– Tartható a Xetra bevezetésének december 6-ra tervezett határideje?
– Nemcsak hogy tartható, de a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) igazgatósága döntött is róla a napokban. Minden előkészület megtörtént, minden készen áll, hogy működjön a rendszer.
– Milyen hatásokat, mekkora forgalomnövekedést lehet ettől a lépéstől várni?
– Nem egy varázsszer a Xetra, nem ettől lesz közvetlenül forgalomnövekedés a tőzsdén, azonban egy olyan integráció felé viszi, olyan platform felé mozdítja el a magyar piacot, amely a legmodernebb, Európában piacvezető technológiát jelenti. Megnyithatja a magyar piacot olyan partnerek felé, amelyek eddig esetleg a régi, MMTS technológia ismeretlensége vagy a csatlakozási nehézségek miatt nem léptek be erre a piaca.
Abban bízunk, hogy a szabályok változása, a kereskedési kódex megújítása kicsit felrázza a piacot, hozhat magával egy kisebb mértékű forgalomnövekedést. De a jelentősebb növekedés nyilvánvalóan az új bevezetésektől, illetve a magyar piac iránti bizalom növekedésétől várható.
– Nagyon sok rendszerrel kell versenyeznie a Xetrának Európában?
– Vannak más rendszerek is, a Varsói Tőzsde például pont az idén a New Yorki Tőzsde rendszerét adaptálta, de a Xetra a piacvezető. Számos hatalmas forgalmú piacon használják, rengeteg kereskedő csatlakozott hozzá, hatalmas összegeket költenek a folyamatos fejlesztésére, minden szempontból nagyon fejlett rendszer.
Az pedig jelentős egyszeri költségtől óv meg minket, hogy nem kell megvásárolnunk, mint a korábbi MMTS-rendszert, hanem licenszelni tudta a tőzsde.
– Adja is magát a kérdés, hogy mennyibe kerül az átállás a tőzsdének?
– Annyit el lehet mondani, hogy nagyságrendileg kevésbé terheli meg ez a tőzsdét induláskor, mint amennyibe annak idején az MMTS-rendszer megvásárlása került. Az egy több milliárdos egyszeri befektetés volt, itt folyamatos díjfizetésről van szó. A tőzsde még ezekben az alacsony forgalmú időszakokban is nyereségesen tud üzemelni, az idei évre is profitra lehet számítani és a következő években is így lesz. Nem terheli meg annyira a költségvetést, hogy a profitablilitást jelentős mértékben rontsa.
– A tagoknak, azaz brókercégeknek, bankoknak mennyibe kerül az átállás?
– Ami a cégeket illeti, ez nagyon különböző lehet, a Xetrához ugyanis különbözőképpen lehet csatlakozni. A legdrágább módja, amit főleg nagy nemzetközi cégek alkalmaznak, amikor közvetlenül, például Frankfurtban bekötik a saját kereskedési vonalukat, drága bérelt vonali csatlakozással és más költséges technológiák alkalmazásával.
A második kereskedési felület a CEE Trader nevű modul, amelyet a hazai Dorsum fejlesztő cég implementál a teljes CEESEG-csoportban (CEE Stock Exchange Group – a szerk.). Ez szerintem egy jelentős siker, hiszen az egész régióban több száz bróker ezt a rendszert fogja használni Bécstől Prágán keresztül Ljubljanáig. Ez a második vonal, várhatóan a legtöbb retail, azaz lakossági kereskedő ezen fog kereskedni. Kicsit hasonlatos az MMTS-hez, ahol a kereskedők kapnak egy standardizált felületet, és azon keresztül tudják a megbízásokat bevinni.
Aztán van egy harmadik csatlakozási lehetőség, egy webtrader-felület, amelyik a legegyszerűbb, de minden alapvető igényt ki tud elégíteni. Ezzel egy kisebb cég, amely nem akar beruházni, amelyik nem akar jelentős összegeket rákölteni, de csatlakozni akar, ezt megteheti.
