A K&H által végzett reputációs felmérés szerint a gazdasági helyzetet 86 százalékban rossznak tartották a magyar polgárok, ugyanakkor 2013-ban még 92 százalékuk gondolkodott így. A nagyon rossz minősítés ugyanakkor egy év alatt 44 százalékról 31 százalékra csökkent.
A bankokkal szembeni elvárások terén a K&H felmérése szerint alapvető változások figyelhetőek meg. Előtérbe kerültek az ügyfélkiszolgálás színvonalával kapcsolatos elvárások: az egy évvel ezelőtti 41 százalék helyett a megkérdezettek 54 százaléka vélekedett úgy, hogy ez a pénzügyi szektor legkomolyabb kihívásai között szerepel. Ezzel szemben ugyanakkor a 2013-as felméréshez képest a felelős hitelezéssel kapcsolatos elvárások említése 57 százalékról 53 százalékra mérséklődött.
Nehéz a forráshozjutás a kicsiknek
Németh Dávid, a K&H vezető közgazdásza a Világbank felmérésének adatait idézve arról beszélt, hogy a cégek közül elsősorban a kisvállalkozások panaszkodnak a leginkább a finanszírozáshoz való hozzáférés akadályairól – a kis cégek közel 18, a középvállalatok 13 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ez a legfőbb akadály. A kiscégek 35, a közepes cégek 51 százaléka rendelkezik hitelkerettel, míg a nagyvállalatok esetében 61 százalék ezen cégek aránya. Ugyanakkor a világbanki felmérés szerint a kis cégek alig több, mint 10 százaléka tudott igénybe venni legalább 50 százalékos banki finanszírozást a beruházásaihoz, míg a nagyvállalatok között ezen cégek aránya 22 százalékos.
Kell a bankszektor
A felmérések szerint a pénzintézetekbe történő beruházások sokkal jelentősebb összgazdasági hozzáadott-értéket és komolyabb foglalkoztatási lehetőséget biztosítanak: a multiplikátor hatás akár 4-5-szörös is lehet – mondta Németh Dávid. Ehhez kapcsolódva Hendrik Scheerlinck, a K&H Csoport vezérigazgatója arról beszélt, hogy hazánkban a pénzügyi és biztosítási szektor közvetlen részesedése a GDP-ből 4,9 százalékos, amely magasabb mint a mezőgazdaság (4,8%), illetve az építőipar (4,1%) támogató hatása – noha ez a két szektor volt az idei növekedés hajtóereje. Bár a foglalkoztatás terén a hazai bankrendszer zsugorodott – a bankokban 4100, a takarékoknál 1900 fővel csökkent az alkalmazotti létszám 2008-hoz képest -, miközben a válság csúcsa óta 300 ezer új munkahely létesült (nem beleszámítva a közmunkát és a külföldi munkavállalást). Ugyanakkor a foglalkoztatottakat az állami szektor, illetve az adminisztratív területek szívták fel. Ugyanakkor a pénzügyi területen foglalkoztatottak jóval komolyabb arányban képzett, diplomás embereket foglalkoztatnak.
Scheerlinck az EBRD adatait idézte, amely szerint a külföldi bankok piacra lépése enyhíti a helyi vállalkozások finanszírozási nehézségeit és javítja a reálgazdaság növekedését. Az adatok egyértelműen megmutatják, hogy a régiós beruházások döntő részét a külföldi magántőke beáramlása finanszírozta. A válság kezdete óta a magyarországi vállalatok betétállománya 26 százalékkal növekedett, miközben a hitelállomány 23 százalékkal épült le. Ez alapján az adatsor alapján a tyúk vagy a tojás kérdése is megoldható: bizonyítva láthatjuk, hogy a cégek továbbra sem mernek beruházni – a hitelállomány 2014-ben sem igazán nőtt szektorszinten – bár Scheerlinck szerint a K&H azért az év első 9 hónapjában 10 százalékkal tudta növelni vállalati kihelyezéseit. Bába Ágnes, a K&H vezérigazgató-helyettese mindehhez azt tette hozzá, hogy ma már a kkv-k is egyre többször vesznek befektetési jegyet, miközben tudható, hogy a befektetési alapok hozamelőnye hosszú távon érvényesülhet.
Biztos, hogy a hazai a jó?
Azzal kapcsolatban, hogy a bankrendszer tulajdonosai körében felgyorsult az átalakulás és erősödik az állami tulajdonrész, Scheerlinck arra emlékeztetett, hogy Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában a GDP-növekedés már jelentősen meghaladja a 2007-es bázis szintjét, miközben az e tekintetben vezető lengyel piacon a külföldi bankok aránya 65 százalékos (de a másik két említett országban is többségben vannak a külföldi tulajdonú hitelintézetek). Eközben Szlovéniában 5 százalékos GDP-visszaesést okozott az, hogy a bankrendszere 75 százalékban hazai kézben volt, s így bankkonszolidációra lehet számítani – emlékeztetett a K&H vezérigazgatója. Scheerlinck szerint 2009 előtt a hazai bankszektor is pozitívan járult hozzá a GDP-növekedéséhez – a válság mélységét az első években még csökkentette ez a hatás. A szakember az MNB azon kimutatását idézte, amely szerint egy „semleges” bankszektorral 2009-ig a GDP-bővülés közel 1 százalékkal alacsonyabb lett volna, míg a válság után most a bankrendszer nagyjából ugyanilyen mértékben fogja vissza a GDP-bővülését.
Az elmúlt évben a hitelínséges időkben is a vállalatok finanszírozási forrásainak több mint a harmadát a bankszektor biztosította. A bankok akarnak hitelezni, ráadásul minden mutató azt jelzi, hogy hitelezés kell szükséges a fenntartható növekedéshez, ráadásul a hitelállomány változása és a foglalkoztatás is szoros korrelációt mutat.
Megtérülés nélkül nehéz lesz
A hitelezéshez ugyanakkor hitelezni képes bankszektor kell. A bankrendszer speciális helyzete okán nemzetközi standard, hogy a bankszekor tagjainak 10 százalék körüli szinten álló tőkeköltségét meghaladó eredményre van szüksége. A bankok tőkehelyzetét már csak azért is erősíteni kell, mert 1 milliárd forintos tőkenövekmény 12 milliárd forintnyi új hitel kihelyezést tenne lehetővé – mondta Hendrik Scheerlinck. A bankrendszer tagjai ugyanakkor az elmúlt években a szektor veszteségeinek finanszírozására és a rendkívüli kormányintézkedések hatásainak kivédésére juttattak tőkét a magyar leánybankoknak. Ennek révén ugyanakkor fennmaradt a szektor stabilitása, azaz a bankok tudnának hitelezni.
Ennek ellenére kevés olyan hitelintézet van, akinek sikerül előrelépnie, a K&H ilyen. Ennek köszönhetően a bank hitel/betét mutatója 57 százalékról 63 százalékra romlott, ugyanakkor a magas betéti fedezettség azt jelenti, hogy a K&H a jövőben is tud majd saját betétesi állományára támaszkodva fejlődni, ami a legolcsóbb, legbiztonságosabb növekedési lehetőség. Épp ezért a K&H bizonyosan ott lesz a konszolidáció után megmaradó nagybankok között. Németh Dávid mindehhez azt tette hozzá, hogy a külföldi bankok likviditáskivonását lehet ugyan bírálni, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy ugyanez a lépés nagymértékben csökkentette hazánk külső eladósottságát.
Szerinte őt is megilleti, hogy ne tekintsék bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. 
