Mi a nagy?
A minap azt vizsgálgattuk, hogy egyes cégek mérete, piaci kapitalizációja milyen aránytalanul nagyra nőtt ahhoz képest, hogy milyen eredményt tudnak termelni. A 3-500 milliárd dollárt érő Facebook, Google és társai túl nagynak tűnnek, egyedül a közel 600 milliárdos Apple nem tűnt soknak, persze lehet, hogy a cég már túl van a zeniten.
Ezek után hirtelen bejelenti Szaúd-Arábia, hogy eladnak egy kisebb-nagyobb darabot az általa birtokolt olajcégből, amely lényegében az ország teljes kőolaj kitermelését és feldolgozását ellenőrzi, ráadásul még jópár országban is működik. A cég, ha úgy tekinthetnénk, hogy piaci értékén működik, a 10-szeresét is érhetné az említetteknek.
Nehezen értékelhető
Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. A cég jelenleg teljesen állami tulajdonban van, és saját példánkból is tudjuk, hogy még demokratikusan választott kormány esetében is kiszámíthatatlan tulajdonostárs az állam. Szaúd-Arábia pedig egy abszolút monarchia, mindent a király dönt el, mikor milyen kedve van. Így, ha el is adnak egy részt a cégből, a részvényeseknek gyakorlatilag a király lesz a legnagyobb tulajdonostársuk a cégben, aki ráadásul a cég működési körülményeit is egyedül határozza meg, miután a tevékenység nagy része Szaúd-Arábiában zajlik.
Innentől kezdve viszont a cég roppant nehezen értékelhető. Ha ezt a kockázatot belevesszük, csak töredékét éri az Apple-nek, ha piaci alapon vizsgálnánk, még a jelenlegi nyomott olajár mellett is a többszörösét éri. Hol hát az igazság? Hogy lehet egy ilyen papírt árazni?
Épp most?
Eleve a piaci szereplőkben felmerül a kérdés, hogy miért akkor akarnak eladni egy olajcégből, amikor az olajár a béka hátsaja alatt tartózkodik. A válasz nagyon is logikus: a fő tulajdonos kényszerhelyzetben van, pont az alacsony olajár miatt költségvetése felborult, devizatartalékai fogynak, pénzhez kell jutnia, mégpedig nem kevéshez. A privatizáció mindig jó lehetőség ilyen esetben.
A cég közleményében mindenesetre az áll, hogy a cég részvényeinek egy részét, vagy a cég egyes részeit, pl. finomítóit egy külön cégbe helyezve adnák el. Az árazás egy komoly tárgyalási folyamat lenne, hisz a leendő részvényeseknek nyilván bizonyos garanciák kellenek a jövőbeni működésre és szabályozási környezetre ahhoz, hogy komolyabb árat fizessenek. Ezt a kibocsátónak, vagy a kibocsátást szervező konzorciumnak kell végigvinni, és Szaúd-Arábiának is érdeke, hogy megfelelő bizalom alakuljon ki, hisz akkor sokkal többet kérhet a portékáért.
A cég egyelőre nem átlátható, ami eddig nem is volt baj, hisz egy kézben volt. Most viszont tájékoztatást kéne adni az olajtartalékokról, termelési kapacitásról, olyan dolgokról, melyet az olajkitermelő országok szeretnek titokban tartani, de hát valamit valamiért.
Együttműködnek a gigacégek. 