A költségek ezek miatt a különbségek miatt nehezen kalkulálhatók, néhány millió forinttól akár százmillióig is elmehetnek, attól függően, hogy melyik rendszert használják. Üzleti döntés kérdése.---- Az OTP lesz jó a robotoknak ----
– Ezek a számok egyszeri belépési, vagy fenntartási költségek?
– Ezek egyszeri belépési és implementációs költségek. A fenntartás terén nem látunk akkora nagy eltéréseket. Az MMTS-nek is voltak költségei hardver-, szoftver- és kommunikációs oldalról, ezek ugyanúgy meg fognak maradni.
– A tőzsdei díjak változnak az átállással?
– Most a jelenlegi helyzetben, első körben nem változnak.
– Tudnak már olyan konkrét cégről, amely az új rendszer után csatlakozni kíván a BÉT-hez? Akár algoritmikus kereskedő, robot, akár hagyományos kereskedő cég, nem robot.
– Van konkrét érdeklődő, de ezeket majd csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha meg is történik a belépés. Az mindenképpen látszik, hogy a rendszercsere valamelyest megmozgatta a külső szereplők fantáziáját. A legtöbben valószínűleg kivárnak, megnézik, hogyan vizsgázik a rendszer. Nem gondolom, hogy a Xetra az, amely önmagában ide fogja vonzani a kereskedőket a piacra, de olyan szükséges infrastrukturális eszköz, amely a kiszámítható gazdasági környezettel, tőzsdei sztorikkal és az ország, stabil nemzetközi megítélésével együtt fontos építőeleme a tőzsdei forgalomnak.
– Sok említés történt mostanában a robotokról, mint amelyek fellendíthetik a tőzsdei forgalmat, mennyire reális ez az elvárás? Főleg annak a fényében, hogy úgy tudni, Prágában a Xetra bevezetése után nem jelentek meg.
– Érdemes elkülöníteni az algoritmikus és a high frequency-kereskedést (HFT), de mindkettő alapvetően a nagy likviditású piacokon tud hatékonyan működni, ott tudják kihasználni a technológia adta lehetőségeket, amik például a gyors információ-feldolgozásban és a gyors végrehajtásban rejlenek.
A Xetra ezeknek egy jó csatorna, könnyebben be tudnak lépni majd, ha van érdeklődés a részükről, de az is tény, hogy megfelelő likviditás nélkül – amely csak néhány cégnél van jelen – ezek a cégek nem fognak bejönni. Csak akkor jönnek, ha megfelelő üzleti lehetőséget látnak.
– Egy OTP-nagyságú céggel szoktak foglalkozni ezek a vállalkozások?
– Alapvetően ennél sokkal nagyobb forgalmú, likviditású piacokon szoktak ezek a cégek működni, például a devizapiacokon is, ahol a nap 24 órájában tudják ezeket a technikákat alkalmazni. Azért van helyük, van keresnivalójuk ezeknek a cégeknek a hazai piacon, de az OTP jelenleg talán az egyetlen olyan termék, ahol az ő modelljük hasznot tudna hozni.
– A kisbefektetők tudják már, mi az a Xetra? Volt erről valamilyen felmérés?
– Úgy gondolom, az egész Xetra inkább belső szakmai ügy, nem annyira a kisbefektetők vagy akár a kibocsátók számára fontos. A cél az volt, hogy azon túl, hogy az átállás simán menjen, zökkenőmentes legyen, senki ne érezzen ebből semmit, aki az ügyféloldalon van. Azért azt fontosnak tartottuk a nyilvánosság előtt hangsúlyozni, hogy itt az elmúlt 15 év legnagyobb fejlesztése zajlik.
– Az MMTS-rendszer teljesen eltűnik?
– Nem, a határidős piacon marad az MMTS 2-rendszer ez után is.
– Miért?
