A cég már tavaly tervezte a tőzsdére menetelt, de akkor letett róla. Elég jól felmérték, hogy éppen visszaesett a légitársaságok részvényei iránti kereslet. Ennek különösebb fundamentális oka nem volt, az történt, hogy a diszkont légitársaságok részvényeiben korábban volt egy túlzott felívelés (kisebb lufi), majd ez épp leeresztett. Nem a legmegfelelőbb időpont a tőzsdére lépésre.
Azóta viszont belépett egy nagyon fontos fundamentális elem: a felére esett az olajár. Ez a légitársaságoknál lényeges kiadáscsökkentést eredményez, ami nagy segítség a nyereséges működéshez, ezért most a befektetők is sokkal inkább érdeklődnek.
Ráérzett
Maga a légitársaság több, mint 10 éves múltra tekint vissza. Az EU csatlakozáskor indította meg járatait, abból kiindulva, hogy a hirtelen szabaddá vált piacon az újonnan csatlakozó „keleti blokk” egy óriási piac, melyet nem fog egyből lefedni az Európában már üzemelő két óriás, az Easyjet és a Ryanair. A Wizz Air jól is számított: rögtön letarolta főleg a lengyel és a magyar piacot, és a később belépni próbáló nagyok sosem tudtak igazán sikeressé válni. Tulajdonképpen nem igazán látható, hogy miért. Talán azért, mert a Wizz jobban átlátta, hogy lehet az árérzékenyebb régió lakosságát jobban bevonni a repülésbe.
A konkurensek próbálkoztak azzal a taktikával, hogy túl olcsón kínálják a jegyeket. Egy kisebb, a Wizz-el egyidőben induló, pozsonyi bázissal üzemelő légitársaság, a SkyEurope bele is bukott ebbe. A Ryanair is előrukkolt 5 forintos jegyekkel, ez remek lehetőség is volt az ingyen utazásra, de ilyet tartósan egy légitársaság sem bír el. A Wizz pedig elég erős lett ahhoz, hogy ilyen párhetes időszakokat átvészeljen. A Ryan és az Easy vissza is vonultak: viszonylag kevés járatot üzemeltetnek, sok helyen egyszerűen nincs is konkurencia a Wizz számára.
Kvázi Malév
A cég abszolút fénykora a Malév csődje idején jött el. A Malév utasai közül az árérzékenyebbek nagyobb részét magához tudta csábítani a Wizz, ráadásul az államközi megállapodáson alapuló, korábban Malév által repült vonalak jó részét is megszerezte. Ehhez a „keleti nyitáshoz”nyilván a kormány közbenjárása kellett, így a cég egy kicsit át is vette a Malév helyét, amolyan kvázi nemzeti légitársaságként üzemel. De ez csak a torta egy szelete, a cég egész Közép-Kelet Európában piacvezető. A fő ok az lehet, hogy remekül ráéreznek arra, hogy lehet egyszerre a keveset fizető és a sokat fizető utasokat is elszállítani.
Ez elsőre furán hangzik, de nem olyan nehéz megoldani. Ismerni kell az utasok lélektanát, és ennek megfelelő árazást és időzítést alkalmazni. Az utasok egyik része egy adott időpontban szeretne utazni, és attól fél, hogy ahogy az idő telik, a jegy úgyis drágább lesz. Általában a cég meg is hagyja ebben a hitben az utasokat azzal, hogy lassan emelgeti az árat. Így aztán ezek a stabil, kevéssé árérzékeny utasok meg is veszik időben a jegyet. Amikor már közeledik az időpont, de nem telt még meg a repülő, leengedi az árat. Ekkor jönnek, ahogy az angol mondja, a „bargain hunter”-ek, alkalmi vételre vadászók, akik időben rugalmasabbak, mindegy mikor utaznak, csak olcsó legyen. Persze ez sem minden esetben van így: az algoritmus néha módosul, nehogy túlzottan kiismerjék azt a „légi spekulánsok”.
Jó kilátások
A rendszer tehát jól működik, a cégnek jól is megy. Ezek után az a kérdés, érdemes-e magát a részvényt megvenni? A légitársaságok részvényei általában nem annyira mozgékonyak, mint más iparágban. Míg egy Facebook, GoPro vagy Alibaba jellegű cégnél felmerül a korlátlan növekedés lehetősége (azaz elvileg lehet belőlük Microsoft vagy Apple), addig egy légitársaságnál jóval limitáltabb a mozgástér. Árfolyam-sokszorozást tehát ne várjunk.
Viszont miután a hangulat jó, az időzítés megfelelő, a cég jól prosperál, érdemes lehet venni a papírból. Mostanában ritkán omlanak össze a kibocsátáskor a papírok, utoljára a Facebook-kal történt ez 3 éve (ráadásul azóta már óriási siker lett belőle). Ha mégis tartunk ilyesmitől, vagy nagy lenne a túljegyzés, akkor érdemes megvárni a tőzsdei jelenlétet, és ott vásárolni, stopot húzva a kibocsátási árnál. A Virgin America-nál bejött, itt is jó esély van rá.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
