Barlai Róbert, az OTP Bank regionális treasury igazgatója

Ez a folyamatos, immár hosszú hetek óta tartó gyengülés több szempontból is szokatlan. Egyrészt nem fundamentális okai vannak, másrészt pedig a magyar deviza az elmúlt években nagyon stabil pályán mozgott a fő devizákhoz képest. Az erős fundamentumoknak és a feltörekvő piacokon tapasztalható nagyon alacsony kamatszinteknek köszönhetően olyan egyensúly alakult ki, amely nem engedte visszaerősödni a forintot a sok évvel ezelőtti 300 alatti szintekre, de a gyengülésre sem volt ok. Ennek az időszaknak azonban minden bizonnyal vége szakadt.

Már májusban elkezdődött a gyengülés

A feltörekvő devizák közt a forint gyengülése már májusban megindult a várakozásoknak megfelelően – május 22-én kétéves mélypontjára került a kurzus az euróval szemben. A dollár árfolyama a kamatemelési várakozások következtében megerősödött. A Fed márciusban emelte az irányadó kamatot 1,50 százalékról 1,75-re, s bár legutóbbi, májusi ülésén változatlanul hagyta a rátát, a lassú kamatemelési ciklus a feltörekvő piacok kamatszintjére is hatással van, a jegybankok nyomás alá kerültek: a piac emelést várna, ami az árfolyam gyengülésében mutatkozik meg.

A forint árfolyamának alakulása Friss árfolyamok >>>>

Ha ez még nem lett volna elég, a török és argentin gazdaság problémái felerősítették a félelmet a piacokon, így a kockázatkerülő befektetők aktivizálódtak. Ezt tetézte az olasz pánik. A frissen felállt olasz kormány pénzügyminisztere eurószkeptikus, a piacokon pedig pánik rohant végig arra az eshetőségre, hogy a tárcavezető ebbéli elképzeléseit a bársonyszékében ülve is komolyan gondolja. Giovanni Tria igyekezett megnyugtatni a befektetőket, hogy Olaszország az eurózóna tagja marad és a kormány célja az aggasztó mértékű államadósság csökkentése. Ez valamelyest sikerült, ám a piac hisztérikus reakciója mindenképpen intő jel.

Nem igazán léptek Matolcsyék

Mindezek tükrében a forintgyengülés önmagában nem volt meglepő, legfeljebb annak mértéke. A Magyar Nemzeti Bank nem engedett a nyomásnak, a monetáris tanács nem emelt kamatot sem a májusi, sem a júniusi, de még a júliusi kamatdöntő ülésén sem, annak szintje változatlanul 0,9 százalék, noha a BUBOR hozamok zérus körüli értékről 30-60 bázispontig emelkedtek. Az MNB nem csatlakozott egyelőre ahhoz a trendhez, amely a laza monetáris politika végét és a kamatemelési periódus megindulását jelenti. Bár a nyomás meglehetősen nagy volt, hiszen a legutóbbi kamatdöntő ülést megelőzően az euró már 325 forintnál járt, a piac nem igazán várt pálfordulásszerű reakciót a tanácstól.

Ennél fontosabb volt, hogy az MNB a döntést követően kiadott indoklásában lesz-e változásra utaló jel. A jegybank nagyjából úgy oldotta meg ezt a feladatot, mint a mesebeli okos lány, aki a királynak vitt is ajándékot és nem is: bár a monetáris tanács érzékeli, hogy a jelenlegi nemzetközi volatilis környezet óvatosabb megközelítést igényel, illetve hogy változott a piaci környezet, és a feltörekvő piacokon csökkent a kockázatvállalási hajlandóság, ennek dacára az MNB „egyetlen horgonya az infláció”.

Ez azt jelenti, hogy a jegybank nem hagyja befolyásolni magát pusztán az árfolyam változása alapján, és az infláció tartása számára az alapvető cél az elkövetkező 5-8 negyedéves időhorizonton. Az is egyértelmű emellett, hogy ebben az időszakban nem tartja reálisnak a tanács a jelenlegi kamatszint tartását. Azaz az elkövetkező 16-24 hónapban lehet számítani arra, hogy az MNB kamatot emel.

A közlemény kiadása után 323-ra csökkent az árfolyam, ám azóta ismét gyengült a forint, jelenleg a 330-as szint környékén ingadozik az árfolyam. A jelenleg tapasztalható kurzus spekulatív hátterű lehet. Barlai Róbert, az OTP Bank regionális treasury igazgatója szerint a kurzus akár 316-os szintre erősödhet, ha megnyugszik a piac. De ehhez szükség van arra, hogy a jegybank egyértelművé tegye: hajlandó a rövidtávú kamatok emelésével is biztosítani az inflációs cél elérését.

Most jól járnak a vállalkozások, vagy nem?

Az árfolyamváltozásnak kitett magyarországi vállalkozásoknak ez jó hír lehet. Az exportpiacokra termelő cégek számára egyértelműen kedvező a gyenge forint, ám ennek a plusznak a javát el is viheti, ha a beszerzés importvezérelt – így amit nyernek a vámon, azt elveszítik a réven. Az importra támaszkodó vállalkozások számára ugyanakkor a gyenge forint igazi ráfizetés. Ők a forint erősödésében bízhatnak, de akár fedezeti ügyletekkel bebiztosíthatják magukat további gyengülés esetére.