Világuralomra tör
A világ két messze legnépesebb országa Kína és India 1,4 illetve 1,3 milliárd lakossal. Mint legnagyobb lehetséges piacok, természetes, hogy sok vállalkozásnak vonzóak. A teljes emberiség ötödét már elérő Facebook számára különösen vonzó, hogy amit lehet, még elérjen a maradékból. Kínának megvannak a saját közösségi média oldalai, oda nem tud betörni a Facebook, már csak az állami akadályozás miatt sem.
Marad hát India, amelyik ahhoz még szegény, hogy tömegesen előfizessenek az internetre, ahhoz viszont már nem, hogy egy internetezésre alkalmas mobiltelefonja legyen a lakosság minél nagyobb hányadának. Mi tehát a megoldás? Lepaktálni egy mobilszolgáltatóval, kifizetni neki a számlát, persze óriási diszkonttal, miután egyszerre több százmillió új ügyfél érkezik.
Balhé lett
A felhasználóknak ott az ingyen net, annyi megszorítással, hogy azt a Facebook uralja, minden úgy van rajta, ahogy Zuckerberg birodalma óhajtja. Az egyénnek ez persze nem nagy ár az ingyen internetért, viszont más internetes vállalkozásnak igen. Ez sérti az internet semlegességének elvét, vagyis azt, hogy minden tartalomszolgáltató, minden weblap azonos eséllyel juthasson el a felhasználókhoz.
A dologból botrány is lett, az indiai kormány egyelőre le is állította az akciót, amely a Free Basics nevet viseli, és nem csak Indiában, hanem még 35 országban próbálkozik vele a Facebook. A többi jóval kisebb piac, de India mégiscsak az emberiség közel ötöde, ott nagy a tét. Az 1,3 milliárdos lakosságból 250 millió embernek van jelenleg internet hozzáférése, így a bővülési lehetőség még szinte korlátlan.
Tiltakoznak
A Reuters beszámol egy levélről, melyet 9 indiai start-up vállalkozás írt, az Alibaba által is támogatva az indai telekommunikációs felügyeletnek (Telecom Regulatory Authority in India, TRAI), és azt kérik, hogy ne engedélyezze az ilyen kivételezést, legyen árverseny a szolgáltatók között, és csak teljes értékű internet szolgáltatást lehessen nyújtani.
Véleményük szerint ezzel digitálisan kettéosztják a társadalmat és indokolatlan előnyökhöz jutnak az ilyen megoldást finanszírozó cégek, annak nevében, hogy ők el akarják juttatni az internetet a szegényekhez. De nem az internetet juttatják el, csak annak egy szeletét, lényegében saját magukat.
Sánta érv
Maga Zuckerberg is megszólalt, a következő érveket sorolva: a tapasztalatok szerint, ha 10 ember csatlakozik az internethez, közülük átlagosan egy kiemelkedik a szegénységből. Ebből levezeti, hogy ha a még be nem hálózott 1 milliárd indiai hozzájut a szolgáltatáshoz, máris 100 millió polgár hagyja el a társadalom alsó régióit.
Ez az érvelés persze könnyen támadható, hisz ha ez ilyen egyszerű lenne, maga az indiai kormány is biztosíthatná az általános és majdnem ingyenes internetet, teljes hozzáféréssel, és ennek költsége bőven visszajönne a 100 millió új adófizető polgárral.
Nem csak Indiában okozott felzúdulást a szolgáltatás. Zambiában is elakadt a dolog az internet semlegességének megsértésére hivatkozva, és Egyiptomban is felfüggesztették a hatóságok a szolgáltatást.
A vállalatok 57 százaléka számolt be jelentősebb digitális fejlesztésről, ami a kutatás történetének legmagasabb értéke. 