– Így volt a leghatékonyabb. A Xetra önmagában nem kezel határidős piacokat, bár vannak olyan, a Xetrához közeli platformok, ahová át lehetett volna ezt migrálni. De a tőzsde tagjaival konzultálva úgy ítéltük meg, hogy nem terheljük meg a piacot egy dupla rendszercserével.
– Lehetséges, hogy nem lenne kifizetődő, mert nálunk a határidős piac annyira csekély forgalmú?
– Most ez mindenki szempontjából a legoptimálisabb döntés. Két párhuzamos rendszercserét lebonyolítani úgy, hogy az egyiknek látszódnak az előnyei, a másiknak kevésbé, nem lett volna előremutató dolog.
---- Ezért nem jönnek többen a tőzsdére ----
– Létezik fejlett piacgazdaság fejlett tőzsde nélkül? Azt olvastam, nem.
– Ezt mi is gyakran hangoztatjuk. A tőzsde sokkal többet jelent annál, mint egy kereskedési platform bizonyos vállalatok részvényei számára. Mutatja, hogy a gazdaság szereplői nyitottak alternatív finanszírozási formák felé, nyitottak a hagyományos bankrendszeren kívüli tőkepiaci finanszírozás irányába.
Amihez aztán szükséges mindenképpen egy bizonyos fokú transzparencia. Szükséges egy olyan iparág, amely az elemzőket, az alapkezelőket, az újságírókat és más szereplőket összefogja. A tőkepiac sokkal szélesebben értelmezhető, mint a tőzsde. Ha a megtakarítások már nem csak bankbetétben ülnek, hanem például befektetési alapokban is, az már feltételezi, hogy legyen valamiféle tőkepiac.
Jó, ha a megtakarítások hazai befektetésekben maradnak, mert erre van a legjobb rálátásunk, ez termelheti a legtöbb hasznot összességében a hazai befektetők számára. A transzparenciának rengeteg előnye lehet az állam számára is, például több adóbevétel keletkezhet a transzparens cégekben.
– A privatizációban is nagy szerepe lehetne a tőzsdének, csakhogy most éppen ellentétes folyamatokat látunk. Tapasztalhattuk a Berlini Fal leomlása előtt is, hogy az állam mennyire rossz gazda, nem lehet, hogy a jövőben új privatizációs hullám kezdődik?
– A 2008-as válság rámutatott olyan problémákra, amikor a gazdasági szereplők, akár a pénzügyi szektorban, akár másutt olyan méretűvé nőnek, hogy az országok felett álló intézményekként kezdenek el működni és önkontrollt egy kapitalista környezetben nehéz elvárni ezektől a vállalatoktól.
Ez látszott 2008-ban is, amikor az államnak gyakorlatilag minden, fejlett piacgazdasággal rendelkező országban oda kellett állni a bankok mögé vagy mellé, és segíteni kellett a működésüket. Számos országban van példa arra, hogyan lehet állami tulajdonnal, támogatással, de mégis piackonform módon támogatni a stabilizációt, az extrém helyzetek átvészelését.
– Ez mintha már minden válság után így lenne, a válságokkal együtt ciklikusan ismétlődne.
– Igen. Kényszer szülte helyzetben vagyunk, amikor az államnak be kellett lépnie a stabilizáció érdekében, de azóta részben vagy egészben Nyugaton már ki is szállt ebből. Az viszont biztos, hogy az ellenőrzés igénye és az ellenőrzés módja jelentősen megváltozott.
Magyarországon más okok húzódnak meg a folyamatok mögött, de az biztos, hogy az állam mint jó gazda nem fogja tudni ezeket a vállalatokat önállóan úgy működtetni, mint ahogy a piacgazdaság, külső tulajdonosok, vagy a tőkepiac segítségével tudná.
