogy eltér az utca népének az elvárásaitól, hiszen szociális problémákat nem kezelhet – sokak elvárása pedig épp ez lenne. Egyébként nem az számít, hogy a részletkérdéseket miként közelítjük meg, az ügyfeleknek a végső megoldás számít, hogy ki esik bele, és milyen szintű segítségre számíthat.
A Bankszövetség két irányt jelölt ki, időközben megkaptuk a visszajelzéseket, köztük a jegybanki lehetőségeket is áttekintettük, ezért úgy néz ki, hogy az egyik javaslatunkat, ami a jegybank aktívabb részvételére vonatkozott, finomítani kell, át kell dolgozni. A jegybanki monetáris szempontokat is figyelembe véve keressük még azt a megoldási javaslatot, amelyik a külső körülmények mellett méltányos és igazságos lenne, és figyelembe venné azt a kormányzati elvárást is, hogy a devizahitelesek nem járhatnak jobban, mint a forinthitelesek.
A sajtóban azt olvasni, hogy a törlesztőrészleteket fixálnák, nem lenne gyűjtőszámla, a veszteséget pedig a bankoknak kellene lenyelniük.
A Bankszövetség hivatalos tárgyalópartnere a gazdasági minisztérium, annak is a pénzügyekért felelős államtitkára, én ilyen megoldási javaslatot tőle még nem hallottam.
Azt látjuk, hogy azok, akik devizahitelt vettek fel, 2003 és 2006 között, jobban jártak, mint a forinthitelesek, hiszen összességben lényegesen kisebb a törlesztési terhük. 2007-ben és 2008-ban vannak olyan devizahitelesek, akik rosszabbul jártak, mint a forinthitelesek, ők adják a devizahiteles ügyfélkör szűk felét. Azok pedig, akik a válság kitörésekor vettek fel devizahitelt, már jól tudták, hogy milyen kockázatokkal kell szembenézniük, tehát ott a „szűzlányt” nem kellene eljátszani. Vannak olyanok, akik a hitel felvétele óta elveszítették a munkájukat, kevesebb a bevételük, ők valóban segítségre szorulnak. Ez egy nagyon szűk kör, amelyet ha kitágítanánk, olyanok is kapnának segítséget, akik inkább jól járni szeretnének, szabadulni a vállalt kötelezettségeiktől.
Mennyire szűk? Hány emberről, szerződésről beszélünk?
A kormány azt kérte, hogy a lakáscélú devizahitelesek számára dolgozzunk ki javaslatcsomagot. Lakáscélú devizahitelt azok vettek fel, akiknek általában az első lakásuk megvásárlására kellett a pénz, az összes hiteles nagyjából 40 százalékáról van szó. A maradék 60 százalék szabad felhasználású hitelt vett fel, sok esetben befektetési céllal. A kormány azt kérte, hogy elsősorban azokon segítsünk, akik a saját lakhatásukat szerették volna devizahitelből megoldani, nem kért segítséget azoknak, akik 10-20 (vagy akár 40!) hitelt vettek fel, akik átlagosan tizenöt lakásra költötték a pénzt, ők is vannak vagy ezren, akik spekulálni akartak, vagy világ körüli útra mentek. Nyilvánvalóan nekünk az a célunk, hogy azokon segítsünk, akiknek az otthona a tét. Közülük is azokon, akik rosszabbul jártak, mintha forintban adósodtak volna el.
Azt mondta a Bankszövetség elnöke a köztévében, hogy több évre elhúzódó programról van szó. Mennyi időben gondolkodnak? 10-12 évben?
Azok, akik ténylegesen rosszabbul jártak, mint a forinthitelesek, 20-25 évre vették fel a hitelt. Azóta eltelt öt év, tehát még vissza van húsz év a törlesztésükből. Szerintem nem kell ennyi, néhány év alatt az árfolyamkockázat kivezethető a rendszerből.
