|
| Euró/forint. Szép évkezdet |
Az évet heves erősödéssel kezdi a forint: 309,20-at kell adni egy euróért, miközben szilveszter előtt ez az érték 310,80 körül volt. Ez az árfolyam ugyanakkor megfelel az elmúlt pár évben megszokottnak: lényegében a 300 és 320 közti sáv határozza meg az árfolyamot 2014 eleje óta, azaz négy éve. Előtte leértékelődés történt, de ez az akkor gazdasági feltételeknek megfelelt: zajlott a devizahitelek forintra váltása, úgy az államadósság szintjén, mint a svájci frankban felvett lakáshiteleknél, így miután sok devizát kellett megvásárolni, logikus volt a csökkenő árfolyam.
|
|
Euró/forint, 5 év. 2013-ban még leértékelődött, azóta a 300-320-as sávban mozog. |
Fordult a világ
Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán: a korábbi nagyarányú munkanélküliségnek nyoma sem maradt, sőt a gazdaságot égető munkaerőhiány kínozza. Jól megy a gazdaság, sok munkahely képződött azóta, így ha zárt lenne az európai munkaerőpiac, akkor se nagyon lennének foglalkoztatási gondok. Mivel azonban az Európai Unióban 2011 óta korlátlan a munkavállalás szabadsága a magyar munkaerőnek, a rendkívül nagy bérkülönbségek miatt a munkaerő tömegesen a jobban fizető országokba vándorolt. Ezt a folyamat nyilván csak akkor csökken, esetleg fordul meg, ha a hazai bérek felzárkóznak a célországok béreihez, amennyire azt a magyar gazdaság teljesítőképessége lehetővé teszi.
Az árfolyam szerepe
Ebben nagyon sokat számít a forintárfolyam, hisz gyengébb forint mellett egy adott hazai bér euróban kevesebb, erősebb forint mellett értelemszerűen több. Miután az átlagos árszínvonal is jóval alacsonyabb, mint a magasabb bérű országokban, nyilvánvaló, hogy a forint alulértékelt, akárcsak a többi régiós valuta (nem egyenlő mértékben: a cseh korona sokkal kevésbé, mint a forint).
A munkabérek nagy ütemben nőnek forintban, de olyan mélyről indultak, olyan nagy különbséget kell áthidalni, ami csak hosszabb idő alatt lehetséges, addig pedig marad a munkaerőhiány, ez pedig gátolja a gazdasági növekedést. Ha azonban a forint erősödhetne, a béremelésen felül is felértékelődnének euróban a magyar jövedelmek, és ez sokat segíthetne a bérfelzárkózásban, miközben jelenlegi exporttöbbletünk lehetővé teszi ezt a folyamatot.
Lemaradtunk
Ugyanez a folyamat látványosan megindult a cseh korona esetében, amelyet tavalyig a deflációs félelmek miatt nem engedtek felértékelődni, májusban azonban szabadon engedték az árfolyamot. Az akkor 27-el szemben már csak 25,55 koronát kell adni egy euróért, ami 5-6 százalékos felértékelődés. A lengyel zloty is erősödni kezdett tavaly: az év eleji eurónkénti 4,40-el szemben most már csak 4,17 az árfolyam.
A forint így kissé lemaradt a két említett devizához képest, kérdés, hogy idén bepótolja-e ezt a lemaradást. Eddig a rendkívül laza monetáris politika a forinterősödés ellen hatott, és ugyan idén nem valószínű, hogy sor kerülne monetáris szigorításra (kamatemelésre), vélhetőleg már további lazítás sem lesz, hisz a jegybank elérte célját: a hosszú lejáratú, 10 éves állampapírhozam közel 2 százalékosra csökkent az egy évvel ezelőtti 3,30-ról. Ha csak a korona és a zloty tavalyi útját akarná bejárni a forint, akkor az év folyamán 300 alatti, vagyis 2-essel kezdődő árfolyamnak kéne kialakulni.
Néhány forintos árváltozás jöhet. 
