|
| (Fotó: Wikimedia Commons) |
A kínai piaci liberalizálási folyamatokba vetett bizalom ezzel egyelőre szétoszlott. Ezek után jóval kisebb az esély, hogy a kínai belföldi részvények bekerüljenek az MSCI indexbe (pedig ez komoly keresletet generálna), és a jüan világvalutakénti elismerése szempontjából sem a legjobb ajánlólevél a döntés. Egypártrendszerben, főleg ha nevében még kommunista is az egyeduralkodó párt, nehéz a piaci viszonyoknak meghonosodni.
Későn futottak
Elemzők szerint a cél az volt, hogy stabilizálják a piacot, mielőtt további intézkedéseket tesznek, például szabályozzák a tőkeáttétes kereskedést. Ennek korlátozása valóban célszerű lenne, hisz óriási károkat tud okozni, különösen ha azt a tőzsdézésben még tapasztalatlan tömegek kezdik alkalmazni. Csakhogy ezt már sokkal régebben, a felfelé ívelő szakaszban meg kellett volna tenni.
Minden, a piacokhoz kicsit is értő ember tudja, hogy a tőkeáttétes kereskedéssel irreális magasságokba felhajtott tőzsdei árfolyamok a végén összeomlanak. Feltehetően a kínai kormánynak is voltak olyan tanácsadói, akik felhívták erre a figyelmet. Akkor azonban nem akartak beavatkozni, feltehetően azért, mert a hirtelen és átmeneti nyereségnek örülő sok millió belföldi befektető jókedvét nem akarták elrontani.
De a piac utána úgyis elvégzi ezt, és ha az állam észbe is kap, ugyanazt kell megtennie, amit korábban elmulasztott, csak sokkal többe kerül, és több a fájdalom. Pontosabban nem muszáj neki megtenni ezeket, de akkor el kell fogadni a tőkeáttétellel működő piacok összes kockázatát, beleértve a nép átmeneti meggazdagodását majd elszegényedését.
Fájdalmas intézkedések, bizalomvesztés
Az eddigi intézkedések, a 3 hetes tűzoltás igen fájdalmasak voltak, és nagy bizalomvesztéssel jártak. Felfüggesztették 1400 részvény kereskedését, eladási tilalmat rendeltek el a nagytulajdonosok számára, megtiltották az új kibocsátásokat, és végül 480 milliárd dollárnyi hitelt nyújtottak egy, az erre célra létrehozott intézménynek, hogy vásároljon fel irgalmatlan mennyiségű részvényt. Ez nem kevés: azon kívül, hogy több, mint az egész görög államadósság, még a teljes 7 ezer milliárdos kínai részvénypiachoz képest is érdemi tétel: annak nagyjából 15-öd része.
Csakhogy ezekkel az intézkedésekkel a tőzsde lényege és értelme szenvedett csorbát. A tőzsdét azért találták ki, hogy ott a befektetők bármikor befektethessenek egy adott cégbe, és befektetésüket bármikor gyorsan el is adhassák. Ez most meghiúsul a korlátozások által: a külföldi befektetőknek el is ment a bizalma, amit tudnak, továbbra is eladnak, ha máshol nem, Hongkongban. Ezek a befektetők nem fognak egyhamar visszatérni a piacra, ahogy a tőkekorlátozott görög bankokba sem viszik vissza a pénzt a betétesek.
Illúzió a hazaiaknak
A belföldi részvényesek felé ugyanakkor van a dolognak egy olyan rossz üzenete is, hogy ha nagy esés van, akkor majd jön állam bácsi, és kiment minket, megveszi részvényeinket, vagy felfüggeszti a kereskedést, hogy ne lássuk, mennyit bukunk. Ez aztán újabb nehézségeket fog okozni, mert ha a lakosság megint bezsákol erre az illúzióra alapozva, akkor legközelebb sokkal több pénz kellhet ugyanehhez a művelethez, és ezt már a kínai állam sem fogja bírni. Ha meg még több papírt kell felfüggeszteni, fölöslegessé válik a tőzsde, hisz alapvető funkcióját nem tudja betölteni, megszűnik a tőkevonzó képessége.
Magasan ragadtak
Ha mindez fundamentálisan elfogadhatóbb árfolyamok mellett történne, nem okozna akkora kárt, mert idővel a magára találó piac már önerejéből is tartaná az árszinteket, vagy akár felfelé indulna. De most a papírok átlagosan 69-es előremutató P/E értéken forognak, ami hallatlanul magas. Nincs még egy komoly tőzsde a világon ilyen értékeltséggel, így ez fenntarthatatlan, állammal vagy anélkül. Az áraknak tehát valahogy le kell jutniuk sokkal értelmezhetőbb szintekre. Súlyos dilemma lesz ez a döntéshozóknak: lassítva leengedik az árakat, vagy az égben hagyják, de közben megszüntetik a piacot.
