Az ezredfordulós tech-lufi
1999 utolsó napjaiban megint tombolt a bika. Egy kicsit ugyan sánta volt, miután hasonlóan a világban zajló technológiai őrülethez, nálunk is az ebbe a szektorba sorolt cégeket szaggatták, élen a Telekommal, ami 2500 forint fölött is forgott. Sokan hitték el azt a paradoxont, hogy egy egyszerű telekom cég az égig nőhet, ők ráfáztak, pénzüket sosem látták vissza. Voltak mellette más hasonló cégek, mint pl. az Antenna Hungária, ezek ára is az égig szaladt, majd a Nasdaq 2000. márciusi tetőzése után összeomlottak.
A hagyományos szektorokban az OTP volt az, amelyiknek ekkor indult páratlan karrierje. Ekkor lépte át a mai áron ezer forintos szintet (százról indult), hogy aztán 7 év alatt megtízszerezze magát. Még a mai 5000 forintos áron is elmondhatjuk, hogy a papír húsz év alatt az 50-szeresére emelkedett, ha valami, ez a tőzsde máig elvitathatatlan sikertörténete volt.
A tőzsdeterem bezár
A tőzsdéken fújt óriási lufi 2000-ben kipukkadt, 3 év esés következett. Ezt a BÉT igencsak megszenvedte: nemcsak az árak estek, hanem a forgalom is összezsugorodott, sok kis brókercég meg is szűnt, vagy nagyobbakba olvadt bele. Ráadásul 2000-ben a Vörösmarty téri tőzsde maga is bezárt, nem volt többé parkett, sem látogatótér. Mai kifejezéssel a tőzsde a felhőbe költözött, mindenki nézhette, követhette az interneten, ahogy ma is.
A páratlan tőzsdetermi hangulat még sokaknak hiányzott, ezért a brókercégek kialakítottak egy-egy kisebb termet, ahol a befektetők összegyűlhettek, egész nap izgulhattak, drukkolhattak, anekdotázhattak, és persze hevesen kereskedtek. Hosszabb távon azonban nem érte meg a cégeknek fenntartani ezeket a kis befektetői klubokat, a forgalom java nem ezekből származott, így fokozatosan bezárták őket. A felhő kiteljesedett.
Az utolsó nagy fénykor
A medvepiac mindössze 3 év alatt lezajlott, 2003-ban indult a világban az újabb hegymenet, melyet kis lemaradással a BÉT is követett. Először a Mol indult neki 5000 forintról, és gyorsan 3-szorozott. Ennek konkrét indoka volt: 2002-ig a Molnak kellett dotálnia a lakossági gázárat, így nem volt érdemi profitja. Utána viszont megválhatott a gázüzletágtól, és egy pénzgyárrá alakult, pláne, hogy akkor indult meg az olajár emelkedése.
2005-ben begyorsult a rakéta: a korábbi 10 ezer pontos csúcsot átlépő BUX hamar duplázott, a 2007-es tetőzésben 30 ezerig is eljutott. Igaz, hogy ebben szerepet játszott az ÖMV őrült felvásárlási harca a Molért, amikor a hazai olajpapír ára 30 ezer forintig emelkedett, és ott a Mol „barátai” napok alatt megkapták a fél céget, de hát az újabb őrület a világban is így nézett ki.
A BUX tehát háromszorozott, az OTP és a Mol sokszorozott, akárhogy is nézzük, ez volt a tőzsde második, és eddig sajnos utolsó, nagy fénykora. A mai struktúra, miszerint van 3-4 nagy papír és sok kisebb, már kialakult, viszont a kisebb papírok közül még sokban nagyon aktív kereskedés volt. A legnépszerűbbek a Fotex, a Rába, az Egis és a Graphisoft voltak. Időközben a 90-es évek papírjai közül már sok eltűnt a börzéről: egy részüket felvásárolták és kivezették, más részük csődbe ment.
Sötét felhők
2007-ben akkora lett azonban a lufi, hogy megint a fél ország tőzsdézett. Az OTP volt a kedvenc. Amikor 11 ezer forintos tetőzése után lassan csorogni kezdett, boldogan megvették sokan, örülve az alacsonynak gondolt árnak. Ez így ment egy éven át, az árfolyam ereszkedett, fokozatosan lecsorgott 6 ezer forintig, és rengetegen beleragadtak. Sok kisebb papírban ugyanilyen folyamat zajlott. Akkor viszont még a közönség a magyar papírokat vette jórészt, még nem fordultak a világ nagy tőzsdéi felé, és még a devizapiacok divatja sem indult meg.
A sötét felhők viszont már gyülekeztek, Amerikában kipukkadt az ingatlanpiaci lufi, és kezdett kiderülni, hogy az ebből adódó bukót szépen rámérték a bankokra és a befektetőkre, de azt még senki nem sejtette, hogy az 1929-32-es válság óta a legnagyobb gazdasági válság és piaci összeomlás közeleg, amely szinte mindent és mindenkit maga alá temet.
Kijev dönthet, mire költi. 
