Szigorodó szabályok: a pénzintézeteknél egyre több megy kockázatkezelésre
|
| Gaidosch Tamás |
A Deloitte kutatásának célja az volt, hogy globálisan felmérje a pénzintézetek kockázatkezelési gyakorlatát, a tervezett fejlesztéseket, illetve a területen továbbra is fennálló kihívásokat a bank- és biztosítási szektorban tevékenykedő kockázatkezelési vezetők megkérdezésével - mondta Gaidosch Tamás, a Deloitte Vállalati kockázati tanácsadás üzletágának vezetője. A területért felelős menedzserek háromnegyede saját pénzintézetét kiemelkedően vagy nagyon hatékonynak ítélte a kockázatkezelésben, ami a 2010-es felmérés 66 százalékos arányához képest egyértelmű növekedést jelent.
Fontos kiemelni, hogy az elmúlt években tovább terjedt a teljes intézményre kiterjedő vállalati kockázatkezelés. Manapság a pénzintézetek 62 százaléka rendelkezik ERM stratégiával, míg további 21 százalékuknál épp most alakítják ki ezt a programot.
Egyre komolyabb erőforrások kockázatkezelésre
A felmérésben résztvevő pénzintézetek nagyjából kétharmada (65%) fokozta a kockázatkezelésre és a jogszabályi megfelelésre szánt forrásokat 2002 óta.
A felmérés arra is rámutatott, hogy a pénzintézetek többsége (58%) a következő három év során növelni szeretné a kockázatkezelésre szánt kiadásokat: egy részük éves szinten minimum 25 százalékos növekedést tervez. Ez pedig nem kevés, hiszen a nagy pénzintézetek 39 százaléka jelenleg is több mint 250, teljes munkaidőben foglalkoztatott szakembert alkalmaz a kockázatkezelés terén.
A megnövekedett költségek mellett a kockázatkezelés kérdése teret nyert a pénzintézetek felsővezetői szintjein is. A felmérés szerint a vállalati igazgatótanácsok 94 százaléka jelenleg több időt szentel a kockázatkezelésnek, mint öt évvel ezelőtt, és a kockázatkezelésért felelős vezetők 80 százaléka közvetlenül az igazgatóságnak, vagy a vezérigazgatónak tesz jelentést.
Továbbra is kihívást jelentenek a szigorodó szabályozások
A szigorodó szabályozások jelentősen befolyásolják az üzleti stratégiát és a pénzügyi helyzetet: a cégek közel fele számolt be arról, hogy módosítaniuk kellett a termékeken és/vagy üzleti tevékenységükön, ami a két évvel ezelőtti eredményekhez képest jelentős növekedésnek számít - tette hozzá Gaidosch Tamás.
A pénzügyi válság ugyanakkor mélyreható változásokat hozott a pénzintézetek kockázatkezelési gyakorlatában, hiszen a szigorúbb szabályozói előírások nagyobb figyelmet, valamint fokozott általános kockázatkezelési, illetve jogszabályi megfelelőségre való törekvést követelnek a vezetéstől. Ez nem jelenti azt, hogy a kockázatkezelés pusztán szabályozói teher. A pénzintézet felépítésének, filozófiájának és kultúrájának szerves részévé kell válnia, amelynek segítségével kezelhetők a pénzügyi kockázatok.
A jelentés szerint emellett a működési kockázat - ami a Basel II tőkekövetelmény szabályozásnak is alapeleme - továbbra is kihívást jelent a pénzintézeteknek. Ennek legfőbb oka a működési kockázat mérésének nehézsége, illetve a működési folyamatok összetettsége. A pénzintézetek alig fele ítélte magát kiemelkedően, vagy nagyon hatékonynak ezen a téren, ráadásul az olyan eseteket, mint a vezetői rendszer összeomlása és a kibertámadások, jelentősen alulértékelik a cég hírneve szempontjából.
Szintén érzékeny területnek bizonyult a kockázatok monitorozására és kezelésére szolgáló technológiai felkészültség, a jelentés szerint ezen a téren komoly fejlődésre van szükség. A pénzintézetek kevesebb mint 25 százaléka ítéli úgy, hogy technológiai rendszerük kiemelkedően vagy nagyon hatékony, míg 40 százalékuk hiányosnak tartja a kockázatokra vonatkozó adatok kezelésének képességét.
A felmérés rámutatott, hogy a pénzintézetek egyre magabiztosabbak a kockázatkezelési képességeiket tekintve, ugyanakkor a hiányosságaikkal is tisztában vannak. Mivel egyéb szabályozói előírások bevezetése is várható, a pénzintézeteknek a jövőbeli kihívásokra is készen kell állniuk, miközben máris javítják kockázatirányítási és elemzési képességeiket. A kockázatkezelési praktikák lényeges elemévé vált például a stresszteszt, amely a felmérésben résztvevő menedzserek szerint alkalmas a kockázatok korai felmérésére, illetve segít a kockázati tolerancia meghatározásában is.