Ez nem azt jelenti, hogy az államnak feltétlenül ki kellene szorulnia ezekből a cégekből, vagy át kellene alakulnia a tőkepiaci szerepének. Láthattuk, hogy olyan jelentős állami résztulajdonban álló cégek megítélésében nem okoz különösebb zavart az állami tulajdon, mint a Richter vagy a Mol. Ez a modell alkalmazható lenne más társaságokra is, különböző mértékben. De ezeket a vállalkozásokat hosszú távon sikeresen, profitábilisan, hatékonyan működtetni azonban a magántőke bevonása vagy a piacgazdaság ellenőrzése nélkül nem lehet. Ebben a tőkepiac nagyon sokat tud segíteni.
– Ami a magáncégeket illeti, az utóbbi években tapasztalható hitelszűke miért nem terelte tömegesen a tőzsdére a társaságokat?
– A 2008-as válságban sokan mondták, hogy a banki finanszírozások szűkülésével, nemcsak Magyarországon, hanem az egész fejlett világban a tőkepiac fogja kitölteni azt az űrt, amit a bankok hagynak maguk után. Ez megfigyelhető volt egyébként az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a vállalati kötvény-kibocsátásokban, amelyek jelentősen növekvő trendet mutattak a válság után. Azután amikor a piacok megnyugodtak, a részvényárfolyamok emelkedni kezdtek – sőt ma már gyakorlatilag válság előttihez képest is új csúcsokon vannak –, elindultak a részvénykibocsátások is, tehát a piaci szereplők külföldön éltek is ezekkel a lehetőségekkel.
Magyarország ilyen szempontból más úton járt, nálunk a kötvénypiac messze nem olyan fejlett, mint nyugaton és nem lehetett olyan gyorsan egy vállalatnak átállni hitelfelvételről egy nyilvános tőkepiaci tranzakcióra, erre elő kellett készülni. Illetve azok a cégek, amelyek képesek lettek volna a tőkepiaci megjelenésre, azok még mindig kaptak finanszírozást a bankoktól. Számukra nem volt annyira érezhető a likviditás-szűke, az inkább a lakosságnak meg a kisebb vállalatoknak, illetve bizonyos iparágakban volt probléma.
Ezeket az iparágakat azonban a tőkepiac sem akarta finanszírozni. A magyar részvénypiacon ráadásul jelentős bizalomvesztés következett be a külföldi befektetők részéről, sorozatos leminősítések értek minket. Ez valószínűleg ellehetetlenítette azt, hogy a vállalatok a tőzsdén keresztül keressenek friss forrást.
Minimális mértékben volt azért erre példa, volt néhány vállalat, amelynek sikerült friss tőkéhez jutnia, de nem olyan mértékben, ahogy erre szükség lett volna. Az olyan nagyobb vállalatok számára, amelyek a tőkepiacon is jelentős méretűek lennének, nem a tőkehiány volt a legnagyobb probléma.
– A csökkenő kamatok hogyan befolyásolják a tőzsde helyzetét?
– A tőkepiaci szereplők tapasztalják, hogy a csökkenő kamatok a kockázatosabb befektetések felé terelik, vagy inkább vonzzák a megtakarítókat. Ez azonban nem feltétlen a magyar részvények vásárlásában csapódik le, hanem egyéb instrumentumokban. Látszik, hogy a betétesek elégedetlenek ezekkel a kamatokkal, annak ellenére, hogy ez még mindig pozitív reálkamatot jelent, érzik, hogy valami mást, többet kéne kezdeni a pénzükkel.
A befektetési alapok vagyona folyamatosan nő. A Budapesti Értéktőzsde sajnos ma nem mutat akkora sztorikat számukra, ezeket megtalálják a külföldi piacokon, vagy esetleg árupiaci, devizapiaci befektetésekben.
---- Miért nem megy fel a BUX index? ----
– Az az érzésem támadt, hogy ha az utóbbi pár évben egyes külföldi indexekhez hasonlóan megduplázódott volna a BUX is, akkor valószínűleg a külföldi befektetők is jobban jönnének a tőzsdére vásárolni, és a vállalatok is jobban kopogtatnának a tőzsde ajtaján, hogy be szeretnének kerülni. Így viszont nincs, ami felhajtsa a BUX-ot. Ez egy ördögi kör.