Az OTP elnök-vezérigazgatója szerint 15 százalékos törlesztőrészlet-csökkenéssel lehet számolni, így nem járnak jobban a devizahitelesek a forinthiteleseknél, és ennyit bírnak el a bankok. Ön ezzel egyetért?
|
Névjegy Kovács Levente 2011. óta a Magyar Bankszövetség főtitkára. Korábban a KDB Bank vezérigazgató-helyettesi posztját töltötte be. 2002-2006 között a GIRO Elszámolásforgalmi Zrt. Fejlesztési, majd Üzleti Ügyvezető Igazgatója volt. Korábban a Budapest Bank vállalati marketing ügyvezető igazgatójaként, a HypoVereinsbank Budapest termékfejlesztési igazgatójaként, valamint a CIB Bank osztályvezetőjeként tevékenykedett. Tanulmányait a Debreceni Egyetem matematika-fizika szakán végezte, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen MBA képesítést, azt követően a Miskolci Egyetemen pénzügyi PhD képesítést szerzett, majd ugyanitt habilitált. |
Igen, nagyságrendileg ilyen összegekről van szó.
Miben várják a kormány támogatását, és mi lenne a jegybank dolga ebben a kérdésben?
Mi alapvetően a kormánnyal szeretnénk együttműködni. A jegybank független intézmény, ezért nyilvánvalóan közvetetten vehet részt, ahogyan ezt a törvény számára lehetővé teszi. A jegybanktörvény kimondja, hogy az MNB elsődleges célja az árstabilitás, és ennek veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját. Ha megnézzük a felelősöket és a lehetőségeket, a társadalmi elvárásokat, akkor látható, hogy a bankszektornak véges a tehervállaló képessége: 4 éve az ágazat veszteségesen működik, több tagja folyamatosan tőkepótlásra szorul. Azért, hogy a bankszektor stabilan, kiszámíthatóan tudjon működni, a rárakott terheket most már nem lehet tovább fokozni. A válság kitörése óta olyan mértékű volt a költségmegtakarítás, a létszámleépítés, a fiókbezárás, hogy ezzel már a végletekig elment a szektor. Kivesszük a részünket a továbbiakban is az adósmentő programokból, de nem egyedül, az ügyfeleknek és az államnak is viselnie kell a terheket.
Most mennyi veszteséggel számolnak?
Százmilliárdokról beszélünk. Ez az összeg több mint a bankok valaha volt legnagyobb nyeresége. Ez egy brutálisan nagy veszteség, amit a bankszektor akkor tud kiheverni, ha a magyar gazdaság tényleg fejlődésnek indul.
Mi történt a kormány és a Bankszövetség között? Úgy tűnt augusztus végéig, hogy minden rendben van, majd egyszer csak jött az ultimátum.
Korábban is tárgyaltunk, ezután is tárgyalunk, minden rendben van.
Akkor mire vélik a novemberi 1-jei határidőt?
Úgy tűnik, hogy megkezdődött a felkészülés a jövő évi választásokra.
Ennyi?
Én más okot nem látok. A politikusokat a politikai szempontok vezérlik.
Azért a naptárában legalább bekarikázta pirossal ezt a dátumot?
Én, mint egykori falusi gyerek azt szoktam meg, hogy az almának a szükséges időt a napon biztosítani kell ahhoz, hogy leszedhető legyen. Mi úgy állunk hozzá, hogy pont annyi időt fogunk ezzel a munkával eltölteni, ami a lehető legjobb megoldás megtalálásához kell. Lehet, hogy hamarabb végzünk, lehet, hogy később. Az érést nem lehet siettetni, hiszen akkor kubai narancsot kéne szüretelnünk, amit senkinek sem kívánok.
Vannak-e forgatókönyvek arra az esetre, ha november 1-jéig nem érik meg az alma, és november 2-án a kormány letesz az asztalra egy „kubai narancsot”?
Bízom benne, hogy a természet rendjét ma már minden politikus elfogadja, volt idő, amikor ez nem így volt. Ez a fajta nonszenzitás remélem, hogy 2013-ra már elmúlt.
Egy lépés az eszkaláció felé. 
