|
| A forint árfolyamának alakulása 2018-ban |
Tulajdonképpen nem a forint gyengülése, vagy annak mértéke a meglepő, hanem az, hogy mindez miért pont pár hét alatt és éppen most történik. A gyengülés annak a fényében nem meglepő, hogy Magyarország volt az egyetlen fejlődő piac – és messze nem a legbiztonságosabb –, amelynek negatív jegybanki betétoldali kamata volt és jelenleg is van - írja a Concorde blogján megjelent posztjában Jaksity György, a Concorde Értékpapír alapító-elnöke.
Jaksity szerint a forint gyengülésének mértéke nem ijesztő, párszázalékos gyengülésről beszélhetünk az elmúlt hetekben, és kevesebb, mint hét százalékról az EUR/HUF idei mélypontjához képest.
Bár gyakran elhangzik, hogy a forint fundamentumai (azaz a magyar gazdaság helyzetét jellemző adatok) jók, ez kevés: egyrészt jól láthatóan romlanak a fundamentumok, másrészt a velünk versenyzői országok közül sok devizái jobb, és időben is egyre növekvő különbséget eredményező (reál)hozamot biztosítanak, mint a forinteszközök.
A mi alapkamatunk jelenleg is a legalacsonyabb a régióban (csehek: 1%, lengyelek: 1,5%, románok: 2,5%), azaz a régió legkevésbé vonzó (reál)hozamait fizetjük. Ráadásul ez öngerjesztő folyamattá válhat, hiszen már a leértékelődés ilyen mértéke és különösen folytatása az inflációs ráta további emelkedéséhez vezet, ami változatlan kamatszint mellett tovább csökkenti a hozamot, pontosabban növeli a negatív reálhozamot - emlékeztet Jaksity György.
Mi a baj a stabilnak látszó fundamentumokkal?
A növekedésünk jó esetben közepesnek mondható, ugyanis a dollárban mért GDP a válság előtti csúcsnál 21 százalékkal alacsonyabb. Az eurózónában ez a visszaesés csak 15 százalékos, a feltörekvő (akár kelet-európai) országokban pedig még alacsonyabb. A forint drámaian leértékelődött mind dollárban, mind euróban nézve, ez pedig egy külkereskedelem által vezérelt, és a nemzetközi tőkemozgásokra rendkívül érzékeny gazdaság esetében legalább olyan fontos tényező, mint a forintban mért reál GDP alakulása.
Nincs könnyű helyzetben a magyar jegybank
Amikor a piacokon feszültebb a helyzet, márpedig mostanában ilyen, nem elég a visszafogott verbális intervenció, előbb-utóbb a kamatemelés kerül terítékre, ha nincs drasztikus javulás minden más tényezőben, amelyek a jegybank mozgásterét befolyásolják - írja Jaksity. Egyrészt a forint gyengülése javította az elmúlt években folyamatosan az MNB nyereségét, másrészt a devizából forinthitelekbe átirányított magyar háztartások, miközben korábban a forint gyengülésére voltak érzékenyek, ma sokkal inkább a kamatemelkedés és ezen keresztül a hiteleik átárazódása (vagyis a hitelterhek növekedése) a jogos félelmük - ezek a tényezők tehát a kamatemelés ellen szólnak.
Az inflációs cél túllövése viszont évek óta először bekerült a képbe, hiszen a 330 körül vagy afelett ragadó árfolyam akár 4 százalék körüli inflációhoz is vezethet, szemben a jegybank 3 százalékos céljával. A monetáris politikában is igaz, hogy minél később kötünk kompromisszumot, annál nagyobbat kényszerülünk kötni.
Egyelőre csak a külföldön nyaralók járnak rosszul?
A forint gyengülése és a kamatemelés elodázása nem csak az MNB egyes céljainak felel meg mindaddig, amíg nem kerül konfliktusba az inflációs mandátumával, hanem a kormány számára is az egyetlen rövidtávú és effektív eszköz a versenyképesség (átmeneti) növelésére. Kétségkívül rossz hír az ezekben a hetekben külföldön nyaralni készülő honfitársaink büdzséjére nézve, de nagy politikusi elődöket parafrazálva „tetszettek volna” a jó magyar turisztikai lehetőségeket, főleg az új tulajdonosokkal megerősödött magyar szállodákat előnyben részesíteni - írja Jaksity György.
Nem világos, hogy melyik oldalon harcolnak. 