– Igen, de hát látni kell, hogy az utóbbi időben ezek a stabilizációs intézkedések elbizonytalanították a befektetőket. Ám ennek ellenére még mindig a külföldi befektetők dominálnak a hazai részvénypiacon, szó sincs arról, hogy elmenekültek volna, akkor sem a BUX, sem a forgalom nem itt tartana. De ennél jóval nagyobb érdeklődés kellene a külföldiek és belföldiek részéről egyaránt ahhoz, hogy a hazai parketten nagyobb árfolyam- vagy forgalomnövekedés legyen.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a hazai intézményi befektetői kör a nyugdíjpénztárak kiesésével jelentősen csökkentette a tőzsdei forgalmát. Ilyen szempontból szinte csoda, hogy itt tart a tőzsdei forgalom, mert ők (már csak a jogszabályok miatt is) jelentős részt képviseltek ebből.
– Volt már olyanra példa nálunk, hogy a kisebb vagy közepes papírokról terjedt át egy hossz a nagyokra? Az utóbbi időben ugyanis számos ilyen társaság részvénye drágult meg 30-50 százalékkal, például Állami Nyomda, Danubius, Rába, TVK, miközben a nagyokat a különadók és adósmentési programok nyomják.
– Klasszikusan ennek a fordítottjáról szoktak beszélni, hogy a hossznak akkor van vége, amikor már a kisebb papírokat is veszik a befektetők. Pont a speciális helyzet miatt, hogy a stabilizációs intézkedések jobban sújtják a nagy cégeket, több kockázatot jelent ezeknek a nagyoknak a papírjaiba befektetni, a befektetők és elemzők megtalálják ezeket a „mid cap”-jellegű papírokat, annak ellenére, hogy ezeknek viszonylag szűk a forgalma, csekély a likviditása. Vagyis, nehéz jelentős mennyiséget vásárolni belőlük anélkül, hogy komolyabb árfolyam-emelkedést ne váltanának ki, és fordítva, nehéz ezeket eladni is.
– Lenne értelme most egy BUMIX-határidőt bevezetni a határidős piacon, vagy egy BUMIX-ETF-et létrehozni? (A BUMIX a közepes méretű társaságok részvényárfolyamainak indexe a BÉT-en, az ETF tőzsdén jegyzett alap, amely többnyire valamely indexet követ – a szerk.)
– Jó ötlet, de megint a likviditás a kérdés, nem biztos, hogy egy BUMIX-ETF megfelelő mennyiségű részvényt meg tudna vásárolni, ha nagyra nőne a mérete. Anélkül persze, hogy túlzottan fel ne húzná az árakat. De tudok róla, hogy vannak olyan piaci szereplők, akik új termékfejlesztési, termék-bevezetési ötleteken dolgoznak, amelyek nagyobb érdeklődést válthatnak ki a kisbefektetők részéről. Ezek azonban majd csak jövőre lesznek nyilvánosak.
– Ezek összefüggenek a Xetrával, vagy egyébként is létrejöttek volna?
– Egyébként is létrejöttek volna.
– Nem automatikus az összefüggés, de a kamatszint fejlett gazdaságokban erősen szokta befolyásolni a részvényárakat, a jelenlegi hosszt is részben ezzel magyarázzák. Nálunk ennek miért nem volt hatása? A BUX index lényegében stagnál.
– A nyugati részvénypiaci hosszt egy jóval hosszabb ideig, évekig tartó alacsony kamatkörnyezet alapozta meg. Nálunk csak az idén csökkentek drasztikusabb mértékben a kamatok, ezek a folyamatok lassabban gyűrűznek be a piacra. De a magyar tőzsdének a gazdaságban betöltött szerepe, a likvid termékek alacsony száma miatt ez a hatás nem biztos, hogy a BÉT-en jelenik majd meg.
