Így nézd meg, mennyit hozott a befektetési alapod

Egyre népszerűbbek az utóbbi időben a befektetési alapok, főként az alacsony banki kamatok terelik feléjük a befektetőket. Alapot választani pedig nem könnyű, főleg, ha valaki először próbálkozik ilyesmivel. A választás egyik alapja az elért hozam lehet.

A múlt, az nem a jövő

Itt mindjárt érdemes emlékezni arra, milyen sok kisbefektető követi el azt a hibát, hogy múltbeli dolgokat hasonlít össze jövőbeliekkel. Például egy befektetési alap egy éves múltbeli hozamát egy bankbetét következő egy évi, jövőbeli kamatával. (A hozam és a kamat közötti összefüggésről korábban itt írtunk.)

A múltbeli hozamok tehát a múltbeli teljesítményről szólnak, a jövőbeliről nem szükségszerűen. Amelyik alap vagy alapkezelő a múltban rendszeresen jó teljesítményt ért el, az nagyobb valószínűséggel teljesíthet jól a jövőben is, de garantálni ezt senki sem tudja. A befektetési alapok teljesítménye sok tényezőtől függ, az eszközeik ingadozó piaci árfolyamain keresztül. Ezzel együtt is fontos szempont lehet a választásnál az elért hozam.

Küszöböljük ki a kilengéseket

A hozamok számítását és közzétételét, reklámozását az alapkezelők által az alapkezelők szervezetének, a Bamosz-nak az etikai normája is szabályozza. Erre pedig többek között azért van szükség, hogy ne legyenek hasraütés-szerűen kiragadott, véletlenszerűen kiugró adatok, amelyek megtéveszthetik a kisbefektetőt. Az értékpapírok piaci árának ingadozása miatt – különösen a kockázatosabb alapoknál és rövid távon – csúnya kilengések lehetnek  az alapok árfolyamában (egy jegyre jutó nettó eszközértékében) is.

Ezek a kilengések annál kisebbek, minél hosszabb távra megyünk vissza az időben, ezért előírás, hogy hirdetéseikben normál esetben egy év alatti időtávra ne tegyenek közzé hozamot az alapkezelők alapjaikról. Kivételt jelent, ha nemrég indult vagy átalakult alapról, illetve folyószámla-szerűen működő likviditási alapról, pénzpiaci alapról, rövid kötvényalapról van szó, ekkor egyes éven belüli futamidők is megengedettek.

Almát almával, körtét körtével

Azt is előírják, hogy egy év felett melyik – 1, 2, 3, 5, 10, 15, 20 éves – időszakokra tehetik közzé az alapkezelők az alap teljesítményét, illetve még az indulás napjától számítva is érvényes. A számítás végpontja pedig ne legyen valamely tetszőleges nap, hanem inkább mindig valamely hónap utolsó napja. Különböző internetes rendszerekkel azonban más időszakaszok adatait is le lehet kérni.

A bika a kitartó tőzsdei áremelkedések jelképe.

De még érdekesebb az, hogy mit mivel hasonlítunk össze. Először is a pénznemet többnyire fontos megkülönböztetni, az euróban kibocsátott befektetési jegyek teljesítményét más eurós alapokkal, a forintosakét más forintosakkal érdemes összehasonlítani. Azután nyilván részvényalapot részvényalappal, kötvényalapot kötvényalappal, de itt további finomításokra is szükség lehet.

Irány az irányadó hozam

Egy dél-amerikai részvényalap teljesítménye nagyon elszakadhat egy ázsiaitól vagy egy török, német részvényalapétól, akkor is, ha mindkettő kezelője jól dolgozik. Nem is beszélve a gazdasági ágazatokra specializálódott konstrukciókról. Az egyes alapok fő befektetési politikája (részvény, kötvény stb.) mellett ezekre a szakosodásokra, az úgynevezett kitettségre is vannak adatok a Bamosz adatbázisában. Érdemes ezt is figyelembe venni. Bár nem találunk például túl sok török részvényalapot, legalább az adott régión belül (Kelet-Európa vagy Feltörekvő Európa.)

Bármely alapot bármely másikkal tehát sokszor nem lehet vagy nem érdemes összehasonlítani, de teljesítménymérésre számos esetben használnak egy mutatószámot, az úgynevezett benchmarkot (referenciahozamot). Ez egy olyan irányadó hozam, általában egy piaci index vagy több index kombinációja, amelyhez egy portfólió vagy befektetési alap teljesítményét viszonyítják, mérik.

A BUX-ot jó túlszárnyalni

Például egy hazai részvényalap benchmarkja lehetne 90 százalék BUX és 10 százalék RMAX index. (Az előbbi a Budapesti Értéktőzsde részvénypiacának mozgását, az utóbbi a rövid lejáratú magyar állampapírokat méri.) Ha az alap jobban teljesít a saját benchmarkjánál, akkor kezelője jó munkát végzett, mert túlteljesítette az adott tőzsde átlagosnak tekinthető eredményét.

Ez mondjuk eléggé nehéz feladat, mivel az alapoknak vannak költségei is, az indexekben pedig költségekkel nem számolnak. A benchmark teljesítményét rendszerint közzéteszik az alapok éves, féléves, havi jelentéseiben az alap hozamaival együtt.

Csak a pozitív az igazán jó szám

A benchmarkok használatán túl vannak abszolút hozamú alapok is, amelyek benchmarkként általában szimplán az állampapírok hozamát használják. Emögött az a filozófia áll, hogy a befektetők számára nem az a fontos, hogy melyik indexet érik utol, hiszen ha esik az adott index, akkor a túlszárnyalása mellett is keletkezhet veszteség. A lényeg az lenne, hogy nyereséget érjünk el, lehetőleg mindenképpen. Ennek érdekében ezen alapok többsége nem csak egy-egy tőzsdére, országra, értékpapírfajtára szakosodik, hanem rugalmasan váltogatja befektetéseit.

A kisbefektetők nagy többsége azt már nem ismeri, de feltüntetik a hozamok mellett az alapok hozamainak szórását is. A szórás a hozamok ingadozása, amely megmutatja, mennyire kockázatos az adott befektetés, a magasabb rizikójú értékpapírok árfolyama ugyanis jobban ingadozik. Ezt is össze lehet vetni a benchmark-mutató hozamának szórásával. Ha egy alap hozamának szórása alacsonyabb, az alacsonyabb kockázatot jelent, ami a befektetőnek – ugyanakkora hozam esetén – jobb.

A cikk támogatója az Aegon Befektetési Alapkezelő