De mégis, mit adott nekünk a pénzügyi rezsicsökkentés?

A 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétel bevezetése, valamint a kormányzat más ráhatásai úgy tűnik, némileg meg tudták nyirbálni az ügyfelekre terhelt banki költségeket a KSH adatai szerint. A korábbi meredek emelkedés után februárban 8,7 százalékkal csökkent a statisztikákban szereplő „máshová nem sorolt pénzügyi szolgáltatások” lakossági árszínvonala. Amiben más tételek is lehetnek, de a döntő részét alighanem a banki költségek teszik ki.

Áprilisban is volt egy 3,3 százalékos esés, a többi hónapban pedig az idén csak szerény emelkedést vagy csökkenést mértek. Az idén májusig összességében 10,7 százalékkal csökkentek a pénzügyi szolgáltatások árai, jórészt valószínűleg a „pénzügyi rezsicsökkentésnek” is nevezett kormányzati intézkedések, esetleg jegybanki felügyeleti intelmek miatt.

Ezzel együtt azonban a korábbi emelkedéseknek köszönhetően – melyek főleg a tranzakciós illeték bevezetésével estek egybe – még mindig 60 százalékkal vannak magasabban a pénzügyi szolgáltatások árai, mint 2009 végén. Eközben a fogyasztói árak átlagos emelkedése, azaz az infláció csak 15 százalék körül volt e nem egészen négy és fél év alatt. Ha a készpénzfelvétel egy bizonyos határig ingyenes is, maradt éppen elég költséges tétel. (Számlavezetés, kártyadíjak, átutalás stb. stb.)

A pénzügyi szolgáltatások súlya ebben az időszakban 0,55 százalékról 1,68 százalékra nőtt a lakossági kiadásokon belül, jelentős részben nyilván az áremelkedések miatt. Vagyis korábban átlagosan minden 1000 forintunkból 5-6 forintot költöttünk a pénzügyi szektorra, most 17 forintot. (Az élelmiszerek súlya például 18, a lakhatással kapcsolatos kiadásoké és a közlekedésé 15-15 százalék.)

Érdemes tudni, hogy a bankok bevételeinek csak egy részét teszik ki a különböző költségek, jutalékok, díjak, ennél is fontosabb lehet a kamatbevételekből, kamatmarzsból származó bevétel. Valószínűleg alacsonyabb betéti kamatokon és magasabb hitelkamatokon keresztül is próbálják a pénzintézetek az unortodoxnak nevezett kormányzati intézkedésekből származó kiadásaikat kompenzálni, akár a lakossági üzletágban, akár másutt. (Nemrég például a CIB Bank emelt hitelkamatot, ami a bankokkal kapcsolatos jelenlegi viták miatt feltűnést keltett.)

Csend, rend, figyelem... (fotó: Fortepan, 1905-ből)

Ez nem meglepő, elvégre közhangulat és politika ide vagy oda, a cégvezetés kötelessége a társaságot nyereségesen működtetni, mint minden kapitalista vállalat menedzsmentjéé. Amíg újra be nem vezetik a szocializmusban és más diktatúrákban szokásos hatósági árrendszert, addig a pénzintézetek minden törvényes eszközt megragadnak majd, hogy ne legyenek veszteségesek, és valahogy kigazdálkodják, behozzák a veszteségeket.

Ha már kamatot mondtunk, mondjunk reálkamatot is: végül is nem az a lényeg, hogy névlegesen mekkora kamatot kapunk, hanem hogy megőrzi-e az értékét a pénzünk az infláció mellett is. Erről, a reálkamat-kilátásokról, az inflációkövetésről érdemes elolvasni a közelmúltban írt cikkünket.