Nehezen tudnánk elképzelni jobbat, mint tőzsdére menni – interjú

Horváth Péter, UBM

Privátbankár (P.): A Budapesti Értéktőzsdére egyelőre tranzakció nélkül bevezetett, az ELITE Programban is szereplő cége az UBM Holding Nyrt. Mivel foglalkoznak és mihez lehet szükségük tőkére?

Horváth Péter, az UBM Csoport igazgatósági tagja (H. P.): A cégcsoport első tagja még 1996-ban indult el és az első két évben csak szójadara-importtal foglalkozott. Rotterdam és Amszterdam kikötőiből a dunai hajózási csatornán hozott szójadarát, amit nagy takarmány-gyártóknak és állattartó telepeknek adott el.

A tevékenység nemsokára bővült, mert akinek szójadarát vittünk, annak általában köze volt nemcsak az állattartáshoz, hanem a földhöz is. Megnéztük, mit tudunk tőlük vásárolni, és így léptünk be a gabonakereskedelembe, ezzel kétirányúvá vált a kereskedelem, export és import. Idővel a hazai szójakereskedelemben piacvezetővé váltunk körülbelül 30 százalékos részesedéssel, ezt a mai napig is tartjuk.

Azután megnéztük, milyen stratégiával tudunk tovább fejlődni a mezőgazdaságban, főleg a takarmány-üzletágban, így minden más, a takarmányba kerülő egyéb takarmány-kiegészítő anyaggal is foglalkozni kezdtünk. Ma minden, a modern takarmányozáshoz szükséges anyagot forgalmazunk.

A kereskedelmen túl, 2008-ban megvettünk egy takarmány-keverőt is, ettől kezdve gyártó cég is lettünk. Ma már több telepünk is van, Környe után Szentesen is a Hungerit Zrt-vel közös vállalkozásban, majd Nyugat-Magyarországon, Szelestén vettünk takarmány-keverőt. Pár éve premix-üzemet és védett fehérjét előállító üzemet is átadtunk. Szeretnénk terjeszkedni a nemzetközi piacon is, ennek keretében Romániában, Marosvásárhelyen is takarmányüzemet építünk, átadása 2018 végén esedékes.

P.: Mit takar a fehérje-kereskedelem üzletág elnevezése?

H. P.: A fehérje eljuttatását a nagyüzemi takarmánytermelésbe, aminek legfőbb forrása a dél-amerikai szójadara. Ezt kezdetben Amszterdam-Rotterdam felől dunai uszályokon hoztuk be, majd a romániai Constancából, a Dél-Dunán szintén uszályokkal. Egy harmadik útvonalunk is van most, teherautókkal a szlovéniai Koper kikötőjéből.

P.: Dél-Amerika nem volt túl stabil régió a múltban, Argentínában gyakori az államcsőd, devizáik hajlamosak leértékelődni...

H. P.: Folyamatosan keressük annak a lehetőségét, hogyan lehetne a dél-amerikai szójadarát vagy egy részét európai termékkel helyettesíteni, csökkenteni az európai mezőgazdaság függőségét a távoli kontinenstől. Így jelenleg Ukrajnából is importálunk szójadarát. Európa jelenleg nettó fehérje-importőr.

P.: A fehérje, illetve a szója mekkora szerepet kap a takarmányokban?

H. P.: Olyan ez, mint egy piramis, az alján a szemes termények képviselik a legnagyobb, 60-70 százalékos súlyt, a fehérjehordozók pedig 5-15 százalékot, attól függően, milyen állatfaj milyen életkorának takarmányáról van szó.

P.: Románián kívül melyik külföldi piacon terjeszkednének még?

H. P.: Az állattenyésztés általában Európában tolódik át Nyugat-Európából Közép- és Kelet-Európába. Nagyon sok holland, dán, német gazda vesz Magyarországon, Romániában vagy más országokban telepeket, hogy működését stabilizálja. Nagyon fontos, hogy ezzel a trenddel együtt tudjunk mozogni, olyan piacokat találjunk, ahol értéket tudunk teremteni. Romániában és a Balkán többi részén a technológia még a miénknél alacsonyabb színvonalon van, ott még sok a lehetőség.

Szerbia, Bulgária, Albánia is nagyon érdekes a számunkra. Egyfajta hidat szeretnénk képezni Kelet és Nyugat között, például a Szerbiában GMO-mentesen megtermett szójababból származó termékek, szójadara, szójaolaj rajtunk keresztül juthat el Nyugatra, ahol a piac a biotermékeket jobban meg tudja fizetni.

