Átalakulás előtt a régió bankszektora

Az üzleti modell átalakul, de a közép- és kelet-európai bankszektor továbbra is tartogat lehetőségeket - írja 2010-es banki tanulmányában az UniCredit.

Bár Közép- és Kelet-Európát súlyosan érintette a válság, a régió bankszektora még sok lehetőséget tartogat - ez az egyik fő tanulsága a legújabb közép- és kelet-európai banki tanulmánynak, melyet az UniCredit CEE Strategic Analysis készített el.

Közép- és hosszú távon mind a pénzügyi lefedettségbeli különbség, mind a gazdasági konvergencia szempontok érvényesek, és ezek biztosíthatják az alapot a régió bankszektorának felfutásához. Magát a banki üzletvitelt azonban, melyet a múltban nagymértékű külső finanszírozás jellemzett, át kell alakítani. Ezen belül a hangsúly egyre inkább a hosszú távon fenntartható növekedésre helyeződik át, de a kockázattudatosság és a hatékonyság továbbra is előtérben maradnak. A kockázatok enyhülése nem várható, és kormányzati oldalról is érkezhetnek kihívások.

Gazdasági konvergencia és pénzügyi lefedettségbeli különbségek

A közép- és kelet-európai régió 2010-re prognosztizált 3,6 százalékos átlagos növekedése után az UniCredit kutatói arra számítanak, hogy ez az adat 2011-ben a 3,8 százalékhoz közelít majd. Az arány ugyanakkor jelentős eltéréseket mutathat: Közép-Európa, Törökország és a FÁK-államok visszatérhetnek a rendes kerékvágásba, míg Délkelet-Európában még mindig nagy a lemaradás, és szerkezeti átalakításokra lehet szükség.

Gianni Franco Papa, az UniCredit CEE Division új vezetője szerint a válság nem érintette a régió konvergenciafolyamatából eredő hosszú távú potenciálját, és a tőkebeáramláson, növekvő versenyképességen, valamint az életszínvonal javulásán alapuló növekedési modell továbbra is releváns. Ugyanez igaz a banki szolgáltatásokkal való lefedettséggel kapcsolatban is. Például a GDP-hez viszonyított jelzálog-finanszírozási lefedettség 2010-ben 8 százalék körül várható. Ez az euróövezetben jellemző 40 százalékkal összehasonlítva azt jelzi, hogy a piaci potenciál létezik. A felzárkózási lehetőség a vállalati szektorban is egyértelmű: az itt nyújtott kölcsönök a GDP 26 százalékát teszik ki Közép- és Kelet-Európában, míg az eurózónában ugyanez az arány 52 százalék, és a vállalati ügyfeleknek kínált szolgáltatások is sokkal kevésbé kifinomultak és szerteágazók, mint ami az érettebb piacokon általános.

Közép- és hosszú távon mind a konvergencia, mind a pénzügyi lefedettségbeli eltérések szolgálnak alapul a közép- és kelet-európai banki üzlet felíveléséhez, amely továbbra is gyorsabban növekedhet, mint a fejlettebb piacok, bár - mivel a konvergencia folyamat hajtóereje kisebb befolyással bír a korábbinál - a növekedés mértéke vélhetően elmarad a válság előtti szintektől.

“A makroökonómiai modell egyensúlyba hozása a banki modell átalakítását is kikényszeríti - mondta Debora Revoltella, az UniCredit Bank Austria CEE Strategic Analysis vezetője, aki hozzátette: a válság előtt ugyanis a közép- és kelet-európai banki üzlet a hitelezés gyors növekedésére épített, melynek finanszírozása nagyrészt külső forrásból valósult meg.” A bőséges piaci likviditás, az alacsony országkockázati költségek mellett a helyi bankok a külföldi tőkebeáramlás segítségével tudták az alacsony hazai megtakarítási rátából adódó forráshiányt pótolni, hitelportfóliójukat refinanszírozni. Mind a lakossági, mind a devizahitelezési üzletág virágzott. Mára a magasabb finanszírozási költségek és az országkockázatok növekedése miatt nagyobb hangsúlyt kell fektetni a belföldi finanszírozásra. Ráadásul a hitelezési stratégiákat diverzifikálni, a hosszú távú gazdasági trendekkel összhangba kell hozni, ami - legalábbis a kilábalás jelenlegi szakaszában - kevesebb fogyasztási és több vállalati hitelt jelent, különösen az exportorientált, produktív szektorokban - fejtette ki Revoltella. Ilyen körülmények között a vállalati hitelezés lehet a régióbeli hosszú távú növekedés és versenyképesség motorja.

A gazdasági válság első jele a likviditás kiszáradása volt, melyet gyors egymásutánban a hitelportfóliók romlása és a hitelezés leállása követett. A gazdasági talpra állással összhangban 2010 második fele a problematikus követelések állapotának stabilizálódását hozta magával, megerősítve annak jeleit, hogy a nem teljesítő hitelek nagyságrendje 2010 vége és 2011 eleje táján érheti el tetőpontját. „A banki jövedelmezőség tekintetében 2010 ugyanolyan kihívásokkal teli év volt, mint 2009, mivel a kissé alacsonyabb céltartalék-képzési követelmények jótékony hatását az alacsonyabb jövedelemtermelő képesség ellensúlyozta - mondta Debora Revoltella, majd kifejtette: a kereslet teljes helyreállása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a hitelezési aktivitás és általában véve a banki üzlet felgyorsulhasson.” A közgazdász a bankok jövedelemtermelő-képességének erősödésére számít 2011-ben az egész régióban, azzal a megjegyzéssel, hogy a javulás mérsékelt lesz.

Kihívások előtt

A globális banki szolgáltatások piacán zajló változásokkal kéz a kézben járva, a válság utáni Közép- és Kelet-Európa keményebb banki környezete további változásokat indukálhat. Míg az utóbbi évtized során a régió aktív nemzetközi befektetői újra megerősítik elkötelezettségüket Közép- és Kelet-Európa iránt, az optimális pozicionáltság kialakítása összeolvadásokat vagy eszközcseréket eredményezhet. Az egyes részpiacok vagy régiók iránt érdeklődő új szereplők már jelzik érdeklődésüket.

„Ilyen körülmények között a régióban tevékenykedő nemzetközi szereplők között a siker meghatározó tényezőjét jelentő szilárd finanszírozási háttér és erős tőkehelyzet, a nemzetközi piacokhoz való jó hozzáférés és a kedvező pozicionálás jelenti majd a különbséget” - mondta az Gianni Franco Papa. Amint a csoport közgazdászai már tavaly megállapították, a kockázatéhség szintén olyan meghatározó tényező lesz, amely meghúzza a határt a nyertesek és a vesztesek között.

A régió banküzeme számára kihívást jelent a nemzeti és nemzetközi szabályozói környezet nyomása. Rövid távon a devizaüzletág szabályozására helyezett erőteljes hangsúly és a bankokra kivetett nagymértékű adók, középtávon pedig a Basel III bevezetése okoz aggodalmakat. Ahogy Revoltella fogalmazott: bár a szabályozói változtatások a válság fényében időszerűek, félő, hogy túlzott korlátozással sújthatja majd a határokon átnyúló banki szolgáltatási modellt, amely eddig Közép- és Kelet-Európa gazdasági és pénzügyi konvergenciájának alapjául szolgált.

Privátbankár