Pár héttel az események után, kissé higgadtabban végiggondolva, a háromszoros brókercsőd (vagy nevezzük, ahogy akarjuk, legyen a három csalás, egy kicsi és két óriás) egy olyan extrém helyzet, amelyre talán példát sem tudunk mondani, világválságok kivételével. Pénzügyi, gazdasági „békeidőben” három ilyen esemény véletlenül nem következhet be, komoly rendszerszintű hiba kellett ahhoz, hogy ez megtörténhessen.
Visszatartó erők
| Szerdán rémhír terjedt az Erstéről, pedig a banknak semmi baja nem volt>>> |
Az első ok, ami normál esetben kizárja a tömeges jelenséget, az, hogy súlyos bűncselekményről van szó, és aki belekezd, vagy akár belesodródik, annak egy idő után félnie kellene a következményektől. Vagyis meg kellene jelennie a visszatartó erőnek, mint minden bűncselekménynél. A jelek szerint ez nem működött, valamiért nem féltek az elkövetők a sokéves börtönbüntetéstől, hisz akkor azért egyszerre hárman nem merték volna ezt megjátszani. Mindezt erősíti is, hogy a Quaestor vezért egyelőre nem is vonja felelősségre senki.
A másik dolog, amiért nem futhat három ilyen csalás sokáig, hogy egy rendes ellenőrzésnél legalább egynek óhatatlanul ki kellett volna buknia, főleg ha kettő már időtlen idők óta megy. Ráadásul a három közül egyről (Quaestor) évek óta ordít, hogy pilótajáték, hisz bárki, aki kicsit utánaszámolt, látta, hogy a cégcsoport eredménye nem fedezi a kamat-, és tőkekifizetéseket, sőt érdekes módon, kötvénylejárat idején jött az újabb kibocsátás. És akkor nem is említettük az engedély nélküli kötvényeket, pedig 150 milliárd forint eltűnése egy rendszerben már kell, hogy mutatkozzon valahol.
Egy is sok
Ugyanakkor ilyen botrányból nem hogy három, de egy is sok, hisz a bizalom megrendülhet, ijedelem fut végig a lakosságon, és rohanni kezdenek a pénzükért. Először csak egy intézményben nem bíznak, utána már a másikban sem, ha romlik a helyzet, akkor már a ropogós készpénzt akarják szorongatni, és végül még attól is megijednek, más valutára váltják és elszaladnak vele az országból. Nem szükséges ecsetelni, mi történik akkor, ha ez tömegessé válik. Az adott ország bankrendszere, és így gazdasága összeroppan.
Rendezni kellene
Ezért roppant fontos lenne a helyzet megfelelő kezelése állami oldalról. Az első két ügyben, a Buda-Cash és a Hungária esetében megfelelőnek is tűnik a reakció, rögtön felügyeleti biztos vette át az irányítást, további pénzkihordás nem lehetséges, és a kártalanítás is hamar megindul. Ellenben a Quaestor ügyben teljes zűrzavar van, a cég vezére átadja helyét egy lumpen alaknak, majd gyorsan visszaveszi tőle. A cégcsoportot pedig kezdettől ellenőrzése alá kellett volna vonni az állami szerveknek, hogy onnan egy fillért ki ne hordhassanak, vagy el ne tüntethessenek további bizonyítékot. Ráadásul a kártérítés is az ötletelés szintén zajlik: a jegybank bejelenti, hogy a BEVA fizet, utána a BEVA tanácstalankodik, és közben pletykák futnak végig az érintettek között, hogy akkor most fizetnek, vagy sem?
A szituáció a legjobb gyúelegy bármilyen további pánik kirobbantására. Elég egy intézményt megemlíteni, és a nagy bizonytalanság miatt az ember könnyen elhiszi, hogy akár igaz is lehet. Hiába a komoly ellenérvek, a jelenleg látható zűrzavar is olyan hihetetlen, hogy mellette semmi nem tűnik már hihetetlennek.
Hogyan tároljuk a megújuló energiát? A jogi környezet mennyire felhasználóbarát? Haladunk-e a hálózatfejlesztéssel? Ezekre a kérdésekre is választ kaphat. 