P.: Mi okozza ezt a Keletre tolódást?

H. P.: Az alacsonyabb alapanyag-árak, környezetvédelmi és egyéb biológiai szempontok, a bőséges földterületek. A nyugat-európai cégek ezeket a lehetőségeket felmérve jönnek térségünkbe, hogy olcsóbban, de a saját színvonalukat áthozva termelhessenek.

P.: A környezetvédelmi előírások lazábbak nálunk, mint Nyugat-Európában?

H. P.: Nem, éppen hogy szigorúbbak, gondolok például a GMO-mentes növények felhasználási lehetőségeire. Inkább azért jönnek ide, mert itt még van szabad földterület, míg Nyugaton a piac nagyon telített.

P.: Hogyan finanszírozták terjeszkedésüket eddig, és hogyan tervezik ezek után?

H. P.: Alapvetően bankhitelekből finanszírozzuk magunkat, kétféleképp, vannak forgóeszköz-hiteleink és beruházási hiteleink. Így azonban nyilván egy idő után a finanszírozás egészségtelenné válhat, a saját tőke és az idegen tőke aránya eltolódhat. Ezt próbáljuk meg lehetőség szerint úgy egyensúlyozni, hogy beruházásokra tőkét vonjunk be a cégbe, ami a saját tőke oldalán jelenik meg.

Ennek egyik lehetséges módja a tőzsdei forrásbevonás. Tervezzük, hogy valamikor körülbelül három éven belül nyilvános kibocsátást csinálunk a tőzsdén, a cégcsoport jelenlegi tulajdonrészének durván 20-25 százalékával.

P.: Mekkora a társaság?

H. P.: A 2016-os konszolidált számok szerint a saját tőke nagyjából ötmilliárd, az éves árbevétel 83 milliárd, az eredmény 890 millió forint. Ez szerintünk átlagos eredmény a magyar mezőgazdaságban. Ugyanakkor úgy érezzük, a piacunk stabil, mindig szükség lesz ránk, az embereknek enni kell, az értékláncot működtetni kell.  A dolgozók száma közel 300 fő, attól függ, hogy a cégcsoport tagvállalatait hogyan számoljuk.

P.: Sok hír szól a munkaerő-hiányról, mennyire automatizálhatóak a tevékenységek? Mennyi munkaerő takarítható meg ezzel?

H. P.: A technikai színvonal nagyon meghatározza, hány dolgozóra lesz szükség. Egy modern takarmánykeverő, például amit Romániában építünk, nem igényel sok embert, 3-5 fő működtetni tudja. Másik, környei üzemünkben a zsákolás ugyan még nem automatizált, de ettől eltekintve 2-3 fővel is termel. Korábban ehhez hozzávetőleg tízszer ennyi ember kellett volna.

P.: Szerepelnek a Londoni Értéktőzsde és a Budapesti Értéktőzsde által szervezett ELITE Programban is, ennek mik a tapasztalatai?

H. P.: A legfontosabb talán az, hogy ez olyan tudást ad, amit a mindennapi életben azonnal fel tudunk használni. Teljesen más az oktatási kultúra odakint, mint amit itthon megszoktunk, sokkal inkább az interaktivitásra, a példákon keresztül való tanulásra alapoz. Távol van a száraz tankönyvektől, sokkal élőbb, sokkal könnyebb a mindennapokban alkalmazni, használni.

Egy fejlődő cég életében eljöhet az az időpont, amikor már nem egy-két alternatívából kell választani egy adott kérdéskör megválaszolása esetén, hanem jóval szélesebb tapasztalatra kell építeni, széles körből meríteni.

P.: Egyéb források? Például vissza nem térítendő támogatásokhoz, EU-s pénzekhez hozzá tudtak jutni?