A befektetők, ha a kockázatvállalási készségük magas is lesz, ilyen körülmények között más piacokon más termékeket vásárolhatnak nagyobb mennyiségben. Az azért mindenképpen elmondható, hogy a lakossági befektetők kockázatvállalási kedve megnőtt. Ezt a BÉT-en nagyobb volumenű új bevezetések híján nem igazán tudják kiélni, de más piacokon igen.
– Inkább német részvényeket vesznek?
– Német, amerikai részvényeket vesznek, aranyat vagy más árupiaci termékeket vásárolnak vagy devizára spekulálnak. Annyira kinyílt a világpiac, ha csak az öt évvel ezelőtti helyzetre is visszagondolunk, ma sokkal könnyebb megnyitni akár egy angliai vagy egy ausztrál befektetési számlát is, határidős termékekkel, mint korábban. A külföldi tőkepiacok nagyobb termékdiverzitást, több izgalmat biztosítanak.
Persze ez így lesz a jövőben is, a befektetési bankok kínálata mindig is sokkal nagyobb lesz, mint az egyes tőzsdéké. De a kamatszintből következő forgalomnövekedés valamennyire látszik a hazai tőzsdén is, a kisbefektetők szerepének növekedése látszik például az átlagos kötésméreten és kötésszámon.
---- Gyorsabb fellépést a csalók ellen ----
-– A hazai kisbefektetők szívesen spekulálnak forintra, látszik ez a befektetési alapok tőkeáramlásain és a pénzváltók előtt időnként kialakuló sorokon is. Nem lehetne ezt valamilyen termékkel a tőzsde felé terelni? Bár vannak már bevezetve deviza-certifikátok, de esetleg devizaopciók, BUX-certifikát, egyéb, a kisbefektetők számára vonzó termékek várhatók?
– Ezeknél a termékeknél a likviditás a nagy kérdés, az, hogyan lehet ezekre legjobban üzleteket kötni. A devizáknál történelmi okokból úgy alakult, hogy a bankközi piac határozza meg az árakat, ott van a likviditás, ott történnek az üzletkötések. Ennek ott kiterjedt rendszere van, market makerekkel, árjegyzőkkel. A tőzsdén ugyan korábban nagyobb devizaforgalom volt, volt például olyan időszak, amikor adóelőnye volt, ha a tőzsdén kötöttek. De valójában az elsődleges piac mindig is a bankközi piac volt, a tőzsdén csak a bankközi kötéseket kötötték át, valódi ajánlatvezérelt piac nem volt a tőzsdén.
Azt mindannyian érzékeljük, hogy a kisbefektetőket, az állampapírok kamata, az euró/forint, esetleg a BUX vagy az OTP árfolyama érdekli elsősorban, ezek a kulcsszavak. Ezekből az árfolyamokból szűri le mindenki, hogy milyen például a gazdaság hangulata, milyen várakozásaik vannak a befektetőknek az országgal kapcsolatban. Tény, hogy van ezzel kapcsolatban termékfejlesztés, konzultációk a piaci szereplőkkel, hogy lehetne innovációkat, elsősorban árjegyzői rendszerben behozni. Ennek a legjobb példája a Béta-piac, ahol a külföldi piacokról termékeket árjegyzői rendszerben meghonosítottunk.
– Nyílt végű alap formájában nem lehetne valamilyen vonzó terméket bevezetni?
– Sok piaci szereplő van, aki különböző ötleteken gondolkodik, de ha nem kerültek be a piacra, annak valószínűleg valamilyen oka van. Vagy nem érte meg, vagy nem láttak elég piaci igényt.
– Több véleményt hallottam, amely szerint a visszaeső forgalom miatt a brókercégek további koncentrációja várható, összeolvadással, felvásárlással vagy megszűnéssel.
