Pénzözön

Sokszor hangoztatott tény, hogy a mostani, véget érni nem látszó, korrekciókkal alig tarkított emelkedésnek a soha nem látott mélységű kamatok és a jegybankok által a piacra engedett, számítások szerint összesen nagyjából 10 ezer milliárd dollárnyi fedezetlen pénz az oka. A pénz élteti a tőzsdét, mint a forrás a patakot, tiszta ügy. A pénz pedig még kinn van, sőt az EKB még mindig borítja kifelé havi 60 milliárd eurós tételben, és az amerikai Fed ugyan jövő hónapban elkezdi bevonni, de kezdetben csak havi 10 milliárd dolláros ütemben, amely csak jövő év végére nő havi 50 milliárdra.

Milyen egy medve?

A helyzet tehát nem változik gyorsan, mindazonáltal a eső trendek, másként medvepiacok nem úgy érkeznek, hogy előtte megmutatják magukat, bár időnként azért vannak előjelek. Eleinte természetesen nem is lehet tudni, miről van szó: csak egy kiadós korrekcióról, vagy tényleges trendfordulóról. Utóbbit, vagyis a medvepiacot akkor szokták emlegetni, ha a legnagyobb indexek több mint 20 százalékot esnek a tetőről, de ez a gyakorlatban inkább csak az indexek indexére, az S&P 500-ra vonatkozik. Más esetekben, akár a DAX-nál is előfordul, hogy esik ennél többet is rövid idő alatt, de aztán máris megy tovább, így szó sincs mackóról. Sőt, ha belegondolunk, hogy az 1987-es összeomlásban egy nap alatt estek 30 százalékot az indexek, akkor inkább itt húznánk meg a határt.

Három típus

A Goldman Sachs elemzése szerint a komoly, vita nélkül medvepiacnak minősíthető események, nagy zuhanások, összeomlások 3 fő kategóriába sorolhatók. Az első a ciklikus medvepiac, amely valamely gazdasági ciklushoz kötődik, melyet általában több tényező kombinációja hoz létre, mint például a gyorsan emelkedő kamatok, az emelkedő munkanélküliség, a csökkenő profitot vagy a küszöbönálló recesszió. Ilyesminek most nyoma sincs, és nem is látszik, hogy a közeljövőben felmerülnének ezek a tényezők.

A második típus a strukturális medvepiac, melyet egyensúlytalanságok és a pénzügyi piacokon fújt eszközlufik okoznak. A legjobb példák erre a két legutóbbi medvepiac kezdete: az első 2000-ben, amikor az úgynevezett dotcom lufi durrant ki, a második 2008-bn, amikor az ingatlanlufi kipukkadása és a hozzá kapcsolódó ingatlanhitel túlburjánzásból és értékpapírként való eladásból származó, ma már inkább csalásként tekintett szisztéma összeomlásáról volt szó. Most ilyen jellegű lufik nincsenek, kétségtelen, hogy a részvények történelmi összehasonlításban magasan értékeltek, de ez nem jelent extrém szinteket.

A harmadik típus az egyes események által kiváltott piaci összeomlások: ilyenkor valamilyen makrogazdasági vagy geopolitikai váratlan esemény üti agyon a piacokat. Ilyen volt az 1973-as olajválság, az 1997-es ázsiai és az 1998-as orosz válság, vagy akár a 2011-es európai adósságválság, amikor a 2008-as válságot túlköltekezéssel kezelő egyes országok bajba kerültek. A Goldman ide sorolja az 1987-es krachot is, bár ott nem volt különösebb esemény, csak túl rövid idő alatt túl sokat emelkedtek a piacok.

Nem mutatja magát

A Goldman szakemberei elemezték az 1960 óta lezajlott 12 medvepiacot, és arra jutottak, hogy öt tartozott a harmadik, események által kiváltott kategóriába, három volt strukturális és négy ciklikus. Ami a váratlan eseményeket illeti, ezek nem előreláthatók, így az esélyüket sem lehet latolgatni. Most talán egyetlen dolog van, ami fennálló veszély és kiválthat egy sokkot: ha a koreai konfliktus mégiscsak nukleáris fegyver bevetését is magába foglaló háborúvá válik. Ettől eltekintve nem látszanak olyan tényezők, amelyek a következő egy évben medvepiacot valószínűsítenének, de hozzá kell tenni, hogy a soha nem látott laza monetáris politikai miatt egyedi helyzet állt elő, amely akár meglepetéseket is okozhat.