Erre éppenséggel e hét péntekig lett is volna lehetőségük, miután a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) összesen több mint 3 milliárd forint értékben hirdetett meg befektetési célú ingatlanokat, amelyekre az árverési biztosítékot július 29-éig leszurkolók július 31. és augusztus 2. között licitálhatnak.
A kárpótlási jegyesek azonban nincsenek köztük. „Az MNV Zrt. Igazgatósága által elfogadott és az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által jóváhagyott Elektronikus Aukciós Rendszer felhasználási szabályzatának III.4.7. pontja szerint az árverési vevő a fizetési kötelezettségét forintban köteles teljesíteni, ezért az EAR útján történő értékesítések során a vételár kiegyenlítésére kárpótlási jegy nem használható fel” – válaszolta a Privátbankár.hu és az Mfor.hu érdeklődésére az MNV kommunikációs részlege.
Csizma az asztalon
De hogyan került ez egyáltalán szóba? Ennek megválaszolásához jócskán vissza kell mennünk az időben. Egészen pontosan 2007-ig. Akkor alkotott törvényt az Országgyűlés az állami vagyonról, amely kimondta, hogy az intézményes privatizáció lezárult. Ma már, tizenkét év távlatából ez megmosolyogtató, hiszen azt követően még számos államosítás történt – sok esetben kényszerűségből, a 2008 őszén kirobbant válság miatt –, hogy azok után néhány évvel ismét magánkezekbe kerüljön az államosított vagyon. Jó példa erre a 2014 végétől államilag szanált MKB Bank esete, amelyet 2016 tavaszán privatizáltak, valamint a Budapest Banké (BB), amelyet 2015 februárjában adott el az amerikai GE az államnak, s éppen ezekben a hónapokban esedékes a magánosítása.
Ezeket azonban 2007-ben még értelemszerűen nem lehetett előrelátni. Így akkor még csak arról határoztak, hogy ugyan az intézményes privatizáció lezárult, attól még maradt állami vagyon, amit kezelni kell, amivel kapcsolatban új feladatok keletkeztek, az államnak tulajdonosként másfajta kihívásokkal kellett szembenéznie. Elsősorban azzal, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon értékét megőrizze és gyarapítsa, emiatt a hangsúly a vagyongazdálkodásra tevődött át. E célból hozták létre a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t három elődszervezet – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet – összevonásával. Ezek jogutódjaként kezdte meg működését az MNV 2008. január 1-jével.
A Mol volt az utolsó mohikán
Az új módit természetesen a kárpótlási jegyek tulajdonosai is érzékelték és értelemszerűen szerették volna megtudni, mire számíthatnak. 2006 decemberéig ugyanis még mindig volt olyan privatizációs tender, amikor fizethettek a jegyeikkel, legutoljára ily módon Mol-részvényekhez tudtak hozzájutni. Tudakozódásukat még inkább aktuálissá tette, hogy a kárpótlási jegyesek száma az intézményes privatizáció lezárultát követően is nőtt. Azáltal, hogy a munkaszolgálatra elhurcoltak 2007–2010 között kaptak kárpótlási jegyet. Ám e papírjaikat nem tudták felhasználni, lévén, hogy az állam azok ellenében semmit nem ajánlott fel.
Annak érdekében, hogy ennek okát, valamint azt megtudakolja, mire is lehet számítani a jövőben, egy magánszemély megkereste az Orbán-kormány által 2010-ben létrehozott Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot (NFM). A több mint egy éves várakozást követően, 2011 novemberében kapott válasz azonban lehűtötte. Aszerint ugyanis az NFM nem tud felkínálni megfelelő vagyonelemeket a kárpótlási jegyekért cserébe, azt állítva, erre a hatályos törvények nem kötelezik. Az egyik hivatkozási alap a már említett, az intézményes privatizáció lezárását kimondó jogszabály volt. A másik pedig a kárpótlási törvény, amely ugyan tartalmazza, hogy ha az állami vagyont értékesítik, az azt lebonyolító állami intézmény jogosult meghatározni, hogy vételárként elfogad-e kárpótlási jegyet, vagy kizárólag készpénzt, ám az elfogadás feltétele, hogy az figyelembe veszi a társadalom teherbíró képességét – érvelt az NFM.