– Már több piaci szereplő felvetette, hogy ilyen irányú változásokra számít ezen a piacon, de ennek konkrét megnyilvánulásait nem igazán látjuk. Az mindenképpen látszik, hogy a piac kettészakadt, vannak a nagyobb cégek, akik jelentős, több milliárdos bevételt érnek el, és vannak kisebb szereplők, amelyek csak néhány százmilliósat.
Az is biztos, hogy kialakult egyfajta mérethatékonyság a magyar piacon is, egy bizonyos szolgáltatási színvonalat ma már nem lehet tíz emberrel tartani. Ahhoz, hogy valaki megfeleljen a jogszabályi követelményeknek, ahhoz is jelentős szakembergárdára van szükség, komoly informatikai hálózatot kell működtetni. Megfelelő tőke és ügyfélszám kell, hogy mindezt hatékonyan tudják működtetni.
De szükség van diverzitásra a piacon, szükség van cégekre, hogy legyen kivel üzletet kötni. Lehet racionális lépés cégek részéről, hogy például szakosodnak valamire. Vagy például a drágán működtethető elszámolási, könyvelési rendszerüket kiszervezik egy nagyobb szereplőnek, és ők megmaradnak egy tanácsadói vagy értékesítői pozícióban.
– Volt egy hatalmas brókercég-bedőlési hullám 1998 és 2002 között, a következő nagy válság idején, 2008-2009-ben viszont nem. Biztonságossá váltak a brókercégek? A jövőben már nem kell számítani ilyesmire?
– Azt gondolom, hogy nem, a befektetési szolgáltatók kifejezetten biztonságosak, sőt sok szempontból talán még biztonságosabbak is, mint a bankok, hiszen itt teljesen tiszta a cégek és a felügyelet számára, hogy melyik a brókercég vagyona, és melyik az ügyfeleké. Nem keveredik össze, ez az egyik legfontosabb alapelv.
Biztos, hogy a piac is és a felügyelet is nagyon sokat tanult az 1998-2002 közötti időszakból, ezért is történhetett meg az, hogy 2008-2009-ben is stabilan, sőt nagyrészt profitábilisan tudtak működni a nagyobb befektetési szolgáltatók. Nem követték el azokat a hibákat, mint korábban. Illetve, tényleg sokkal szigorúbb ellenőrzés és kockázatkezelés működött. Ezt a tőkepiac nagy sikerének gondolom, és ez így is van a mai napig is.
– Sokan félnek attól, hogy az alacsony kamatok következtében a különböző kóklerek, például pilótajátékok, álbrókerek nagyon el fognak terjedni, nemrég volt is egy ilyen ügy Debrecenben. Valahogy nagyon sokáig tudnak a hasonló csalók működni, mielőtt fellépnek ellenük, és rombolják a tőkepiac iránti bizalmat, nem lehetne meggyorsítani a felderítésüket?
– De, mindenképpen, már felhívtuk többször is a Befektetési Szolgáltatók Szövetségével együtt a korábbi PSZÁF figyelmét arra, hogy ebben elsősorban neki kéne lépéseket tennie. Ha nem megfelelő a jogszabályi környezet, akkor kezdeményezni kell a megváltoztatását. Mert ha csak utólag lépnek fel ezekben az ügyekben és utólag büntetnek, akkor nem fognak eredményt elérni.
Reméljük, hogy ennek a felügyeleti jogkörnek a Magyar Nemzeti Bankba történő integrálásával sokkal közvetlenebb lesz a piaccal való kapcsolat, és ezekben az ügyekben, ahol megkapja a megfelelő bejelentéseket, nagyon gyorsan és hatékonyan fog lépni. Mint tőzsde, tennünk kell a szemléletformálás, az oktatás, a kommunikáció terén, hogy minél több emberhez jusson el, mi a különbség egy valódi tőkepiaci befektetés és egy pilótajáték vagy egy színlelt befektetés között.
– Hosszú távon milyen esélyei vannak ennek a viszonylag kicsi tőzsdének a fennmaradásra?
