Az előzmények
2005 szeptemberében a Mol tizenkét olyan szénhidrogénmezőre vonatkozóan kérte a bányászati jogainak meghosszabbítását, amelyek tekintetében kitermelési engedélyt adtak ki, és amelyeken még nem kezdték meg a kitermelést. Egy 2005 decemberében aláírt megállapodásban a Mol és a Magyar Állam öt évvel meghosszabbította az e tizenkét mezőn történő kitermelés megkezdésének határidejét, a meghosszabbítási járadékot pedig – amely járadék összegének a bányászati törvény értelmében magasabbnak kellett lennie az alapjáradék összegénél – az említett ötéves időszak minden éve tekintetében 12,24% és 12,6% közötti mértékekben határozták meg.
Ezenkívül a felek tizenöt évre megállapodtak abban, hogy e járadékot kell alkalmazni a Mol minden, kitermelési engedély hatálya alatt már termelésbe állított mezőjére, vagyis 44 szénhidrogénmezőre és 93 földgázmezőre, ami e mezők tekintetében megnövelt bányajáradékot eredményez. A megállapodás továbbá 20 milliárd forint (közel 68 millió euró) egyszeri térítés fizetéséről rendelkezett.
2007-ben módosították a bányászati törvényt, és a bányajáradék mértékét 2008. január 8-i hatállyal főszabály szerint 30%-ra emelték. Ez az emelés azonban nem érintette a Mol mezőit, amelyekre továbbra is a 2005. évi megállapodásban meghatározott mértékek vonatkoztak.
2010-ben jött az ítélet
2010. júniusában a Bizottság határozatot fogadott el , amelyben megállapította, hogy a bányajáradék Mollal szembeni, a 2005. évi megállapodásban történő rögzítésének és a Mol versenytársaira irányadó bányajáradék emelésének a társítása a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.
Következésképpen a Bizottság felszólította Magyarországot, hogy téríttesse vissza a Mollal e támogatást, amelynek összege 2008-ban 28 444,7 millió forint, 2009 ben pedig 1 942,1 millió forint volt. A Mol a Bizottság határozatát megsemmisítés iránti keresettel támadta meg a Törvényszék előtt.
Mégsem kell fizetni
A Törvényszék az ítéletében megállapította: a 2005. évi megállapodás nem részesítette előnyben a Molt a versenytársaihoz képest. A Bizottság nem vizsgálta a 2005. évi megállapodás néhány releváns vonatkozását és bizonyos más megállapodásokat, amelyek a döntés szempontjából fontosak lettek volna.
A törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által lefolytatott elemzés nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy a 2005. évi megállapodás gazdasági előnyöket biztosított volna a Mol-nak a versenytársai hátrányára, következésképpen pedig megsemmisíti a Bizottság határozatát.
Nem teketóriázunk az automata előtt. 
350 vagy 400? Forintpálya az olajválság, a kamat és az euróálom között – Interjú