Fából vaskarika
Amely okfejtést viszont az érdeklődő magánszemély nem fogadott el – mondván, ez az államcsőd beismerésével ér fel –, ezért idős, szerinte érdekérvényesítésre nem képes emberek nevében pert indított. Amit azonban 2015 őszén elveszített. Annak ellenére, hogy indoklásában a bíróság hagyott egy kiskaput. Eszerint az állam köteles elfogadni a jegyeket, ha privatizációt ír ki, ugyanakkor nem lehet kényszeríteni az államot arra, hogy biztosítson felhasználási lehetőséget.
Ez a fából vaskarikának tűnő mondat élteti immár hosszú évek óta a kárpótlási jegyeseket. No meg a kormányzati illetékesek megnyilatkozásai, bár ez utóbbiakba való kapaszkodás kicsit erőltetettnek tűnik. Az egyik ilyen ugyanis a miniszterelnökséget akkor vezető miniszter, Lázár János 2015. októberi kijelentése, miszerint legkésőbb 2016 közepéig eladják az MKB-t és a BB-t. Hiszen egy szóval sem utalt arra Lázár, hogy ezeknél a kárpótlási jegyesek is labdába rúghatnak (ma már tudjuk, hogy egyelőre más kisbefektető sem, bár az MKB részvényei június 17-étől a Budapesti Értéktőzsdén szerepelnek, eddig még egyetlen üzlet sem köttetett rájuk, mivel a tulajdonosok még nem látták elérkezettnek az időt akár egyetlen papírjuk eladására sem).
Hasonlóan kétes értékű reménnyel kecsegtetett Bártfai-Mager Andrea tavaly májusban, az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtti meghallgatása, amelyen a most nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter még a poszt várományosaként azt mondta, szeretné feltérképezni azokat a területeket is, amelyekre a nemzeti vagyonportfolióban nincs szükség. Csak a jegyzőkönyv kedvéért: ezúttal sem esett szó a kárpótlási jegyekről.
Aztán 2018 szeptemberében végre egy olyan nyilatkozat hangzott el, amelyben már szerepelt a kárpótlási jegy. Nagy István agrárminiszter az Agro Napló érdeklődésére az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséről szóló törvénytervezet kapcsán azt mondta, nem elegendő a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet számára a büdzsében megszabott keret a kárpótlási jegyek ügyének lezárásához.
Kérészéletű fellángolás
Ez már elegendő lehetett ahhoz, hogy a kárpótlási jegyek tőzsdei kereskedelme megpezsdüljön. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az addig éveken alig néhány tíz darabos forgalom megsokszorozódott, volt olyan nap, amikor csaknem 6 ezer kárpótlási jegy cserélt gazdát. Az árak pedig kilőttek, az addig jellemző 700 forint körüliről 2018. október végére egészen 1200 forintig száguldottak. Ami azonban még így is messze van a kárpótlási jegyek 1742 forintos névértékénél.
Ám alig egy hónappal később minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, miután világossá vált, nehéz elképzelni, mi vihetné rá az államot arra, hogy tegyen valamit azért, csaknem három évtizeddel a kibocsátásukat követően végre kikerüljön a körforgatagból ez a speciális papír.
|
A kárpótlásról szóló 1991-es törvény alapján összesen kibocsátott, valamivel több, mint 160 milliárd forint címletértékű kárpótlási jegyből a legutolsó fellelhető, 2016. januári adat szerint 2,9 milliárd forintnyi maradt. Ebből mintegy 1,9 milliárdnyi ügyfeleknél, 973 milliónyi pedig pénzintézeti őrzésben. Ez utóbbi azon kárpótlási jegyeket öleli fel, amelyeket a kárpótlási hatóság jogerős határozattal megítélt, és amely alapján az ügyfelek felvehetik azokat a banki őrzésből, de eddig ezt nem tették meg. A mostani piaci becslések szerint még mindig 4-5 milliárd forintnyi kárpótlási jegy létezik, ebből azonban csak kevesebb mint 1 milliárd szunnyad értékpapírszámlákon. |
