A pénzügyi oktatás valahogy megfeledkezett arról, hogy a vállalatoknak az elektronikus világban röpdöső részvényei valójában cashflow-t termelő, és más cégekkel versenyző vállalkozások töredéknyi részeivel azonosak.
Bár a "spekuláció" szóhoz negatív felhang is tapadhat, ez messze nem az, amit én fejtegetni próbálok - írja Matt Bolduc. Sok spekuláns képes hihetetlen megtérülést elérni (példaként Soros Györgyöt említi a szakértő). A spekuláció és a befektetés közötti különbség magyarázatának legkézenfekvőbb módja egy olyan példa, amelyet időről időre elő szoktak venni a két fogalom közötti eltérés szemléltetésére.
Spekulálni csak aranyban lehet!
Vegyük példaként az aranyat, mint befektetést. Az arany ipari értéke minimális. Kibányásszák a földből, és tárolni máshova szállítják, majd körülrakják kapukkal, őrökkel. Soha semmire nem használják (a befektetésnek nem minősülő ékszerkészítést kivéve), ezért nincs is önmagában alapvető értéke (ahogy a fizetőeszköznek sincs). Mivel tehát az aranynak nincs fundamentális értéke, lehetetlen olcsón vagy drágán megvásárolni.
Akkor mi a befektetés?
Ebből elkerülhetetlenül adódik a kérdés, hogy akkor mi is a befektetés. A valódi befektetésből valami létrejön, aminek a megtermelt cashflow miatt kézzelfogható értéke van. Ha valaki spekulál, akkor arra számít, hogy az általa megvásárolt "eszköz" a jövőben egyszerűen azért fog többet érni, mert mások magasabb árat társítanak hozzá, mint a műgyűjtők/spekulánsok.
Mivel a befektetésnek belső értéke van, az árát helytelenül is meg lehet állapítani, és ettől válik jó vagy rossz befektetéssé. A helyesen megállapított ár mellett bármely kézzelfogható értékű részvény lehet jó befektetés. A spekuláns spekulációs döntésében a befektetés értékére egyáltalán nincs tekintettel, kizárólag az foglalkoztatja, milyen értéket észlel kénye-kedve szerint a rövidtávra koncentráló, végletesen szeszélyes Mr. Piac - írja a Saxo elemzője.
A kevesebb közteher szerintük jobb lenne. 