– A kis nemzeti tőzsdéknek lehet, és van is létjogosultságuk, jövőképük, mégpedig azért, mert a tőzsde sokkal több annál, mint egy átlagos közepes méretű vállalat. A tőzsde a tőkepiac vezető intézménye, ez fogja össze a tőkepiac aktív, sőt más területeken akár a tőzsdénél nagyobb forgalmat lebonyolító befektetési vállalkozásait, szimbolizálja a tőkepiac létét és működését.
Nyilván profitábilisan és hatékonyan kell ennek az intézménynek működnie, ahogy a tőzsde ma egyébként működik is, biztosítania kell egy kommunikációs és érdekérvényesítési platformot is a tagjai számára. A tőzsde nem egy autógyártó vállalat vagy egy nyomda, amelyek az erőforrásokat könnyen mozgathatják egyik országból a másikba, és ha mondjuk Kínában olcsóbb a gyártás, akkor át lehet oda vinni. Sokkal fontosabb szerepet tölt be egy nemzetgazdaságban, mint egy normál vállalat, nem lehet és nem is szabad akként kezelni.
Azok a piaci szereplők, befektetési tanácsadók, alapkezelők, akik a piachoz tartoznak, itt vannak, egy nyelvet beszélnek, a cégek velük napi kapcsolatban vannak. Nem véletlen, hogy a Budapesti Értéktőzsdén folyik a más tőzsdén is bejegyzett hazai nagyvállalati részvények forgalmának több mint 70 százaléka. Külföldön is meg lehetne kötni ezeket az üzleteket, van is olyan, amit külföldi tőzsdén kívüli piacokon kötnek meg, de a nagy része itt zajlik.
Ez azért is van, mert itt van érdeklődés a hazai cégek iránt, itt van elemzői lefedettségük, itt kell megfelelni a piaci szereplőknek, még akkor is, ha esetleg van nemzetközi érdekeltségük. Ausztriában is vannak olyan cégek a tőzsdén, amelyeket nem az ottani tevékenységük tett naggyá, de mégis ott kell lenniük, mert ott születnek a stratégiai döntések, ott vannak kulturálisan beágyazódva, ott fizetnek adót, munkavállalóik egy jelentős része ott van.
Azt gondolom, hogy ezért mindenképpen van jövője ennek a tőzsdének, és ez nem csak a tulajdonosok vagy a menedzsment döntése, hanem a teljes piac akaratával is egybevág.
– Egy nemzeti tőzsde tehát ugyanúgy nemzeti ügy lehet, mint az élsport. Akkor egy magát nemzetinek mondó kormány fektethetne erre nagyobb súlyt is?
– Azt látjuk, hogy nem tőkepiac-ellenes a kormány, az állam a legnagyobb befektető most a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett cégekben, és úgy gondolom, élvezi az előnyeit ennek a szerepnek. Azok a cégek, amelyekben jelentős befektetése van, azok jól működnek és nagyon sok profitot termelnek az államnak és így a magyar állampolgároknak is.
Másrészt a lakossági befektetők szempontjából a tartós befektetési számla, vagy a NYESZ bevezetése tőkepiac-erősítő és pozitív attitűdöt fejez ki. Bízunk abban, hogy a jövőben még tudunk elérni eredményeket. Például az állam akár a tőzsdei bevezetések pénzügyi támogatásával is nyithatna a kis- és középvállalatok felé. Vagy az állam is lehetne a kezdeményezője állami többségi tulajdonban maradó nagyvállalatok tőkepiaci megjelenésének.
– Van valamilyen előrehaladott lobbytevékenység, tárgyalás ezzel kapcsolatban?
– Folyamatosan tárgyalunk több fórumon is, különböző előkészítő anyagokról, elemzésekről az állam különböző szerveivel, és azt látjuk, hogy van nyitottság erre. Bízunk benne, hogy a következő években ennek konkrét megvalósulását is láthatjuk majd.