H. P.: Viszonylag nagy vállalatként számos támogatáshoz nem férhettünk hozzá, és az EU-s támogatások is külön csatornán érkeznek a mezőgazdaságba, eltérően a többi ágazattól. Volt két pozitívan elbírált pályázatunk, de a cég teljes forgalmához képest ezek nem jelentősek. Végig zongoráztunk persze mi is sokféle más elméleti lehetőséget, a Jeremie-alapoktól, üzleti angyaloktól a privát és egyéb befektetőkig. Jelenleg az az érzésünk, hogy ha így szeretnénk tovább működtetni a céget, mint most, akkor a legjobb módszer a tőzsdére lépés, pontosabban technikailag már tőzsdén vagyunk, tehát a tőzsdei forrásszerzés. Egyébként is nehezen tudnánk elképzelni jobbat, nagyobb dolgot egy cég életében, mint egy sikeres fejlődés után tőzsdére menni. Ez akár a végcél is lehet.

P.: Az árupiacok nagyon ingadozóak, egyes agrártermékek ára 30-50 százalékkal is változik éven belül. A devizapiacokon sem szokatlanok a meglepetések. Hogyan védekeznek ez ellen?

H. P.: Viszonylag kevés erős szabály van a cégnél, de a legelső az, hogy minden devizaügyletet, tőzsdei kitettséggel járó pozíciót kötelezően fedezni kell. Így védve vagyunk a kockázatok ellen, bár más szempontból így hátrányba kerülünk. Bankok és más szereplők is hajlamosak az üzemi eredményt figyelni, nálunk azonban ezt együtt kell figyelni a pénzügyi eredménnyel, mert a fedezeti üzletek eredménye ott csapódik le.

Horváth Péter, UBM

P.: Egy tőzsdére bevezetett, de tényleges forgalommal nem bíró cég hogyan éli meg ezt a helyzetet?

H. P.: Jelenleg egy leányvállalatunk van a tőzsdén, a technikai bevezetést mi egy előszobának tekintjük. A nyilvános tőzsdei léthez szükséges feltételrendszert meg kell tanulni, ennek egy első lépése az, hogy egyáltalán már tőzsdén vagyunk. A valódi tőzsdei jelenlét (BÉT szabályozott piaca) legerősebb feltétele az IFRS szerinti könyvelés az egész vállalatcsoportnál, erre sok időt kell szánni. Többek között a fedezeti ügyleteink értékelésére is komoly rendszert kell létrehozni.

Dr. Lódi Kata, a BÉT szakértője, jogtanácsos (L. K.): Erre a célra hoztuk létre az Xtend nevű kkv platformunkat is nemrég. Ha csak technikailag vezeti be egy cég a papírjait a tőzsdére, nyilvános kibocsátás nélkül, annak is vannak különböző előnyei. A cég növeli az ismertségét, a márka értékét, a hitelfelvételt is megkönnyítheti a transzparencia, egy akvizíciót is előrevihet.

P.: Jól sejtem, hogy ha a nulláról megy valaki tőzsdére, az két-három évbe is beletelhet, viszont ha már tőzsdén van, és tőkére van szüksége, akkor 2-3, esetleg 5-6 hónap alatt is végrehajthatja a tranzakciót?

L. K.: Így van. Ha már valaki tőzsdén van, újabb kiváló forrásbevonási lehetősége van, eldöntheti, hogy hitel helyett kötvényeket vagy részvényeket bocsát ki.

P.: Mik az ELITE Program tapasztalatai?

L. K.: A Budapesti Értéktőzsde ezt a programot eredetileg azért kezdte, hogy a tőzsdére készülő cégeket edukálja, de fontos, hogy ez nem tőzsdére felkészítés. Egy tőkesemleges programról van szó, olyanok is csatlakozhatnak, akik nem készülnek tőzsdei megjelenésre. Többek között a finanszírozás teljes tárházát mutatja be. Ezen kívül ez egy közösség, amelynek tagjai lehetnek nemcsak a tanfolyam során, hanem utána is évekig, kapcsolatokat építhetnek, üzletszerzési lehetőséget biztosít számukra. A gyakorlati életben azonnal alkalmazható tudást ad, a résztvevők egymástól is tanulhatnak.

H. P.: Nekünk is van már olyan üzleti partnerünk, amelyet ezen program során ismertünk meg, és hasonló profillal Romániában működik.

L. K.: A stratégiát a kurzuson növekedésre alapozzák, a növekedés alapja pedig az együttműködés. A cégek így nagyon nyitottak az egymással való kommunikációra.

P.: Egy ELITE-csoport elindult tavasszal hét magyar résztvevővel, mikor indul a második?

L. K.: A 2012-től működő ELITE Programban mindig tavasszal és ősszel indulnak a kurzusok. November 21-én indul a következő, ahová még várjuk a jelentkezőket.